 |
Rácz Sándor A forradalom a legmagasabb társadalmi szerveződésAz 1956-os magyar forradalom 55. évfordulójára |
 |
Mennél inkább távolodunk időben az 1956-os magyar forradalomtól, annál inkább felismerjük forradalmunk örök emberi értékeit. Az a világ, amelyben ma él az emberiség, ki sem alakulhatott volna, ha akkor 1956-ban a világ elfogadja a magyar forradalom által felmutatott és felkínált értékrendet. A munkás önigazgatási rendszer a gazdaságban új gyakorlatot hozott volna létre a világpolitikában.
Az 1956-os magyar forradalom kimagasló érdeme, hogy az egész emberiség számára képes volt történelmi távlatokban meghatározni az emberileg élhető világ fejlődésének útját. Ez azért vált lehetővé, mert a forradalom alatti folyamatokat nem egyéni és nem pártérdekek működtették, hanem a közösségi érdek gyönyörű ereje működött. Egyéni- és pártérdekekért nem lehet olyan tisztán meghalni az utca kövén, mint amilyen tisztán meghaltak a magyar fiatalok 1956-ban. Ma is feldolgozatlan rejtély, hogy honnan volt ereje és bátorsága a többszörösen tönkretett magyarságnak megvívnia a saját és az egész emberiség érdekében az 1956-os magyar forradalmát. Óriási jelentősége van annak, hogy az egész emberiség ellen irányuló igazságtalanságra irányította rá figyelmünket, tételessen arra, hogy a kommunizmus nem az emberiség fejlődését szolgálja, hanem egy szűk, hatalomra vágyó csoportét, akik a hangzatos jelszavak mögé bújva végigrabolták a világot és egymás ellen uszították a békésen egymás mellett élő embereket, népeket. Ehhez a világméretű becsapáshoz arra is szükség volt, hogy a különféle népeket ne a közülük kiemelkedett nemzeti politikusok vezessék, hanem az ideológiát gyártó ügynökhálózat. A nemzeti politikát elsorvasztották és lejáratták, a nemzeti politikusokat pedig meggyilkolták vagy ellehetetlenítették. Ezért olyan hitvány és züllött a világpolitika napjainkban, ezért vergődik ma a világ abban a keserű lében, melybe juttatták. Válságról beszélnek, pedig mindenki tudja, hogy kik idézték elő ezt az állapotot. De meg is ölnék azt, aki kérné, hogy vonják őket felelősségre.
Mi volt az 1956-os magyar forradalom ideológiája? A nemzeti függetlenség. Függetlenség nemcsak a Szovjetuniótól, hanem mindenki mástól is. Mert csak a szabad és független nép tesz csuda dolgokat, olyan csudákat, mint az 1956-os magyar forradalom. Ezt a gondolatot láttuk működni a forradalom alatt, amikor a nemzeti összefogás olyan ünnepélyes magasságba emelte a magyar nemzetet, hogy amíg csak magyar él a világon, büszke lehet rá. Az önbecsülés adta a fegyvert a magyar ifjúság kezébe, válaszul arra a sok gyalázatra, amit a magyarsággal szemben elkövetett a világ a XIX-XX. században.
Akkor, 1956 októberében, mint 23 éves szerszámkészítő, nagyon keveset tudtam a világot irányító politikáról, annyi aljasságot fel sem tételeztem, mint amennyit ma, 2011-ben ismerek. Azt is nyugodtan leírhatom, hogy ennek a világpolitikai aljasságnak egy jelentős része az én hazám ellen irányul még ma is. Ez a világméretű magyarellenesség igazolja, hogy mennyire szüksége volt a világnak a MAGYAR FORRADALOMRA 1956-ban. Mert az 1956-os magyar forradalom mégiscsak az egész világot mentette meg a kommunizmustól. Ezért kell nekünk, magyaroknak mindenhol és mindenkor a magyar nép igazát hirdetnünk, és meg kell ismertetnünk a világgal a magyar forradalom értékeit, hogy a szent szabadság az emberiség számára ne csak vágy maradjon, hanem minél hamarabb éljen az egész emberiség olyan szabadságban, amilyet az ’56-os forradalmárok, a rettenetes túlerővel szemben is felmutattak a világnak.
