Magyarország az északi mérsékelt égövön az északi szélesség 43. fokától a 49. fokáig terül el. Körülbelül egyenlő távolságra van a forró égöv határát jelentő Ráktérítőtől és az északi örök hó és jég határát jelző északi Sarkkörtől. Így sem a nap égető heve, sem a tél dermesztő hidege nem teszi az éghajlatát és az ott tartózkodást kellemetlenné. A délszaki növényeket kivéve földjében minden megterem, ami az emberi életet nemcsak táplálja, hanem kellemessé és változatossá is teszi. Nemcsak az éghajlata mentes a szélsőségektől, de a csapadékviszonyai is mentesek tőlük. Szántóföldjének felső, termőrétege – humusza – eléggé vastag rétegezésű és jó talajműveléssel bő termést ad. Hegyei minden szükséges ércanyagot bőven tartalmaznak, sóbányái pedig az ország só szükségletét ellátják.
A vízrendszere a legtökéletesebb egész Európában, de különösen gazdag volt vízrajza az ősi időben. Minden őstelepülési falujának megvolt a saját tava, folyója, patakja, vagy ere, amint azt az Árpád-kori okleveleink oly bőven bizonyítják. Vizeinek halbősége is hozzájárult a lakosság könnyebb és biztosabb megélhetéséhez. Ez az ország azonban nemcsak Európának, hanem Európát még az ősidőben ellepő árjanépek tengerének is a közepén van, még pedig úgy, hogy ennek a tengernyi népnek az északi határai, telephelyei, otthonai az északi jégövvel határosak.
Az árják kivándorlásának ösztönző ereje az volt, hogy esőtlen, száraz klímájuk miatt az ősi föld csak gyér lakosságot tudott eltartani. Jellemző pld. Perzsia esete, ahol ma is az ősi árják utódai élnek s ahol egy négyzetkilométer területen ma is 12 ember él, Magyarországon pedig 105. Éppen azért, már a történeti idő előtt az árják ellepték Indiát, Kisázsiát, ahonnan azután állandóan nyomult az emberfeleslegük az üres európai földrészékre, még pedig oly létszámmal, hogy a jégkorszakot átvészelt fehér-európai fajtát is mindenütt magukba olvasztották.
Ennek nyomai különösen a germán és szláv népeknél találhatók meg, mert az árja és az őseurópai fehér fajta nyelvkeveredése hozta létre a germán és szláv nyelveket. Mindkét nyelv Európában alakult ki és nem készen került oda, amint azt különös en számos német nyelvész hirdeti. A germán és szláv nyelvekkel is úgy vagyunk, mint a magyarral. Egy csomó ázsiai nyelvvel meg lehet állapítani rokonságukat, de a közvetlen leszármazást egyikből sem, mert mindegyik önállóan fejlődött ki a ráható nyelvi tényezők és törvények eredőjeként. Ez a kis turáni-népesség pedig az árjanépek nagy tengerében már az ősidőktől fogva nem csak megvetette a lábát, hanem fenn is tudta tartani ott magát. Vajon véletlen-e ez vagy pedig történelmi erők egymásra hatásának, mérkőzésének az eredménye? Véletlen nem lehet; mert az nem történelmet formáló, kialakító erő. A történelem az egymással folyton mérkőző erők egymásra hatásának átmeneti, vagy végleges eredője. A véletlen fogalmilag sem lehet állandó erőtényező, bár néha döntő hatással van úgy az egyes emberek, mint a nemzetek életének fejlődésére is. Tehát akkor az a kicsi sziget a nagy árjatenger közepén csak a történeti erők mérkőzésének eredménye lehet! De ez akkor mit bizonyít? Azt; hogy ha a Kárpát-medencében nem turáni nép vert volna gyökeret már az árják vándorlása előtti ősi időben, akkor ott is az árják bokrosodtak volna el, mint körülötte minden irányban, egész Európában! Továbbá, ha számbelileg nem lettek volna többen, azon a nehéz terepen, mint a később, de velük egy időben is hazát kereső; egymást is szorító, kergető és közéjük, néhol pedig rájuk települő árjacsoportok, akkor az ő nyelvük veszett volna el ott idővel. Mert nyelvkeveredés esetén mindig a többségi nyelv marad meg, és a kisebbségi szívódik fel, ha valamilyen erőszakos tényező hatóereje nem működik közre (például iskolai nyelvtanítás) …
A germán nyelv a Skandináv-félsziget déli részén alakult ki, a szláv pedig a Visztula és Dnyeper középfolyásának vidékén. Minden népnek, és nyelvnek csak az alkatrészeit lehet olyan helyre vinni, ahol már előbb egy más nyelvű nép elterebélyesedett. A nyelv is meg a faj is csak olyan helyen marad meg eredeti és érintetlen tisztaságában, ahol emberek még nem laktak. Másutt nyelv és fajkeveredés következik be. Ezért nincs Európában sem tiszta faj, sem tiszta nyelv.
A turáni népek és nyelvek közül pedig melyik volt az a többségi nép és nyelv, amelyik minden melléje vagy reája települő népet vagy elűzött, vagy felszívott ott a Kárpát-medencében? Kétség kívül az a nyelv és az a nép, amely minden viharon és vészen át megmaradt, amely nyelvet így ott ma is beszélnek. A nép pedig nem lehet más, mint amelyik ezt a nyelvet már az ősidőben beszélte és meg tudta tartani a mai napig. Azt hiszem, hogy e tisztán elméleti következtetésem és megállapításom gondolatfűzési rendjében, logikájában sem törés, sem elhajlás nincs. Ebből pedig szigorú logikával az következik, hogy a mi mai magyar nyelvünk őse már jó pár ezer évvel előbb ott volt a Kárpát-medencében, mint Árpád vezér honfoglaló serege, amelyik csak Kr. u. 896-ban telepedett ott le. Mert, ha az árja népek a magyar honfoglaláskor már az északi szélesség 60-ik fokáig kénytelenek voltak felhúzódni, akkor az 1500 km-rel délibb fekvésű, tehát sokkal kellemesebb éghajlatú és termékenyebb Kárpát-medence nem lehetett olyan üres, vagy gyér lakosságú, mint amilyennek a vogulista történetírók hirdetik, mert akkor ezek az árják nem felfelé, a hideg égövbe húzódtak volna, hanem az üres vagy gyér lakosságú és kellemes éghajlatú Kárpát-medencébe! Ennyi ésszerűséget ugyebár legalábbis fel kell tételeznünk azokról a hideg agyú árjákról? Épp azért ez a tisztán elméleti megállapításom feltétlenül elbír minden kritikát, még a kákán csomót keresők bírálatát is. Azért az igazsághoz vezető útnak első mérföldkövéül nyugodtan választhatom, sőt elsőszámú alapigazságnak is minősíthetem.
De természetesen történelmi tényekkel és igazságokkal is elfogadhatóvá kell tennem ez állításomat. Bizonyítani kell tehát, hogy a Kárpát-medence már az ősidők óta emberileg lakott és aránylag népes terület volt. Továbbá bizonyítani kell azt a tényt is, hogy az őstelepes nép beszélte azt a nyelvet, illetve, annak ősét, amit mi ma beszélünk, és magyar nyelvnek nevezünk. Ezt úgy kell érteni helyesen, hogy a mai nyelvünknek egy kezdetleges ősét beszélték, mert az emberi nyelv is alá van vetve annak a nagy törvénynek, amit fejlődésnek, szóval változásnak nevezünk.
Széles körben tanítják, hogy a magyar nép a nagyon egyszerű, fejlődésében visszamaradt szibériai vogul nép származéka. Nyelve finn-ugor, barangolásai közben nálánál sokkal műveltebb népek nyelvéből összelopkodott szavakkal nemesítve. Ebben a könyvben, Dr. Nagy Sándor bizonyítékok sokaságával cáfolja a valótlanságuk miatt tarthatatlan tanításokat. Ez a könyv meggyőzően bizonyítja, az őscivilizáció egyik legismertebb népével való kapcsolatunk egykori létezését. E meglévő, észlelhető kapcsolatokat nem már előzőleg megírt könyvek felhasználásával igazolja, hanem ötven éves kutatásainak következtetéseit tárja az olvasó és az érdeklődő közösség elé. Ez a könyv nem száraz nyelvészeti tanulmány, hanem egy rendkívül érdekfeszítő olvasmány.
A szerző a XI. századba visszanyúló nemesi család sarja. Már egyetemi hallgató korában, 1908-ban, elkezdte a sumir-magyar kapcsolat kutatását, az ősi magyar nyelv használatával. Feldolgozta mind a 63 kódex anyagunk, darabonként 800 oldalas kötetét. Magyarországon az elsők között volt, aki a régészet és a nyelvészet tudományát ötvözte őstörténeti kutatásaihoz.
Az I. világháborúban, mint egyetemi professzor dolgozott Budapesten, és doktorált, mint első rangú nyelvész. A két világháború között a földművelési minisztériumban munkálkodott, mint igazgató. 1958-ban érkezett Amerikába, és több mint száz tanulmánya jelent meg a sumir-magyar kapcsolatról.
1972-ban, Karácsony idején, Floridában, Miami-ban Dr. Nagy Sándort és feleségét egy buszmegállóban fiatal feketék csoportja agyba-főbe verte, mert jómódú gazdag embereknek nézték őket. Az ott elszenvedett sérülésekbe, Dr. Nagy Sándor pár hét múlva, 1973. január 17-én, a korházban belehalt. Felesége kiheverte a bántalmakat, ám ugyancsak pár héttel később egy útkeresztezésben egy autó halálra gázolta. Fiuk két évvel később szívinfarktus áldozata lett…
Botos László
Újat mondok, de nem új, hanem nagyon régi igazságot, amelyik azonban mindez ideig rejtve volt a magyar nép elől. Ennek fő oka elsősorban az, hogy sem történetíróink, sem nyelvészeink nem tanulmányozták át Árpád-kori kódexanyagunkat, vagyis a nyomtatásban is megjelent történeti és jogi okleveleinket. Egyetlen történetírónk sem hivatkozik ezekre, hanem a már mások által megírt, kész könyvekre. Így a régi tévedések tovább élnek. Pedig az Árpád-kori kódexanyagunk 63 vaskos, darabonként átlag 800 oldalas kötetet tesz ki, amelyekből a kutató történetíró pontosan meg tudja állapítani az Árpád-kori magyar nép társadalmi, gazdasági és jogi berendezkedését és ezek fejlettségét.
Ennek az elhanyagolása miatt tévedtek el valamennyien a vogulszármazás útvesztőjében és nemcsak elhitték, hanem fölényesen hirdették is a magyar népnek az oláh cigányok életszínvonalán élő és a legnyomorúságosabb életviszonyok között tengődő voguloktól való származását. Kitalálták azt is, hogy ezt a népet őserdei nyomortanyáin Kr. e. az V. században meghódította egy magára sokat adó törökfajú lovasnép. És az velük össze is házasodott. Ennek a násznak a szülötteiből alakult volna ki azután a magyar nép. Tudják, hogy mekkora csoda ez, kedves Olvasóim? Ekkora még a világon sem történt, mert azok a török daliák, akik a vogul nőkkel ott az őserdőben összeházasodtak volna, akkor még meg sem születtek! Már pedig egy meg nem született legény nem tarthat lakodalmat, még a vogul mesében sem.
Majd alább bizonyítani fogom, hogy a török nép Kr. u. a VI. század közepén született meg, a vogulok pedig Kr. u. a XII. században kezdtek szórványosan felszállingózni a mai hideg hazájukba. Majd alább azt is megírom, hogy miért kellett ezt a magyar népet lealacsonyító vogul mesét kitalálni és az egész világ elé kitálalni. E mű megírásának ösztönző ereje sokat szenvedett és saját íróitól is leócsárolt, de balsorsában is nagyszerű fajtánk szeretete és nagyrabecsülése. Tudom, hogy milyen nehéz egy megrögzött szokást elhagyni. Még nehezebb egy szenvedélyről lemondani. De legnehezebb egy téves felfogást, egy helytelen tudományos meggyőződést az emberek széles rétegében, de különösen a szakemberek tudatában megváltoztatni. És e könyv szerény írója e nagy és nehéz feladatra vállalkozott, még pedig a siker reményében, mert olyan ősi, perdöntő bizonyítékokat tár a nagy nyilvánosság elé, amelynek létét és döntő erejét letagadni nem lehet!
Széles körben tanítják, hogy a magyar nép a nagyon egyszerű, fejlődésében visszamaradt szibériai vogul nép származéka. Nyelve finn-ugor, barangolásai közben nálánál sokkal műveltebb népek nyelvéből összelopkodott szavakkal nemesítve. Ebben a könyvben, Dr. Nagy Sándor bizonyítékok sokaságával cáfolja a valótlanságuk miatt tarthatatlan tanításokat. Ez a könyv meggyőzően bizonyítja, az őscivilizáció egyik legismertebb népével való kapcsolatunk egykori létezését. E meglévő, észlelhető kapcsolatokat nem már előzőleg megírt könyvek felhasználásával igazolja, hanem ötvenéves kutatásainak következtetéseit tárja az olvasó és az érdeklődő közösség elé. Ez a könyv nem száraz nyelvészeti tanulmány, hanem egy rendkívül érdekfeszítő olvasmány.
A szerző a XI. századba visszanyúló nemesi család sarja. Már egyetemi hallgató korában, 1908-ban, elkezdte a sumir-magyar kapcsolat kutatását, az ősi magyar nyelv használatával. Feldolgozta mind a 63 kódex anyagunk, darabonként 800 oldalas kötetét. Magyarországon az elsők között volt, aki a régészet és a nyelvészet tudományát ötvözte őstörténeti kutatásaihoz. Az I. világháborúban, mint egyetemi professzor dolgozott Budapesten, és doktorált, mint első rangú nyelvész. A két világháború között a földművelési minisztériumban munkálkodott, mint igazgató.
1958-ban érkezett Amerikába, és több mint száz tanulmánya jelent meg a sumir-magyar kapcsolatról.
1972-ban, Karácsony idején, Floridában, Miami-ban Dr. Nagy Sándort és feleségét egy buszmegállóban fiatal feketék csoportja agyba-főbe verte, mert jómódú gazdag embereknek nézték őket. Az ott elszenvedett sérülésekbe Dr. Nagy Sándor pár hét múlva, 1973. január 17-én, a kórházban belehalt. Felesége kiheverte a bántalmakat, ám ugyancsak pár héttel később egy útkeresztezésben egy autó halálra gázolta. Fiuk két évvel később szívinfarktus
áldozata lett…
Botos László
„… ízelítőnek megírok egy érdekes esetet, amelyről egy magyar leventéből lett francia idegenlégionista adott hírt. Ez – névleg Stubacher László – a Nógrád megyei Romhány községből került ki a leventéinkkel – a magyar ifjúság színe virágával – Németországba a második világháború vége felé. A háború után azonban nem engedték őket haza, ahogyan kellett volna, hanem a franciák valami suskussal, amiben magyar vezető férfiak keze is benne volt,
besorozták őket a francia idegenlégióba. Mint katona került ki Stubacher francia Indokinába, a mai Dél-Vietnamba. Innen írt egy levelet Gazsi István romhányi lakosnak, aki azt volt szíves nekem elküldeni. Ebből idézem szó szerint a következôket:
‘Indokina keleti részén vagyok, Turán nevű tartományban, a történelem szerint innen indultak el az ősmagyarok nyugatra. Beszéltem egy idősebb magyar fiúval, aki már négy éve, hogy itt van. Ő mondta nekem, hogy az őserdőben még most is vannak néhol olyan törzsek, amelyeknek tagjai úgy beszélnek, mint mi.’ (…)
A következő kínai szavak úgy kiejtés, mint jelentés szerint teljesen azonosak magyar szavakkal. Pld. én-én, ég-ég, fi-fi, gaz-gaz, hang-hang, hit-hit, hiu-hiu, hó-hó, (hónap), honhon, hős-hős, ír-ír, is-is, íz-íz, hamu-homu, kincs-kincse, kő-kő, ló-ló, kupa-kupa, kút-kút, mag-mag, mos-mos, nap-nap, oszt-oszt, pad-pad, pej-pej, pír-pír, sík-sík, szén-szén, szép-szjep, szív-szív, szög-szeg, tő-tó, tor-tor, tű-tű, vív-ví, víz-víz, zsír-sjer, stb.