Ha a világ elfogadná a magyar forradalom értékeit, akkor a világnak abba kellene hagyni a pártos politikát, amelyről az idő bebizonyította, hogy nem szolgálja az egyetemes fejlődést. Minden párt, amikor hatalomra kerül, elvárja, hogy az egész társadalom az ő fejével gondolkodjon, és kritika nélkül fogadjuk el, amit tesz. A XXI. század már nem viseli el ezt a politikai terrorizmust. A pártos politikát ránk, magyarokra vagy burkolt rossz szándékkal (1867), vagy fegyverrel (1945,1956) kényszerítették ránk, pedig mi, magyarok sem szívünkben, sem gondolkodásunkban nem vagyunk alkalmasak a pártos politikára, ezért szenvedtünk oly sokat a XIX. és XX. században. Minden tébolydai törekvéssel szemben állítom, hogy a nemzeti politika fog győztesen kikerülni ebből a nemzetközi arénából, mert a nemzetköziséget csak a gaztettek és a gazemberek elrejtésére agyalták ki. A nemzeti politika alapja a felelősség. Felelős vagyok hazám, népem, nemzetem jelenéért és jövőjéért. Aki a politikát nem felelősségnek érzi és tudja, az csak lejáratja magát, mert alapjában véve nem tesz mást, mint szélhámoskodik. 1956-ban a forradalom alatt minden magyar ezt a politikai felelősséget érezte hazájáért és embertársaiért, ez a tudat teremtette meg azt a csodálatos nemzeti egységet, amely nélkül nem vívhatta volna meg a magyar nemzet a világtörténelem legtisztább forradalmát. Mekora méltóság és emberi tisztaság kellett ahhoz, hogy senki nem nyúlt a kitört üvegű kirakatok értékes áruiért, jóllehet akkor is sokan nélkülöztek. És az utcán őrizetlenül hagyott pénzgyűjtő ládákhoz sem közeledett senki rossz szándékkal. Istenem, milyen jó volt ilyen nemeslelkűnek látni a magyar embereket! Mindenki tenni akart valami jót a hazáért. A bögre meleg tea, vagy a szelet zsíroskenyér a hazáért harcoló forradalmároknak, mind az emberi emelkedettséget hirdette, és mi, akik Budapesten éltünk, csak csodáltuk, hogy a forradalom milyen erkölcsi magasságba emelte ezt a várost. Mindezt a gyönyörű értéket árulták el 1956. november 4-én a hazaárulók. Magam is ebből az erkölcsi magasságból hullottam le a gyilkos véres valóságba november 4-én. Az első felismerés a tehetetlenségem volt. Mint a Beloiannisz gyár munkástanácsának a munkások által megválasztott tagja, arra gondoltam, hogy bármilyen nagy is a túlerő, nekünk nem szabad sem meghátrálnunk, sem feladnunk a harcot. Amit fegyverrel nem tudtunk elérni, meg kell próbálni politikai eszközökkel. November 4-e után folyamatosan arra törekedtem, hogy egységben tartsuk a magyar munkásokat, és a forradalom által kijelölt úton, szembeforduljunk a hazaárulókkal és a szovjet vezetőket arról győzzük meg, hogy mi, magyar munkások nem akarunk mást, csak valóságos és nem hazudott szabadságot és nemzeti függetlenséget. Nagyszerű volt megtapasztalni, hogy a munkások az egész országban ugyanúgy gondolkodtak jelenről, jövőről, mint én, ezért tudtunk szinte pillanatok alatt országos munkástanáccsá szerveződni és keményen ellenállni 1956. december 11-ig, amíg a Parlamentben le nem tartóztattak a kommunista pribékek, hogy később, 1958-ban életfogytiglani börtönre ítéljenek. A Munkástanácsok a maguk eszközeivel még fél évig küzdöttek a kommunista visszarendeződés ellen, de az ügynökhálózat lassan megerősödött és a munkásvezetők börtönbe kerültek. A magyar munkások erőt merítettek abból, hogy a világ nagyvárosaiban a munkások szétverték a kommunista székházakat. Párizsban még haláleset is történt e nemes küzdelemben. A világ 48 országában 28 nyelven üdvözölték a magyar forradalmat, és Afrikában a pásztorok a magyar forradalomról énekeltek. Márai Sándor New York-ból csodának látta a magyar forradalmat és küldte az angyalt, hogy beszéljen a világnak acsodáról. Én, aki a Sztálin-szobor ledöntésekor ott álltam a téren, magam is csodának éltem meg, amikor a magyar munkások nagyszerű rátermettséggel ledöntötték a 8 méteres bálványt.
Mindazt a gyönyörűséget, amit a forradalom jelentett nekem, követte a hitvány, semmi emberek kegyetlen bosszúja. A húsz hadosztály szovjet páncélos azért dübörgött több ezer kilométert, hogy bebizonyítsa a hazugságról, hogy az az igazság, de a világ az igazságot már megismerte 1956 oktober 23-án. Azért is fel kellett vonultatni a rettenetes túlerőt, hogy a világot megfélemlítsék, de a világ többé már nem félt a szovjet fegyverektől, mert annyit azért megértett a magyar forradalomból, hogy a szovjet nem legyőzhetetlen.
Csodálatos volt megtapasztalni, hogyan működik a forradalom. A forradalom percek és órák alatt dönt olyan kérésekben, amelyekhez békés állapotokban évek, évtizedek szükségesek. A vezetők kiválasztása is rendkívüli, ha valakit a forradalom nem tart alkalmasnak, azt indok nélkül meneszti, és új, alkalmas személyt állít a helyére. A nép, amely döntött a forradalomról, vállalva minden fájdalmat és örömöt, tudja, hogy a forradalom folyamatában hoz jó és rossz döntéseket, de viseli döntésének következményeit, ezért nincs joga senkinek megkérdőjelezni a forradalom döntéseit.
Magyarországon ugyanakkor ismét beindult a hazugsággépezet. Az első nagy hazugság az volt, hogy Nagy Imre akkori magyar miniszterelnök a magyar parlamentből a jugoszláv követségre ment, és ott menedékjogot kért és kapott. Ezzel szemben az igazság az volt, hogy a jugoszláv nagykövet ment be a magyar parlamentbe, és felkérte Nagy Imrét, hogy menjen vele a jugoszláv nagykövetségre. A jugoszláv követségre Nagy Imre mellett még vagy 50 fő, zömében zsidó kommunista is bemenekült a szovjetek elől. Hogy mi lett a sorsuk? Romániába deportálták őket, a kommunista zsidó Münnich Ferenc segítségével.
A magyar munkások tiltakoztak a kommunista viszszarendeződés ellen, és két alkalommal is 48 órás sztrájkot hirdettünk. A kommunisták terroristákból különítményeket szerveztek és a fegyvertelen tiltakozók közé lövettek. Magyarország 64 településén alkalmaztak gyilkos sortüzet. A magyar politikai érdekeket képviselő személyeket börtönbe vetették. Így kényszerítették rá az országra a kommunista párt diktatúráját, nemzetközi segédlettel és a szovjet hatalom katonai erejével. A történészek még tartoznak annak a pontos magyarázatával, hogy 1956. október 23-án miért tartózkodott 4 legfelső szovjet vezető titokban Magyarország területén, vagy, hogy a magyarnak hazudott kommunista párt központi bizottságának fele miért volt szovjet állampolgár, vagy, hogy mit keresett 3000 fő tanácsadó Magyarországon. A tisztázatlan kérdések a magyar forradalom után 55 évvel is sorakoznak, mert a hazugságon alapuló mai világrend ugyanúgy retteg az igazságtól, mint ahogy rettegett a kommunista diktatúra. A világnak vissza kell térnie arra a tisztességes politikai útra, amelyet a magyar forradalom kijelölt az egyetemes emberi fejlődés számára.
A szerkesztő üzenete:
A Magyar Forradalom és Szabadságharc 55. évfordulójára megjelent kötet – mert valójában kötetről, és nem a hagyományos értelemben vett tudományos füzetről van szó! – szerzői a szerkesztő kivételével nem hivatásos történészek. Visszaemlékezésüknek azonban – ahogyan dr. Pákh Tibor fogalmaz – a személyesen megélt történelemben 1956-os szabadságharcunknak óriási jelentősége van. 1956-os forradalmárok vallanak a legszemélyesebb élményeikről. A vallomások döntő többsége először lát nyomdafestéket, először jut el a nagybetűs Olvasóhoz.
A Hősiesség, Tisztesség, Méltóság alcímet viselő kötet szerzői között ott találjuk Albert Camus Nobel-díjas írót, akinek A magyarok vére című, metaforává nemesedett vallomását ezúttal nemcsak magyar, hanem francia, angol és német nyelven is olvashatjuk. Márai Sándor Mennyből az angyal című verse nemcsak egyetlen forradalmi antológiából, de a mostani ünnepi kiadványunkból sem hiányozhat. Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke örök érvényű igazságot fogalmaz meg a forradalomról. Akárcsak Hannah Arendt.
XVI. Benedek pápának, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának az ötvenedik évfordulóra kiadott angol nyelvű üzenetét, az Európai Parlament állásfoglalását, José Manuel Barrosonak, az Európai Bizottság elnökének az Országházban az 50. évfordulón, az ünnepi megemlékezésen elhangzott felszólalását, az Orosz Felsőház nyilatkozatát, a kanadai parlament határozatát, az MVSZ rendkívüli, emlékező Küldöttgyűlésének az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc ötvenedik évfordulóját köszöntő Népek Krisztusa, Magyarország címet viselő nyilatkozatát – magyar, angol és francia nyelven – Ötven év múltán – A világ 1956-ról 2006-ban fejezetcím alatt tárjuk az olvasó elé.
Tizenöt egykori ötvenhatos forradalmár Az általam átélt forradalom címen fogalmazza meg 1956 egyetemes tanulságait és legszemélyesebb élményeit. A visszaemlékezők egy része Magyarországon, más részük a nagyvilágban szétszóródva élte, éli a maga, 1956 eszméitől elválaszthatatlan életét. A visszaemlékező, egykori forradalmárok előrehaladott korúak. A most közölt vallomások – úgymond – történelmi hátszelet kapnak, hiszen egyéni életútjuk felvillantásával az azóta eltelt ötvenöt esztendőről is megcáfolhatatlan ítéletet mondanak. Mindannyian elismerést, hírnevet vívtak ki a magyar nemzet egészének, amivel a magyar nemzet máig nem élt, nem kamatoztatta az 1989. évi rendszerváltást követően.
Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc napjai című fejezet Nagy Imre mártír miniszterelnökről közöl összeállítást, közli Mindszenty József hercegprímás első üzenetét valamint 1956 kronológiáját. A füzet tartalmazza a Magyarország hatvanhat városában végrehajtott sortüzek térképét és a megtorlás vértanúinak névsorát is.