Ezekből bármely magyar megállapíthatja a teljes megegyezést.”
Részlet a füzetből
Az Irodalmi Tanács kezdeményezésére a magyar írók a következő nyilatkozatban tiltakoztak az ENSZ ötös bizottsága jelentésének tárgyalása ellen.
Mélyen átérezve azt a felelősséget, amelyet hivatásunk, a nemzeti közvélemény formálásában betöltött szerepünk ránk ró, egyben általános emberi felelősségünk tudatában is, felemeljük tiltakozó szavunkat az ellen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése a magyarországi események ügyét napirendre tűzze. Szeretnénk, ha eljutna hangunk mindazokhoz, akik a világban barátainknak nevezik magukat, elsősorban minden nemzetbéli írótársainkhoz. Bízunk benne, hogy megértik aggodalmunkat és magukévá teszik követelésünket.
Egyek vagyunk ezzel a néppel, ismerjük lelkének minden rezdülését. Tudjuk és hirdetjük: a magyar nép nem akart és nem akar ellenforradalmat, itt csak elenyésző kisebbség kívánja vissza a régi rendet. A történelmi és társadalmi körülmények tragikus találkozása folytán 1956. október 23-án mégis az események olyan sorozata indult el Budapesten, amelynek fordulatain már sem a józan politikai belátás, sem a kezdeti résztvevők jelentős részének becsületes szándéka nem tudott többé úrrá lenni. Illetéktelen és ellenséges imperialista beavatkozásnak sem volt csekély része benne, hogy a fasizmus minden üledéke felkavarodott és néhány napra az 1920-as fehérterrorra emlékeztető állapotokat teremtett. Valamennyi irodalmi irányzatot és a magyar közvélemény legkülönfélébb árnyalatát képviseljük, a részletkérdések egész sorában, még néhány lényeges kérdésben is vitában állunk egymással; egyet azonban ma már világosan látunk: a forradalmi munkás-paraszt kormány fellépése és a szovjet csapatok segítségül hívása az egyre jobban kibontakozó véres ellenforradalom veszélyét hárította el országunk felől.
Nem mindannyian értettük akkoriban ennek a lépésnek szükségszerűségét és jelentőségét. Kételyeinket, gondjainkat, fenntartásainkat tükrözte sokunknak állásfoglalása. Azóta egyre inkább megtanultuk becsülni mindazokat, akik a megzavarodott közvélemény sodrásával szembe mertek szállni, akik megmentették a dolgozó nép hazáját a társadalmi visszazuhanástól, a polgárháborútól, talán a még rettentőbb csapástól, a háborútól. Lehetnek közülünk egyeseknek még komoly fenntartásaik belpolitikai kérdésekben, a szocialista építés módszerei dolgában, de mint hazafiak, mint a Magyar Népköztársaság hű polgárai, valamennyien minden erőnkkel segíteni akarjuk a társadalmi és gazdasági helyzet megszilárdulását, a kulturális élet felpezsdülését, a közbizalom megerősödését és minden eredmény, amit e téren elértünk, minden jel, ami ennek a folyamatnak egészségét és erejét mutatja, egyformán mindannyiunk örömére van. Így érez ma nálunk a nemzet többsége és java.
Kinek az érdeke, hogy a sebeket újra feltépjék? A mi hazánknak, ennek a nehéz történelmi sorsot viselt kis népünknek bizonyára nem. Lehetetlenség volna nem látnunk az ízléstelen hangulatkeltés hátterében a valódi szándékokat, a tőkés hatalmak politikai játékát. Fel akarják szítani a legbarbárabb ellenforradalmi erők lohadó kedvét, fel akarják korbácsolni ismét a már megnyugvó közvéleményt idehaza; fenn akarják tartani, fokozni akarják a feszültséget a nemzetközi politikában. Mi ezzel nem értünk egyet. És különösen nem érthetünk egyet azzal, hogy bárki az ügyvédünk talárjában csúfolja meg, torzítsa komédiává azt a tragédiát, amely minket ért.
Aki barátunk, ezt nem helyeselheti! Aki barátunk, az gyógyít és nem sebeket tép rajtunk! Kis nép vagyunk, de történelmi szerepünk és az a hivatás, amelyet az emberiség szolgálatában vállalunk, feljogosít rá, hogy odakiáltsuk: mi nem vagyunk senkinek politikai cégére, nem leszünk játékszer tisztátalan kezekben, nem leszünk a nemzetközi élet botrányköve!
Akadnak, tudjuk magyar írók, akik másként beszélnek. Ránk hivatkoznak, szót kell tehát erről is ejteni. A néppel érző magyar írók útja a múltban keservesen nehéz volt; és ma sem könnyű vállalni részünket egy új rendért vajúdó társadalomban. De mi nem tudnánk más sorsot vállalni. És bizonyosak vagyunk benne, hogy nem lesz kevésbé dicsőséges, mint amilyen nehéz. Aki azonban megfutott, az hallgasson, mert ha szól, szava csak a renegáté lehet. S a népnek, amellyel sorsközösséget vállalni nem mert, árulója is lesz szavával.
Ezt a világ minden írója, ezt minden hazafi megérti.
Végezetül pedig: mi fontos nemzetközi fórumnak tartjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Tiszteljük, mint amelynek hivatása, hogy a népek sok közös gondjának, egymásratalálásának, a békés egymásmellett élésnek műhelye legyen. Szeretnénk tisztelni ezután is! Örültünk, amikor hazánk a szervezet tagja lett: szeretnénk örülni ezután is.
Világ írói, világ népeinek tiszta szándékú értelmisége!
A nemzetek kölcsönös megbecsüléséért, sokat szenvedett hazánkért, a magatok emberségéért, az Egyesült Nemzetek Szervezete becsületéért tiltakozzatok velünk.
Abódy Béla, András László, Alpári Pál, Aranyossy Magda, Aranyossy Pál, Asztalos Sándor, Ács Kató, Bakó József, Baráth Endre, Barabás Tibor, Balázs Anna, Balázs Sándor, Barta Lajos, Bartáné Szucsich Mária, Bába Mihály, Bárány Tamás, Benjámin László, Benamy Sándor, Békés Virág, Beczássy Judit, Bihari Klára, Boldizsár Iván, Bogáti Péter, Bónyi Adorján, Borsi Darázs József, Bölöni György, Bródy Lili. Csanádi Imre, Cseres Tibor, Csepeli Szabó Béla , Csetényi Erzsébet, Czibor János, Csohány Gabriella, Csoóri Sándor, Csuka Zoltán, Csurka Péter, Dallos Sándor, Darázs Endre, Darvas József, Devecseri Gábor, Dénes Zsófia, Diószegi András, Dobozy Imre, Egri Lajos, Elbert János, Endrődy János, Erdei Sándor, Erdélyi József, Erdős László, Erdődi János, Falu Tamás, Felkai Ferenc, Fejes Endre, Fekete Lajos, Fehér Klára, Féja Géza, Fábián Zoltán, Földes Imre, Földes Mihály, Fodor József, Földes Péter, Földessy Gyula, Földeák János, Füst Milán, Fülöp János, Füsi József, Fazekas Anna. Galsai Pongrác, Gerő János, Gellért György, Gábor György, Gellért Oszkár, Gergely Sándor, Gergely Márta, Gergely Viola, Gera György, Gereblyés László, Goda Gábor, K. Grandpierre Emil, Gyetvai János, Gyagyovszky Emil, Gyárfás Miklós, Györe Imre, Győri Dezső, Hazai Józsefné, Hamvas H. Sándor, Hajnal Gábor, Hajnal Anna, Hámos György, Hárs György, Hegedüs Géza, Hegedűs Zoltán, Hegedűs Bitte Dániel, Hollós Korvin Lajos, Hubai Miklós, Hunyadi József, Illés Lajos, Illés Jenő, Illés Endre, Illés Béla, Illyés Gyula, Imecs Béla, Jankovich Ferenc, Jánosy István, Jászberényi József, Jobbágy Károly, József Farkas, Juhász Ferenc. Kardos László, Karinthy Ferenc, Katkó István, Kamjén István, Kassák Lajos, Kárpáthi Aurél, Keszthelyi Zoltán, Keszi Imre, Kelemen Sándor, Képes Géza, Király István, Kis Károly, Kis Ferenc, E. Kovács Kálmán, Koroda Miklós, Kodolányi János, Kolozsvári Endre, Kónya Lajos, Komlós Aladár, Kosztolányi Dezsőné, Kopré József, Komjáthy István, Kopányi György, Körössényi János, Kőszegi Imre, Ladányi Mihály, László Gyula, Láng György, Lányi Sarolta, Lengyel József, Ligeti Vilma, Lőrinc Loránd, Lukács Imre. Major Ottó, Madarász Emil, Mándi Éva, Máriássy Judit, Mária Béla, Máté György, Molnár Gábor, Molnár Géza, Mollináry Gizella, Moldvai Győző, Morvay Gyula, Mesterházi Lajos, Murányi Kovács Endre, Nagy László, Nagy Péter, B. Nagy László, Nagy Sándor, Nádass József, Nemes László, Németh László, Nyárádi Gábor, Nyíri Tibor, Oláh László, Oravetz Paula, Osváth Zsuzsa, Örkény István, Örvös Lajos, Palasovszky Ödön, Palotai Boris, Palotai Erzsi, Papp László, Passuth László, Pándi Pál, Pákozdi Ferenc, W. Petrolay Margit, Peterdi Andor, Pilinszky János, Pintér József, Polgár István. Rajcsányi Károly, F. Rácz Kálmán, Remenyik Zsigmond, Reményi Béla, Rideg Sándor, Román György, Rónai Mihály András, Rubinyi Mózes, Sarkadi Imre, Sándor Kálmán, Ságodi József, Sándor Iván, Sinka István, Simon Lajos, Sőtér István, Sós Endre, Soós Magda, Somlyó György, Sólyom László, Simon István, Sipos Gyula, Szabó Pál, Szabó Lőrinc, Szabolcsi Miklós, Szamos Rudolf, Szalatnai Rezső, Szakasits Árpád, Szentiványi Kálmán, Szécsi Margit, Szekula Jenő, Szenczei László, Szeberényi Lehel, Szánthó György, Szinetár György, Szinnai Tivadar, Szüdi György, Szűcs László István, Szőnyi Sándor, Szomráki Sándor. Tabi László, Tamási Áron, Tamási Lajos, Takács Tibor, Tóth László, Tóth Eszter, Toldalagi Pál, Tolnai Gábor, Török Sándor, Thury Zsuzsa, Tuba Károly, Timár György, Trencsényi-Waldapfel Imre, Thurzó Gábor, Telekes Béla, Ungvári Tamás, Urbán Ernő, Urbán Eszter, Vaád Ferenc, Vas István, Várkonyi Nagy Béla, Váci Mihály, Várnai Zseni, Vázsonyi Endre, Veres Péter, Vértes György, Vészi Endre, Vitányi János, Vihar Béla, Viktor János, Waldapfel József, Weöres Sándor.
A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK TÉNYFELTÁRÓ ELEMZÉSE AZ 1956-OS SZOVJET KATONAI INTERVENCIÓRÓL
(kivonat)
Készítette a Magyarok Világszövetsége Iustitia Bizottsága: Prof. dr. Bokor Imre, dr. Csendes László, Csukás Irén, Hiripi Lajos, dr. Léh Tibor, Péteri Attila Árpád, Szabó Béla
A részanyagokat összeállította: dr. Bokor Imre és dr. Léh Tibor
A CD képanyagot válogatta: Szabó Béla és László Ferenc
A szakirodalom gyűjtésében segédkezett: Csukás Irén
A jóvátétel összegét 2007-es árfolyamra átszámította: Alakszainé dr. Oláh Annamária
Közreműködött: Kéri Edit és Lévay Attila
Lektorálta: dr. Balsai István, Fekete Pál, Kállai Eszter, Nemes Lajos, dr. Padányi Márius, dr. Pákh Tibor, Vanek Béla
Az MVSZ Iustitia Bizottsága ülésein a MVSZ Elnökségét képviselte: Patrubány Miklós elnök és Rácz Sándor tiszteletbeli elnök, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke.
Az MVSZ Iustitia Bizottsága jelen dokumentumát második olvasatban elfogadta a Magyarok Világszövetségének Elnöksége, a II/2007. (május 22. - június 7.) számú távszavazással, 11 pontban meghozott határozatával.
E L Ő Z M É N Y
1956-ban a szovjet hadsereg agressziót követett el Magyarországgal szemben, háborús akciót vezetett az ország ellen, megdöntve a legális kormányt, figyelmen kívül hagyva a magyar nép akaratát. A Magyarok Világszövetsége a forradalom 50. évfordulója alkalmából 2006. október 15-én rendkívüli emlékező Küldöttgyűlést tartott, és a következő határozatot hozta:
„1956 októberében és novemberében Magyarországot fegyveres támadás érte a világ akkori legerősebb hadserege részéről. Magyarország hadüzenet nélkül háborús színtérré vált. Az ártatlanul kioltott életek tízezreiért, az ekkor okozott szörnyű pusztításért, a Magyarok Világszövetségének rendkívüli, emlékező Küldöttgyűlése kezdeményezi és követeli kártérítés fizetését az agressziót elkövető Szovjetunió utódállamaitól. Teszi ezt annál is inkább, mivel időközben ezek az államok a jogállamiság és a demokrácia útjára léptek.”
Az MVSZ ezért életre hívott egy bizottságot – Iustitia Bizottság néven –, azzal a feladattal, hogy tárja fel, elemezze és – jogi, valamint szakmai – politikai, katonai, gazdasági – érvek alapján — dolgozza fel a magyarsággal szemben elkövetett sérelmeket, továbbá indítványozza az illetékes szervek felé (kormány, bíróság, ügyészség) azokat a szükséges lépéseket, amelyeket meg kell tenni a jogorvoslat beindítása (teljesíthetősége) érdekében.
A továbbiakban a magyar állam feladatát képezi, hogy (a kapott adatok birtokában) tárgyalásokat kezdeményezzen kártérítés céljából a volt Szovjetunió utódállamaival, a tárgyalások kudarca esetén pedig forduljon nemzetközi jogi intézményekhez. Amennyiben a kormány nem vállalná ennek a feladatnak a teljesítését, akkor a Magyarok Világszövetsége és Iustitia Bizottsága tesz meg lehetőségei szerint mindent annak érdekében, hogy Magyarország kártérítése igazságos megoldást nyerjen.
P R E A M B U L U M
A Kárpát-medencében honalapítóvá vált magyarság történelme dicsőséges és tragikus események sorozatát tartalmazza. Magyarország geostratégiai helyzetének következtében, a szláv és a germán népek „tengerében” (érdekszférájukban, ütközési zónájukban), gyakran vált háborús hadszíntérré. E tekintetben szimbolikus jelentőségű az első, még Árpád Nagyfejedelem vezette seregek által pontosan 1100 évvel ezelőtt, 907-ben visszavert agresszió.