A kiadvány zárófejezete jogos követeléseinket és 1956 „temetetlen hulláit” tartalmazza. A Magyarok Világszövetsége tényfeltáró elemzése kimutatja, hogy az 1956-os szovjet katonai intervenció 50 milliárd dollár kárt okozott Magyarországnak és a magyar népnek. A fasizmus minden üledéke? – A szörnyű levél címen, 251 magyar író szörnyű levelét olvashatjuk az ENSZ ötös-bizottsága 1956-ról szóló jelentésének közgyűlési tárgyalása ellen. A Magyarországon ma is álló ’56-os szovjet emlékművek jelzik, hogy nagyon sok a tennivaló addig, amíg a Magyar Forradalom és Szabadságharc méltó helyet foglal el minden magyar tudatában és emlékezetében.
Mindez olyan többletet kölcsönöz a kiadványunknak, amelyhez hasonlóval nagyon kevés antológia, válogatás büszkélkedhet, hiszen a visszaemlékezők a terjedelmi korlátok miatt csak a legfontosabb emlékekre, élményekre összpontosíthattak. Minden soron, mondaton átsüt, átüt – mint a fehér gézen a vér – a megélt élmény, emlék semmi máshoz nem hasonlítható varázsa.
A történészek dolga, hogy alapos kutatásokkal az állításokat igazolják, esetleg árnyalják.
Tófalvi Zoltán
ÁLDOTTAK LEGYETEK
MAGYAROK,
ATILLA NÉPÉNEK ÖRÖKÖSEI!
J.J. Modi indiai történész, hun-kutató rövid beszéde
1925-ben, amikor Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia kitüntette őt
(Zajti Ferenc festőművész, magyarságkutató társa
és barátja volt, az eredeti angol szöveget
Zajti Ferenc fordította magyarra)
(A magyarság életében ünnepnappá emelkedett az a nap, amikor Horthy Miklós meghívására, 1925-ben hazánkba érkezett a világhírű hindu tudós, Dr. J. J. Modi, aki óriási tömeg jelenlétében tolmácsolta India üdvözletét, majd előadást tartott „A régi magyarok nagyságáról, viselt dolgairól, faji őserejéről” címmel. Ebből az előadásból emeltük ki azt a részt, amellyel leghatalmasabb királyunkat, Atilla nagykirályunkat, „az Isten Ostorát” kívánom bemutatni és jellemezni):
„Áldottak legyetek magyarok, Atilla népének egyetlen örökösei! Félszázados tanulmányaim meggyőztek arról, hogy a hunok feltétlenül a magyarok ősei voltak, s így a mai magyarság az ősi szkíta népek egyedüli leszármazottai. Így a magyarságnak a történelme a ma élő összes nemzetek legősibb történelme. Kutatásaim során a hunokat olyan nemzetnek ismertem meg, amelynek dicsősége a mai szomorú világot is beragyogja. Atilla a világtörténelem egyik legnagyobb hőse, aki mint minden igaz hős, lovagias és nagylelkű is volt, amit Róma alól történt visszavonulásával a legcsodálatosabb módon bizonyított be.
Tudják-e önök, hogy a világtörténelem legnagyobb alakjait, összehasonlíthatatlanul legnagyobb hadvezéreit, legnagyobb államépítőit és államszervező zsenijeit önök, magyarok adták? Tudják-e önök, hogy Atilla hadvezéri nagyságához képest a történelem többi nagy katonai héroszai: egy Cyros, egy Nagy Sándor, egy Hannibál, egy Julius Caesar, egy Napóleon elenyészően kicsi figurák? Ki volt a világtörténelem folyamán, Atillán kívül, aki a kínai nagy faltól egészen az Atlanti-óceánig terjedő két világrészt átfogó, roppant területet tudott uralma alá hajtani? De volt-e Atillán kívül a világtörténelemnek még egyetlen zsenije, aki hadvezéri tehetségével megszerzett és megalapított két kontinensnyi birodalmat nemcsak meghódítani, hanem megszervezni, élő organizmusban összefogni, törvényekkel szabályozni, renddel fenntartani tudta volna? És ezt a szinte emberfeletti, emberen túli nagyságot, ezt a minden idők legnagyobb tehetségű katonáját és államférfiját önök, magyarok adták a világnak! És én, az egyszerű öreg hindu ember büszke vagyok arra, hogy ezt most önöknek elmondhattam és meghajthattam személyesen is az önök nagyszerű fajtája előtt az elismerés zászlaját. Mert ez a faj, amely egy Atillát tudott produkálni, magából kitermelni, olyan érték és olyan erő, amelyet ideig-óráig érhetnek ugyan leromlások, kisiklások, letörések, de mégis a maga őserejéből táplálkozva megújulhat százszor és ezerszer, s amelyet végleg elpusztítani nem lehet soha! A magyarok mindig az első faja voltak a világnak s azok is maradnak mindvégig, a történelmi idők jó és balsorsán keresztül.
ATILLA AZ ISTEN OSTORA, A KIRÁLYOK KIRÁLYA
(434 – 453 között uralkodott)
A HUNOKRÓL,
AKIK MEGHÓDÍTOTTÁK INDIÁT.
MI VOLT A HUNOK VALLÁSA?
Irta: J. J. MODI
(Budapest, 1926.)
Részlet
BEVEZETÉS
Ez immár a harmadik dolgozatom, amelyet a Hunkérdésről írok. Az elsőt „A Hunok az Avesztában és a Pahlavi-iratokban” címen az R. G. Bhandarkar emlékkötetben [1] volt alkalmam írni. A másodikat a B. B. R. A. Society 1916. évi augusztus 25-iki ülésén tartottam. „A Hunok őstörténete és szereplésük Indiában és Perzsiában” [2] címen. E két irat közül elsőnek említett munkám végén részben már érintettem e dolgozatom témakörét. Jelen munkám tárgya kissé részletesebben kifejteni az Indiában uralmat gyakorolt Hunok vallását.
Honnan jöttek a Hunok, akik elárasztották Indiát?
Mielőtt rátérnénk az Indiában uralomra jutott Hunok vallásának meghatározására, – szükségesnek mutatkozik – annak megállapítása, hogy honnan is jöttek a Hunok Indiába? Azt mondja Deguígnes [3] : „A Hunok története egy kevésbé méltányolt nép története, amely nép különböző időkben hatalmas monarchiákat alapozott meg Ázsiában, Európában és ugyanúgy Afrikában... Birodalmuk a rómaiakénál sokkal nagyobb kiterjedésű volt, - voltak híres fejedelmeik, törvényhozóik és hódítóik, akik tápot nyújtottak különböző hatalmas megmozdulásokhoz. Történetük ama nép története, mely nagyban hozzájárult a római birodalom megsemmisítéséhez, - Franciaország, Itália, Germánia és Európa valamennyi északi országának felforgatásához, - s ők azok, akik megdöntötték a kalifák birodalmát és hatalmukba kerítették a Szentföldet”. Volt idő, amikor birodalmuk kiterjedt Nyugat-Európa legnyugatibb széléig és Keleten egész Kínáig, – s összeköttetésben állottak a kínai, római, perzsiai és indiai birodalmakkal.
A Hunok eredete
Lássuk először, hogy kik voltak tulajdonképpen a Hunok? Hasonlóképen a Turk névhez, a Hun név jelentése sincs még pontosan megállapítva vagy csak körülbelül is meghatározva. A kínaiak véleménye szerint az első török fajú nép, ahogy azt prof. N. Th. Houlsma [4] mondja, a Hiung-nu, amely nyugat felé vándorolva, elfoglalta az Altai hegységtől délre eső vidéket és elűzte innen Kr. e. 200 körül az e vidékre már korábban odatelepült jue-csi, Kangsi és Alsun (Al-szun) népeket, ezeket az eredetükre nézve ugyan homályos, de ismereteink szerint a Turk néphez sorolható törzseket. Deguígnes azonosítja a hun népet a Hiong-nukkal, amely elnevezést politikai vagy bizonyos gyűjtőfogalom értelmezésben használja, úgyhogy ez az elnevezés magában foglalja a tulajdonképpeni Hunok mellett még az Ephthalitákat avagy Fehér-Hunokat, Avarokat, Bulgárokat, Magyarokat, a Kazárokat és Pecseneg (Bessenyő) népeket, amely nevek alatt szereplő népeket más-más tudósok hol Hunoknak, hol pedig Skytháknak nevezték... A Hiong-nuk, azt mondhatjuk a törökök ős-törzse voltak és a tulajdonképpeni Török nép történelmének kezdete összefügg a Tu-kiu néppel, amely elnevezés alatt a kínaiak az északi turkokat értették. Ez az a Tu-kiu nép, amely II. Justin idejében barátságos viszonyba került a bizánci birodalommal, majd uralomra jutva, I. Khosru idejében megdönti az Ephthalita vagy Hital törzs birodalmát.
A „Mithikus Afrasiáb”, Firduszi Sahnáméjának Afrasiábja a Turkok Kasbek törzséhez tartozónak vétetett. Ők voltak azok az „úgynevezett Afrasiáb-királyságabeli Fekete-Hunok”, akiknek e néven szereplő királyai Kashgarig terjeszkedtek, egészen a K. u. 10. század idejéig.
Tudjuk, hogy vannak nyugati Hunok és vannak keleti Hunok. Az a kérdés most, hogy: kik voltak azok a Hunok, akik Indiában uralkodtak? A keleti Hunokhoz tartozók volnának talán, vagy éppen a nyugati Hunokhoz tartoztak? És közelebbről meghatározva, melyik terület az, ahonnan Indiába jöttek? A mi válaszunk az, hogy ők a nyugati Hunokhoz tartozók voltak és hogy Perzsia hegységei felöl érkeztek. A bizonyítékainkat ebből a szempontból akarjuk tüzetes vizsgálat alá vonni.