Az eltelt évezred második felében, a kis népekre jellemző „vis maior” helyzetekben, Magyarország is átmeneti vagy tartósabb, önként vagy kényszerűségből vállalt szövetségre lépett egyes nagyhatalmakkal (törökökkel, osztrákokkal, németekkel, szovjetekkel), felelt a következményekért (l.: I. és II. világháborúkat), nem egy esetben irreálisan magas árat fizetve azért, mert elkerülhetetlenül belesodródott a világuralomra törő birodalmak között kirobbant konfliktusokba.
Történelmi tény, hogy a magyarság soha nem kezdeményezett és nem indított hódító háborúkat, nem akart más népeket leigázni, jogos érdekeit békés úton kívánta rendezni, ugyanakkor függetlenségének vagy területi integritásának védelme érdekében, gyakran ragadott fegyvert, idegen hódítók és/vagy hazai kollaboránsaik ellen.
A mongolok (tatárok) és (főként) a törökök elleni szabadságharcaink gyakorlatilag Nyugat-Európa védelmét is szolgálták, és ez a „védőbástya” jellegű missziónk olyan hatalmas vérveszteséggel járt, hogy a törökök kiűzését követően, a magyarság korábbi – Angliához és Franciaországhoz közelítő – lélekszáma, az egyötödére csökkent!
A Habsburgok elleni 1848-49-es forradalmunk és szabadságharcunk újabb megpróbáltatások elé állította népünket, ugyanakkor helytállásunkra jellemző, hogy az osztrákok csak I. Miklós cár 200 ezer fős intervenciós seregének köszönhették, hogy Magyarország nem szakadt ki a birodalomból.
Az I. világháborúban (1914-18), a vesztesek oldalán, bennünket ért a legsúlyosabb retorzió: elvesztettük területünk 71,4%-át, lakosságunk 61,8%-át, és a Népszövetség Jóvátételi Bizottsága – jóvátételként –, 200 millió aranykorona megfizetésére kötelezte a kivérzett, kifosztott és megcsonkított Magyarországot.
A II. világháborúban való részvételünket (1941-1945) újabb területelcsatolással és dollár-százmilliók kifizettetésével büntették a győztesek, de a legnagyobb büntetést az jelentette, hogy a Szovjetunió megszállta Magyarországot, bevezették az egypártrendszerre és a proletárdiktatúrára támaszkodó szovjet (bolsevik) rendszert, és évtizedekkel visszavetették mezőgazdasági, ipari, kulturális, kereskedelmi, közúti, vasúti, távközlési, mikroelektronikai és számítástechnikai fejlődésünket.
1956-ban, a szovjet névre átkeresztelt orosz hódítók, cári elődjük hagyományaira támaszkodva, kb. 200 ezer fős, állig felfegyverzett hadsereggel verték le a helytartójukként idetelepített Rákosi-Gerő-Farkas és bandájuk ellen kirobbant forradalmunkat, valamint az agressziójuk ellen kibontakozott szabadságharcunkat.
Elsöprő (létszámban és harci technikai eszközökben megmutatkozó) erőfölényük birtokában szétlőtték Budapest több negyedét, főútvonalon lévő épületeit, tönkretették útvonalaink többségét, számos városunk laktanyáit és középületeit, repülőtereinket, lezárták a nyugati határainkat, kollaboránsaik bevonásával akadályozták, elfogták vagy legyilkolták a nyugatra menekülők egy – máig is tisztázatlan számú – részét.
A szovjet szuronyokkal létrehozott Kádár-féle bábkormány felállításával és kollaborálásával további személyi és anyagi veszteségek közvetlen vagy közvetett okozói voltak, mivel a szovjet katonai intervenciót követő országos sztrájkok kirobbanása (valamint az abból eredő anyagi károk), illetve a nyugatra menekült, mintegy 200 ezer főt kitevő emberveszteségünk, az agresszorok számláját terhelik, nem felejtkezve el arról sem, hogy tevékenyen közreműködtek Kádár véres megtorló akcióiban.
Vizsgálat tárgyát képezi az is, hogy az ún. Kádár rezsim konszolidációját követően (vagyis 1957. májusától kezdve), miért volt szükség megnövelt létszámú szovjet („ideiglenesnek” címkézett) csapatok állomásoztatására Magyarországon, és milyen költségkihatással volt ez a magyar népgazdaságra?!!
Tekintettel arra, hogy a Szovjetunió a forradalmárainktól elszenvedett erkölcsi, ideológiai, anyagi és személyi veszteségei ellenére még hosszú ideig konzerválta a hatalmát, ezért a szocialista tábornak nevezett, a Kremlből irányított társadalmi „képződmény” szétesését követően, csak most kerülhetett sor arra, hogy megvizsgáljuk a Magyarország ellen elkövetett szovjet agressziót és kártérítési igényeink tételeit.
Az emberiség történelmében lezajlott mintegy 14.000 háborút (fegyveres összetűzést) lezáró 8.000 békeszerződés többségéből megállapítható, hogy a „hadisarc” (kártérítés vagy jóvátétel) nagyságrendjében általában a győztes fél döntött, de nem számított ritkaságnak, hogy a szemben álló felek megállapodása alapján rendezték ezt a kérdést.
Jelen dolgozatnak az a célja, hogy hiteles dokumentumokra (íratok, képanyagok, vázlatok, stb.), valamint számításokra és tanúk tényanyagaira támaszkodva, feltárja az ’56-os forradalom és szabadságharc azon fontosabb történéseit, amelyek a Magyarország ellen végrehajtott szovjet katonai intervencióval – agresszióval – kapcsolatosak. A begyűjtött és feldolgozott anyagok alapján pedig konkrét javaslatokat (ajánlásokat) rögzítsen az anyagi kártérítés indoklására, illetve értékére, megjelölve az intervenciót kitervelő (kiagyaló) és megvalósító (konkrétan támogató), velük kollaboráló államokat (utódállamokat), szervezeteket, illetve azokat a személyeket, akiktől elvárható, hogy szóban vagy írásban megkövessék a magyar népet.
A SZÁMLA
AZ INTERVENCIÓBAN RÉSZVEVŐ SZOVJET ERŐK ÖSSZESÍTŐ TÁBLÁZATA
| MEGNEVEZÉS | LÉTSZÁM | HARCKOCSI + ÖNJÁRÓ LÖVEG | LÖVEG + AKNAVETŐ | GÉPKOCSI | LÉGVÉDELMI LÖVEG | REPÜLŐGÉP |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 2. gépesített gárdahadosztály | 9 500 | 360 | 95 | 1 800 | 70 | |
| 17. gépesített hadosztály | 8 400 | 300 | 80 | 1 400 | 35 | |
| 11. gépesített hadosztály | 8 000 | 250 | 120 | 1 100 | 30 | |
| 27. gépesített hadosztály | 8 000 | 250 | 80 | 900 | 30 | - |
| 32. gépesített hadosztály | 8 000 | 250 | 80 | 900 | 30 | |
| 33. gépesített gárdahadosztály | 7 500 | 232 | 95 | 845 | 44 | - |
| 35. gépesített hadosztály | 8 000 | 250 | 80 | 900 | 30 | |
| 31. harckocsi gárdahadosztály | 5 500 | 420 | 85 | 650 | 25 | |
| 39. gépesített hadosztály | 8 000 | 250 | 80 | 900 | 30 | |
| 70. lövész gárdahadosztály | 6 400 | 180 | 65 | 760 | 35 | |
| 60. légvédelmi tüzérhadosztály | 3 200 | 25 | 250 | 110 | ||
| 61. légvédelmi tüzérhadosztály | 3 000 | 25 | 220 | 85 | ||
| 7. légideszant hadosztály | 4 550 | 285 | 65 | 720 | 46 | 32 |
| 31. légideszant hadosztály | 5625 | 350 | 80 | 860 | 50 | 40 |
| 128. lövész gárdahadosztály | 7 500 | 250 | 80 | 800 | 30 | |
| 195. vadászrepülő gárdahadosztály | 3 650 | 75 | 310 | 55 | 159 | |
| 177. bombázórepülő gárdahadosztály | 4 100 | 30 | 420 | 25 | 122 | |
| Összesen Erőviszony | 108 925 17:1 | 3 782 631:3 | 1 085 109:2 | 13 735 52:1 | 760 126:1 | 353 353:0 |
1. TÉTEL
A szovjet intervenciós erők tüzérségével, légierejével és harckocsijaival okozott károk Budapesten, Pécsett, Dunapentelén, Debrecenben, Miskolcon, Győrött, valamint a nyugati határsávban lévő mezőgazdasági területeken. Megrongált úthálózatok, katonai objektumok, repülőterek és vasútvonalak.
2. TÉTEL
A szovjet csapatok bevonulásának hírére beindult menekültáradat egyenes következményeként mintegy 200 ezer állampolgárunk menekült külföldre. A menekült többség életkorát és képzettségét tekintve, a legaktívabb szellemi és fizikai munkaerő réteghez tartozott.
3. TÉTEL
A 200 ezer főre felduzzasztott szovjet megszálló erők (beleértve a családtagokat is) ellátási költségei 35 éven át.
4. TÉTEL
Becsült károk, az úthálózat harci járművekkel történő rongálása következtében, a katonai repülőgépek gyakorló repülései okozta zajok miatti idegenforgalmi csökkenés következtében (Hajdúszoboszlón, Hévízen és a Balaton környékén lévő szállodákban), továbbá a gyakorlatokon felhasznált üzemanyagokra (gépjárművek, repülőgépek,).
Összesen 9 972 milliárd Ft,
TARTALOMJEGYZÉK
1. §. JOGI ELEMZÉS
I. ÁLTALÁNOS ÉS NEMZETKÖZI JOGI ALAPOK VIZSGÁLATA, AZ ’56-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEINEK FÜGGVÉNYÉBEN.
II. A KÁRTÉRÍTÉS ALAPJAI
III. A SZOVJETUNIÓ FELELŐSSÉGE
IV. A KÁR FELMÉRÉSE
V. AZ UTÓDÁLLAMOK FELELŐSSÉGE
VI. ELÉVÜLÉS
VII. KONKLÚZIÓ
2.§. POLITIKAI ELEMZÉS
I. BEVEZETÉS
II. A SZOVJET KORMÁNY „MANŐVEREI” 1956-BAN
III. A SZOVJET KORMÁNY KÉTSZÍNŰ POLITIKÁJÁT ÉS HAZUGSÁGAIT BIZONYÍTÓ KORABELI ANYAGOK
3.§. A SZOVJETUNIÓ MAGYARORSZÁG ELLENI 1956-OS KATONAI INTERVENCIÓJA
I. BEVEZETÉS
II. ALAPFOGALMAK
III. A SZOVJET KATONAI INTERVENCIÓ, A NEMZETKÖZI KATONAPOLITIKAI HELYZET FÜGGVÉNYÉBEN
IV. HÁBORÚS BŰNÖK
V. „KVÁZI” HÁBORÚS BŰNÖK ÉS BŰNÖSÖK (?)
VI. A SZOVJET INTERVENCIÓS ERŐK VEZETÉSE ÉS ÖSSZETÉTELE
4. §. A S Z Á M L A
Oltalmazott rendőrterror MagyarországonA leggyalázatosabb eset: Egy fehérbotos, vak fiatal embertelen bántalmazása |
 |
Dr. Papp Lajos szívsebész professzor a Magyarok Világszövetsége elnökéhez, Patrubány Miklóshoz fordult egy fiatalember ügyében, aki a 2006. október 23-i rendőrterror áldozata. A fiatalember teljes nevét, kérésére, nem közöljük.
A professzor elmondta, hogy V.P. esetéről az idős édesapa útján értesült, akit szívbetegsége miatt kezelt. V.P. édesapja azért kereste fel a professzort, mert betegsége súlyosbodott. A kórelőzmény felvételekor elmondta a velük történt súlyos családi tragédiát. Gyermekük, V. P. hároméves korában elveszítette a látását. Iskolai és egyetemi tanulmányait úgy végezte el, hogy szülei olvasták fel neki a tananyagot. Az ELTE-n PhD fokozat megszerzésért vizsgázott. Háromkötetes homeopátiás könyvet fordított németről magyarra.
Fiúk, V.P. 2006. október 23-án este a nagykörúti Blaha vendéglőben barátaival kávézott. A fehérbotos, vak fiatalembert a berontó rendőrök megbotozták, kirángatták az utcára, majd az önvédelemre képtelen, menekülni próbáló ember hátába, közvetlen közelről tíz gumilövedéket lőttek.
Dr. Papp Lajos professzor a 2006. október 23-i rendőrterror leggyalázatosabb esetének tartja a történteket: vak embert, hátulról, közvetlen közelről lőttek meg. Kilenc golyó kiszakította a szövetet, lyukat ütve benne, a hátát szakította fel. A tizedik nyaklövés volt.
Ebben gyűlölet van, gyilkolási vágy – jelentette ki a professzor –, ez a lövedék közelről halált okoz. Egy ujjnyin múlott V.P. élete, hiszen a nyakába lőtt golyó alig két centiméterre az ütőértől tépett mély sebet.
Ami ezután történt, még az embertelen rendőrterrornál is kiábrándítóbb. V.P. és szülei nem jelentették a vak fiatalember bántalmazását sem a hatóságoknak, sem emberijog-védőknek, mert féltek a következményektől. Nem akartak a hatalommal konfrontálódni. Féltek, hogy fiúk állás nélkül marad, hogy megakadályozzák a doktori cím megszerzését.
Amitől féltek, a legrosszabb változatban bekövetkezett. Az egyetemen határozott idejű munkaszerződéssel dolgozó V.P. állását, 2009-ben, a szerződés leteltekor indoklás nélkül nem újították meg. A vak fiatalember 50%-os közalkalmazotti utazási kedvezményét visszavonták. A PhD-t indoklás nélkül megszüntették.
Jövedelem nélkül maradva, a fogyatékosságában reményt és emberi életérzést adó tudományos munkától megfosztva, ez lett az ártatlan V.P. sorsa. Egy kettétört élet. Mintha a rendőrterror oltalom alatt állna...
Az MVSZ Sajtószolgálat és a HONLEVÉL szerkesztősége mélyen együttérez V.P.-vel, és a vele megtörténteket elképesztőnek tartja. Ez volna Magyarország? Ez Magyarország???
A vakságát fehérbottal jelző fiatal megbotozása, és tíz gumilöveggel közvetlen közelből való meglövése a 2006. október 23-i rendőrterror legsötétebb története, amelyet ugyanúgy, mint a többi ember- és magyarellenes rendőri merényletet, legitimálta az e napon Sólyom László és Gyurcsány Ferenc vendégeként Budapestre utazó 56 állam, illetve nemzetközi szervezet képviselője, akik sem aznap, sem azután nem emelték fel szavukat a történtek ellen.