Utalások a Hunokra egyes indiai könyvekben és feliratokon és egy kínai munkában
A Hunokra vonatkozólag két indiai könyvben és több különböző feliraton találunk hivatkozást. A könyvek a következők: 1. A Vishnu Purána és 2. Kalidas Raghu-Vancá-ja.
A feliratok a következők: l. Skandagupta bhitarii „Győzelmi oszlopa”. 2 A Toramana hun király nevét viselő három felirat. 3. Jasodarman és Mandasor két felirata, amelyek mind, mint ékírásos kövek, azaz hadi győzelmi oszlopok ismeretesek.
Vonatkozások a Víshnu-Puranában
A Vishnu-Puranában két helyen találunk utalást a Hunokra vonatkozólag és pedig a második könyv harmadik fejezetében [5] . Az első helyen az író a Bharata Varsha (India) leírása közben beszél bizonyos vezérszerepet játszó és pedig „a legszélső nyugaton” lakó népekről. Eme népek között szerepelnek a Hunok is. Ez az utalás azt mutatja, hogy ezek a Hunok nem a kínai keleti határszélről, hanem valahonnan nyugat felől valók. Wilson azt mondja, hogy ők azok a Fehér-hunok, avagy Indo-skythák, akik letelepedtek volt a Punjábban (öt folyó vidéke) és az Indus folyó mentén a mi időszámításunk kezdetén, amiképen azt Arrianus, Strabó és Ptolemeusból tudjuk, megerősítve ezt bizonyos újabban felfedezett érmek által [6] . A másik vonatkozás abban a listában található, melyben az úgynevezett kegyetlen és civilizálatlan fajok között „Hunok és Parsikák” néven szerepelnek. [7] A Parsikák Perzsia Parsii, És így, amennyiben a Hunokat együtt találjuk említve Perzsia Parsikáival, okunk van feltételezni azt, hogy azok a Hunok, akik együtt említtetnek a Parsikkal, nem mások, mint Perzsiának ama vidékéről való Hunok, ahol a Parsikák éltek.
Vonatkozások Kalidas Raghu-Vancá-jában
Kalidas a Hunokra vonatkozólag az ő Raghu-Vancájában (IV. ének, 68) [8] tesz említést. Az említett helyen a hős Raghu úgy szerepel, amint felvonul „Kubera vidékei ellen”, harcolva ott a Hunokkal szemben, akiket elkísértek oda az ő királynőik is. Mallinatha, a Raghu-Vanea kommentálója azt mondja, hogy Kalidas úgy szerepelteti Raghut, amint az felvonul a Hunok tartománya ellen. Ez esetben nem kapunk közvetlen vonatkozást, avagy bármiféle célzást is, ami által közelebbről meghatározhatnók, hogy kik volnának ezek a Hunok, és hogy honnan jönnek, – keletről-e, avagy nyugat felől? – Azonban a Vishnu-Purana előbbi hivatkozása alapján mondhatjuk, hogy a Kalidas által hivatkozott Hunok ugyanúgy kelet felől érkeztek és pedig Perzsia határszéleiről.
A Hunoknak két ízben történő beözönlése Skandagupta uralma idejében
A Hunokra való utalás Vishnu-Puranában és Kalidas Raghu-Vancájában nem eléggé autentikusak, már amennyiben bizonyos történeti eseményeket és személyeket illetőleg nem szolgáltatnak biztos támpontokat. Ettől eltekintve, a VíshnuPuranának és Kalidasnak a Hunokkal kapcsolatos időpontok megállapítását illetőleg se vagyunk bizonyosak. Azonban mihelyest a későbbi feliratok Hun vonatkozásai kerülnek elénk, úgy ekkor már sokkalta bizonyosabb és lehető autentikus alapokra helyezkedhetünk.
Az első invázió, egy felirat idevonatkozó utalása szerint
Az első autentikus hivatkozás a Hunok indiai hódításaira vonatkozólag az, amely a Skandagupták [9] uralkodása idejére utal. A Kr. u. 330-450-ig terjedő másfél század, mint amely időszak a „Gupták aranykorszaka” néven említtetik, a „régi Gupták” néven ismeretes, megkülönböztetésül Magadha későbbi Guptáitól.
Ez az időszak 1. Kumaragupta halálával Kr. u. 455-ben fejeződött be. Skandagupta, aki közvetlenül következett a trónra, akarta is és tovább is tudta volna fejleszteni ezt az aranykorszakat, de hogy ez nem következett be, ennek oka az országba történt bizonyos invázió volt és pedig ama Hunok részéről, akik Közép-Ázsia pusztaságairól jöttek, az észak nyugati hegyszorosokon keresztül. Skandagupta hősiesen és győzedelmesen tartóztatta fel egy ideig a Hunokat, de végre is legyőzetett. A korábbi győzelméről egy feliratban emlékezett meg és pedig a fentebb említett „Győzelmi oszlopon”, amely Bhitarinál [10] emeltetett, a gliazipuri kerületben, az északnyugati provinciában. A felirat feljegyzi „egy Vishnu istent” ábrázoló szobornak a felavatását és elhelyezését ama városban, ahol az oszlop is állott [11] . Ezen a feliraton Skandagupta rámutat bizonyos iszonyatos örvénylő áradatra és pedig a Hunokkal való igen szoros kapcsolatban [12] . A győzelem kivívása, amint azt dr. Smith [13] kimutatta, Skandagupta által az ő uralkodása kezdetén Kr. u. 455. körül történt. Erre az időpontra vonatkozik Skandaguptának egy másik felirata, mégpedig az, amely Asoka parancsainak szikláján Junaghadban, a Girnár-hegy lábánál van.