George Pataki (New York Állam kormányzója, Amerikai Egyesült Államokból), Domingo Cullen (Bp-i nagykövet, Argentin Köztársaságból), Bruce Billson (védelmi min. melletti miniszter, Ausztrál Államszövetségből), Philippe (Brabant grófja, Belgium hercege, trónörökös, Belga Királyságból), Georgi Pirinszki (a Nemzetgyűlés elnöke, Bolgár Köztársaságból), José Augusto Lindgren Alves (Bp-i nagykövet, Brazil Szöv. Köztársaságból), Georgiosz Vasziliu (1988-91, volt köztársasági elnök, Ciprusi Köztársaságból), Pefkiosz Georgiadesz (oktatási és kulturális miniszter), Václav Klaus (köztársasági elnök, Cseh Köztársaságból), Per Stig Mřeller (külügyminiszter, Dán Királyságból), dr. Duduzie Laureen Merane-Khoza (nagykövet, Dél-Afrikai Köztársaságból), Tooma Hendrik Ilves (köztársasági elnök, Észt Köztársaságból), Tarja Halonen (köztársasági elnök, Finn Köztársaságból), Catherine Colonna (Európa-ügyi miniszter, Francia Köztársaságból), Marietta Giannakou (oktatási és vallásügyi miniszter, Görög Köztársaságból), Jan Peter Balkenende (miniszterelnök, Holland Királyságból), Stjepan Mesič (köztársasági elnök, Horvát Köztársaságból), Ambika Soni (kulturális és turisztikai miniszter, Indiai Köztársaságból), Mary McAleese (köztársasági elnök, Ír Köztársaságból), Ólafur Ragnar Grímsson (köztársasági elnök, Izlandi Köztársaságból), David Admon (magyarországi nagykövet, Izrael Államból), Teroyoshi Inagawa (magyarországi nagykövet, Japánból), Peter MacKay (külügyminiszter, Kanadából), Eui Young Chung (a Nemzetgyűlés tagja, Koreai Köztársaságból), Lech Kaczyński (köztársasági elnök, Lengyel Köztársaságból), Marek Jurek (a Szejm elnöke), Bogdan Boursewicz (a Szenátus elnöke), Vaira Vike-Freiberga (köztársasági elnök, Lett Köztársaságból), Valdas Adamkus (köztársasági elnök, Litván Köztársaságból), Henrik nagyherceg (államfő, Luxemburgi Nagyhercegségből), Edward Fenech-Adami (köztársasági elnök, Máltai Köztársaságból), Branko Crvenkovski (köztársasági elnök, Macedón Köztársaságból), Denis MacShane (volt EU-ügyi min., parl. képviselő, Nagy-Britanniából), dr. Horst Köhler (szövetségi köztársasági elnök, Német Szöv. Köztársaságból), V. Harald király (Norvég Királyságból), Thorvald Stoltenberg (a Norvég Vöröskereszt elnöke), Massimo D’Alema (min.eln.helyettes, külügyminiszter, Olasz Köztársaságból), Szergej Mironov (a Szövetségi Tanács elnöke, Oroszországi Föderációból), dr. Heinz Fischer (köztársasági elnök, Osztrák Köztársaságból), Hubert Gorbach (szövetségi ügyvezető alkancellár), Aníbal António Cavaco Silva (köztársasági elnök, Portugál Köztársaságból), Calin Popescu Tariceanu (miniszterelnök, Romániából), I. Juan Carlos király (Spanyol Királyságból), Moritz Leuenberger (köztársasági elnök, Svájci Államszövetségből), Maud Olofsson (min.eln.helyettes, ipari miniszter, Svéd Királyságból), Borisz Tadič (köztársasági elnök, Szerb Köztársaságból), Ivan Gašparovič (köztársasági elnök, Szlovák Köztársaságból), Dimitrij Rupel (külügyminiszter, Szlovén Köztársaságból), Ali Babacan (államminiszter, Török Köztársaságból), Rick Barker (belügyminiszter, Új-Zélandról), Viktor Juscsenko (köztársasági elnök, Ukrajnából), Angelo Sodano (bíboros, pápai legátus, Vatikán Államból), Judy Cheng-Hopkins (menekültügyi h. főbiztos, ENSZ-től (UNCHR), Terry Davis (főtitkár, Európa Tanácstól (CE), Wilfried Maretens (elnök, Európai Néppártól (EPP), José Manuel Barroso (elnök, Európai Uniótól (Bizottság), Jaap de Hoop Scheffer (főtitkár, NATO-tól), Eric Kusbach(Bp-i nagykövet; Szuverén Máltai Lovagrendtől), Jacques Moreillon (a Biz. elnökségi tagja, Vöröskereszt Nközi Szöv. (ICRC)
A V.P. elleni merénylet nyilvánosságra hozatalával szerkesztőségeink tiltakoznak a 2006-os magyarországi rendőrterror és annak továbbélő oltalmazása ellen.
A rendőrbűnözők nevét akarjuk hallani, képüket akarjuk látni. Várjuk a bejelentéseket a honlevel@mvsz.hu és a honlevel7@gmail.com címeken történő együttes bejelentéssel.
 |
V. P. vallomása2006. október 23-án egy másik rendezvényről jövet kb. 20 óra 30 perc környékén érhettünk a Blaha Lujza térre, ahol már jelentős számú tüntető gyűlt össze. A könnygázgránátokat ekkor már folyamatosan lőtték az emberek közé, amiért a tömeg folyamatos mozgásban volt. Mi egy darabig a hátsó sorokból követtük az eseményeket. Kb. 10 óra környékén elhagytuk a teret és bementünk a Nagykörúton található Blaha sörözőbe, hogy ott elfogyasszunk egy kávét. Épp az asztalnál ültünk, mikor a többiek azt kiáltozták, hogy jönnek a rohamrendőrök. Felálltunk, hogy távozzunk, de erre már nem kerülhetett sor. Az ajtó mellett tartózkodtunk, mikor azt berúgták és számos rohamrendőr rontott a helyiségbe. Én a fehérbotomat a kezemben tartottam, ennek ellenére tomfával ill. gumibottal több ütést kaptam a hátamra, miközben a rendőrök ordítozva taszigáltak ki minket az ajtón, ahol már vártak bennünket. Az ismerősömmel futásnak eredtünk, mire a rendőrök üldözőbe vettek és néhány lépés megtétele után kb. 8-10 lövést adtak le a hátamra és a nyakamra. A lövések olyan közelről jöttek, hogy éreztem a torkolatból kicsapó hő hatását. Mivel a nyakamat ért lövedék elég mélyen belém fúródván erősen véreztem, a helyszínt haladéktalanul elhagyva felkerestem a Péterfy Sándor utcai kórház ügyeletét, hogy ott megfelelő ellátásban részesüljek. Az általam elmondottakat igazolandó a vonatkozó bizonyítékokat, mint orvosi papírok, fényképek, rendőrségi idézés másolatait csatoltuk, a gumilövedékek által kilyuggatott ruhadarabokat pedig fenti bizonyítékok részeként megőriztük. |
Október 23-a, hajnali 2.30: Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke is megjelenik a Kossuth téren, és személyesen győződik meg a Kossuth tér csalárd kiürítésének körülményeiről.
Október 23-a, 8.00: Az Élő ’56-osok és az MVSZ koszorúz a Hősök terén.
Október 23-a, 8. 30-ig: Takács András MNB főszervező megdöbbentő módon a rendőrségnek ad igazat a Kossuth téri, hajnali oszlatás jogosságát illetően, csupán azt jegyzi meg, hogy panasszal élnek a kényszerítő intézkedések miatt. Reméli, visszamehetnek délután, a rendőrség szerint nem. Fokozott fegyveres erődemonstráció folyik a Parlament környékén. A zászlófelvonásra és az állami ünnepségre akkreditált újságírókat a Batthyány örökmécsesnél engedik be a Kossuth térre, ott az első kordongyűrű. Az Alkotmány utcát és a Kossuth tér környékét lezárták, az utcákat rohamsisakos rendőrök biztosítják. A Parlament előtti füves területet a rendőrség kordonnal zárta körbe.
9.30: Az Élő ’56-osok szervezésében Rácz Sándor emlékező beszédet mond a Bem szobornál. Körülbelül kétszázan hallgatják.
9.30: Már a Nádor utcában is oszlatásra készülnek, mintha nem volna joguk ott lenni az embereknek. Alakul a nemzeti ünnep. „Rengeteg veszélyes, a gyülekezési törvény tiltotta anyagot találtak a kiürített területen, a tüntetők sátraiban” – mondta az Info rádióban Gergényi Péter, Budapest rendőrkapitánya.