2. A második invázió feljegyezve egy kínai utazónál
Egy néhány évvel a fenti kudarc után a Hunok ismét berontottak Indiába és pedig Kr. u. 465-ben vagy e körül [14] . A kínai utazó Sung-Jung, avagy Sing-Jung, aki Indiában Kr. u. 520-ban utazott, megemlékezik erről az invázióról [15] . Ő úgy beszél ezekről a Hunokról, mint a jethatörzshöz tartozókról. Beal szerint „ők nem mások, mint a bizánci írók Ephthalitái, avagy Hunjai”. Királyuk Laelih volt, aki Cunningham szerint Toramana atyja volt. Skandagupta végül is legyőzetett eme Hunok által.
A Hunok inváziója Indiába Toramana alatt
A Skandaguptával szemben elért előbb említett győzelem felbátorította a Hunokat. Néhány év múlva Kr. u. 500 év körül újból betörtek Indiába és pedig Toramana alatt, akit Laelih fiának tartanak, ahogy már fentebb is megjegyeztem, – aki azután személyesen is megtelepedett Malvában. Követve a Perzsa királyokat, akik SnahnanSah és Malikán-Malik néven nevezték magukat, – Toramana felvette a hasonló Maharaja-di Rája, azaz a Maharáják-Rájája indiai címzést. Tudjuk róla, hogy ezzel a címmel érmeket is veretett önmagáról. Három feliratot ismerünk, amelyen előfordul a neve [16] . Uralmát megerősítette Indiában. Utána következett az uralkodásban fia, Mihirkula.
Nos, kik ezek a Hunok, akik Laelih és fia Toramana vezérlete alatt benyomultak Indiába és pedig Skandagupta király idejében (Kr. u, 455-480), – majd a következő királyok és pedig Skandagupta fivére Puragupta (480-485) és Puragupta fia, Narsinhagupta Báláditya idejében ismételten betörnek Indiába? Ők azok a Hunok, akik Perzsia határa felől jöttek. Behramgore szasszanida király s fia, Firuz, majd Kobád, Noshirvan, Hormaz és Khusró Párviz mindannyian harcoltak többkevesebb szerencsével a Hunok különböző törzsei, úgymint a Haetaliták, Kazárok ... stb ellen. Amikor ők egy és más alkalommal legyőzettek a perzsa király által, vagy amikor erejük a győzelem révén ezekkel szemben hatalmassá növekedett, mindannyiszor India felé irányították hódító törekvéseiket.
Firuz legyőzetése és halálakor (Kr. u. 484) viszont a Hunok igen nagy hatalomra tettek szert. Így kb. Kr. u. 500 körül Toramana vezérlete alatt erősebb ostromokat intéztek India ellen is.
A három felirat közül a másodikban és pedig a Sóhegyláncolatban, a Kura mellett levő feliraton, amely jelenleg a lahorei múzeumban van, – Toramana neve, mint Shahi-Jan... említtetik. A Hunokkal foglalkozó dolgozatomban [17] kimutattam, hogy ez a Toramana ShahiJan nem más, mint Faghanish hun király Firduszinál, aki úgy beszél róla, mint Shahi Haitalról, majd, mint Chagani Shahi-ról tesz róla említést. Az indiai feliratok Toramanára vonatkozó Shahi címzése ugyanaz, mint Firduszi Shahí címzése.
A szasszanida királyokkal folytatott eme háborúk [18] története, – azután a fönt kimutatott egyazonos volta a címzésüknek és ama tény, hogy Toramana fiának, Mihirkulának neve iráni volt, – mindezek azt igazolják, hogy azok a Hunok, akik mint hódítók szerepeltek Indiában és pedig a fent említett, úgynevezett Guptaéra alatt, a nyugat felől, Perzsia irányából érkezett Hunok voltak.
II.
És most elérkeztünk munkánk azon tulajdonképpeni tárgyához, hogy t. i. mi volt ama Hunok vallása, akik Indiában mint hódítók szerepeltek?
A Hunok a régi Perzsákkal már igen-igen régi idő óta kapcsolatban voltak. De áttérve mindjárt a későbbi, hozzánk közelebb fekvő történeti és inkább authentikusnak vehető időkbe, azt látjuk, hogy a Hunok egy törzse, a Haetaliták vagy Ephthaliták maradandólag telepedtek le Transoxániában és pedig a Krisztus utáni V-ik század kezdetén. Ebből kifolyólag természetes feltevésnek látszik amaz állításunk, hogy az ő vallásuk is ugyanazon alkotó elemekkel rendelkezhetett, miként az iráni vallás. De figyelmen kívül hagyva eme természetes okoskodásunkat, próbáljunk erősebb bizonyító érveket felsorakoztatni annak megmutatása céljából, hogy az ő vallásuk igen közeli rokonságban volt az iráni népek vallásával.
Az iráni vallás Zarathustra ideje előtt, mint Mazdayaznán vallás volt ismeretes. Ugyanígy eme régi idők Hunjainak a vallása is a Mazdayaznán volt, hasonlóképen az irániakéhoz. Zarathustra ideje után az Iráni vallás az úgynevezett Zarathustrianizmus lett, vagy még közelebbről jelölve meg a dolgot, Mazdayaznan-Zarathustrianizmus. És még ma is, ha egy parszi ember recitálja és kinyilatkoztatja az ő hitét, avagy hitvallását, úgy beszél önmagáról, mint elsősorban Mazdayaznán és azután, mint Zarathustra-féle Mazdayaznánról. (Masdayasnó ahmi, Mazdayasnó Zarathustris ahmi. Yasna. Ha. XII.) Mikor Zarathustra fellépett, az irániak ezt az új hitet vallották, amely egészében nem volt új vallás, csupán a régi hitnek alaposan megreformált alakja. [19] A Hunok azonban még egy jóideig megmaradtak továbbra is az ő régi vallásformájuk mellett, amely egy volt az iránival, úgy látszik azután, hogy később, miután jó hosszú ideig tartózkodtak Irán határainál s miután állandó szoros kapcsolódásba jutottak az irániakkal, átvehették az ő hitükbe is a Zarathusra által reformált vallás igen sok elemét,
Erre való tekintettel témám szempontjából két főfejezetre akarom osztani dolgozatomat.
I. Bizonyítékok az iráni forrásokból.
II. Bizonyítékok az indiai forrásokból.
Az első főtételhez a bizonyító adatokat a következő iratokból akarom meríteni:
1. az Aveszta-iratok,
2. a pahlavi-iratok,
3. és a perzsa-iratokból. Ez alatt az altétel alatt viszont hivatkozni akarok perzsiai arab írókra is.
[1] . Lásd R. Q. Bhandarkar Commemoration Volume (1917), 65-80. old. és Memorial Papers c. munkámat, 127-139, old.
[2] . Journal B. B. R. A. S. XXIV, kötet, 539-595. old. Lásd még Asiatic Papers c. munkámat, II. kötet 293-349. old.
[3] . L. Histoire Generale des Huns, des Turcs, des Mogols, et des Austre Tartares occidantaux etc. avant et depuis Jesus Christ jusqu’a present” par M. Deguignes (1756) Tome Premier, partie premiere, Preface page V.
[4] . Encyclopaedia Britannica Vol. 23., 5-ik kiad. 659. old.
[5] . The Vishnu-Purana, a system of Hindu Mithalogy and Tradition, translated from the originál Sanskrit, by H. H. Wilson (1 840), 177. és 194. old.
[6] . U. o. 194, o.
[7] . U. o. 177, o. nb.
[8] . The Raghuvanca of Kalidasa with a commentary of Mallinatha, by Kashinath Pandarang Paraba, 2-nd Edition (1882). 89. o.
[9] . Elődeit és az őt követőket lásd a már előbb említett, a Hunokra vonatkozó írásomat. L. Asiatik Papers, Part ll. 336 o. nb. 2.
[10] . Lásd „Corpus Inscriptionum Indicarum Vol. Ill. Inscriptions of the Early Gupta Kings and their successors” by dr. F. Fleet (1888), 52- 56. o.
[11] . Ú. o. 53. o.
[12] . U. o. 56. o.
[13] . „The Early History of India” by Vincent Smith 3 rd. Ed. (1914), 309. o.
[14] . A részleteket illetőleg I. „The History of The Huns” c. dolgozatomat az én „Asiatic Papers” c. munkámban II. rész 336-337. o.
[15] . Si-yu-ki, „Buddhist Records of the Western World” by Samuel Beal, I. köt. Bev. 99-100 o.
[16] . Eme feliratokat, illetőleg lásd az én Hunokra vonatkozó dolgozatomat az „Asiatic Papers” II. kötet 340-341 o.
[17] . Asiatic Papers II. Ro 340-341. o.
[18] . Eme háborúk összefoglaló áttekintése céljából lásd a Hunok történetére vonatkozó értekezésemet Asiatic Papers című munkámban, 310-333. o.
[19] . Lásd dolgozatomat: „Zoroastrianism. Its puritanic influence in The Old World” címen az én “Dante papers” c. munkámban, 99-100. o.
Az MVSZ erkölcsi alapja
A magyar kérdés rendezése
nem tűr halasztást
| Adakozók: | 590 | Fő |
| Országok: | 17 | |
| Települések: | 191 | |
| Alakítók: | 72 | Fő |
| Összesen: (2012.04.26) | 8669908 | Ft |