9. 50: Tudósítónk szerint a Nádor utcában és a Szabadság téren több száz tüntető áll, maszkos rohamrendőrök próbálják lassan kiszorítani őket, de a szovjet emlékművet a jelek szerint nem védik. Az oszlatás jogszerűtlen, hiszen a Kossuth téri kordonon kívül mindenképpen joga van bárkinek az utcán tartózkodni. Nemzeti ünnep.
10 óra: az adófizetők pénzéből lebonyolított ünnepségről az adófizetőket civil és egyenruhás rendőrök tartják távol, még a Kossuth tértől több száz méterre is. A rendőrök arra szólítják fel a kordontól messze-messze tartózkodókat – a Markó utcában is –, köztük kisgyerekes családokat, hogy távozzanak a környékről! Magyarország zöme ma rendőrmentes, miután több ezer zsarut vezényeltek a Kossuth térre és környékére.
10 óra után: Sólyom László főhajtásával megkezdődött a magyaroktól megtisztított, üres Kossuth téren az állami ceremónia.
10.18: A rendőrök nem engednek ki több, a Kossuth tér környéken lakó embert a kordonokon kívülre.
10.20: Tudósítónk jelenti: újabb, több száz rohamosztagos indul a Kossuth térre a Podmaniczky utca felől. A Hír Tv-ből minderről nem lehet sokat megtudni. Miközben szeptember 17-e után a csatorna egyedülállóan tájékoztatott, most MTI híreket nyomnak és ünnepi interjúkat, beszélgetéseket. A Parlament környékén összesen több ezer rendőr lehet.
10.30: Több tucat embert elhurcoltak a rendőrök a Kossuth téren jóval kívül, így például Novák Elődöt, a Jobbik volt szóvivőjét is. Tudósítónk jelentése szerint a Batthyány-örökmécsesnél egyre gyűlik a tömeg. A tévékből minderről semmit sem lehet megtudni.
10.34: Gyülekeznek a Bazilikánál, az Arany János utcában és a Markó utcában is, mindenhol útjukat állják a kordonok és a rendőrség. Sokan angol nyelvű tiltakozó transzparenseket is hoztak. A több száz méteres körzetben emberektől megtisztított Kossuth térre kimerészkedik Gyurcsány is.
10.40: A Parlament előtti ’56-os ünnepség helyszíne közelében, a hétfő délelőtti zászlófelvonás ideje alatt gumibottal támadtak rendőrök demonstrálókra, köztük nőkre és idősekre. A rendőrök a demonstrálók mintegy ötvenfős csoportját körbezárták a Széchenyi és a Nádor utca sarkánál. Az emberek azt skandálták: „ÁVH, ÁVH”. Az MTI tudósítója úgy tudja, hogy tíz embert elvittek a rendőrök. Az utcán vérző fejű embereket lehetett látni. Ezzel egy időben több tucat fiatal gyűlt össze a Szent István Bazilikánál. Ők angol nyelvű táblákkal szerettek volna az ünnepség színhelyére vonulni, de a rendőrök elállják útjukat.
10.50: A Parlamenttől számított több száz méteres körzetben oszlat törvénytelenül a rendőrség. A környéken lakókat nem engedik ki a városba, mindegy, hogy gyerekes család vagy magányos fiatal, a kint állókat pedig nem engedik be. A sajtó szabad mozgását is akadályozzák, egy német forgatócsoport, amely már egy órája el akart távozni, bent rekedt.
10.55: A tömeg a Bazilikához vonul, amely többek szerint végső menedék lehet. A belvárosban jelen vannak az izraeli tulajdonú, SZDSZ-es kötődésű In-Kalosok is, az adófizetők pénzén állított úgymond ’56-os sátrakat őrizve. Tudósítónk szerint a „kiállítások” ostobák és sematikusak.
11 óra: Végre bejelentkezik a Hír Tv és beszámol az ünneplők elleni délelőtti rendőri erőszakról és a most is folyamatban lévő oszlatásokról, de csak pár percben, élő helyszíni nincs. Tudósítónk a Bazilikánál tartózkodik, ahová a legtöbb ünneplő összegyűlt, a Szabadság téren még mindig oszlatnak.
12 óra: Hatalmasra duzzad a tömeg a Belvárosban – jelentik tudósítóink. A hatalom elleni jelszavakon kívül azt kiabálják, hogy: gyertek velünk! ’56-os a hangulat. A legnagyobb a tömeg az Astoria-Deák-Keleti térségében, de sokan vannak a Rákóczi úton is, összesen már tízezrek. A tömeg egy jelentős része a Corvin köz felé vette az irányt. A Parlamentben közben lakomázni készülnek. A metró Demszky döntésének megfelelően, 16 éve először, délutánig nem áll meg a Kossuth téren. Meglepő módon az MTI is beszámol arról, hogy a rendőrök időseket és nőket gumibotoznak, miközben a Parlamentben „ünnepel” a hatalom. A Fidesz hallgat. A Hír Tv folyamatos közvetítés helyett megint ünnepi beszélgetést sugároz.
12:25: A Corvin közben mintegy 3-4 ezer tüntető van jelen. A tömeg folyamatosan kiabálja, hogy „Gyertek velünk!”, „Ébresztő!”.
12:55: A több ezres tömeg a Kossuth tér felé indul, közben a rendőrök megpróbálják elállni az utat a körúton.
13:20: A legutolsó információk szerint kommunista időket idéző rendőrterror zajlik Budapesten, lényegében elszabadult Kádár-Apró-Dögei, stílszerűen, hiszen karhatalmi erőkkel oszlatják fel a jogaikat gyakorló tüntetőket – mondta lapunknak Molnár Tamás. A Kossuth téri tüntetés egyik főszervezője elmondta még: este alkotmányozó nemzetgyűlést fogunk tartani a Kossuth téren, amelyre az egész országból tízezreket várunk. 13:21: A Kossuth tértől hirtelen több száz rendőr elindult a Jászai Mari tér irányába – jelenti az Index.
13:28: Több ezer tüntető és több száz motoros gyűlt össze hétfőn kora délután a Corvin köznél – jelenti az MTI. A több ezer főnyi tüntető a Szent István-bazilikától indult, miután ott gyűltek össze azok az emberek, akiket a rendőrök nem engedtek a hivatalos állami ünnepség idejére lezárt Kossuth Lajos térre. A Károly körút-Rákóczi út-Nagykörút útvonalon végighaladó, kormányellenes jelszavakat kiabáló menethez útközben sokan csatlakoztak. A tömeg elvonulása miatt az érintett utakon leállt a forgalom. Miután a tömeg a Corvin közbe érkezett, mintegy 250 nemzeti érzelmű motoros érkezett a helyszínre. A tömeg nagy éljenzéssel fogadta az Árpád-sávos és nemzeti színű zászlók alatt érkező motorosokat.
13:48: A Corvin közben egyre duzzad a tömeg, a szám a több tízezret is elérheti – jelenti tudósítónk. Gyurcsány pribékjei elszivárogtak a környékről.
14:10: Tudósítónk felszólította a Corvin közben tartózkodó, véleményét óránként változtatgató Takács Andrást, hogy alkalmatlansága és gerinctelen viselkedése miatt váljon meg MNB 2006-os posztjától. Ezt kérjük mi is a szerkesztőségből.
14:16: Megbízható információk szerint feltűnt a budapesti tüntetők között a körözés alatt álló Budaházy György is, aki köszöni szépen, jól van.
14:36: A Budapest környéki autós ’blokád’ feloldásra került a következő döntésig, hogy minél többen tudjanak bejönni Budapestre – írja a Lelkiismeret ’88 honlapja (L88.hu).
14.50: Gergényi Péter, és a BRFK szóvivője azt nyilatkozta, hogy a tüntetők egyelőre biztosan nem mehetnek vissza a Kossuth térre. A terület átvizsgálása jelenleg is zajlik, és ennek befejeztéig nem engedik vissza az embereket. Ugyanakkor a Kossuth téri elzárt területen hat üldögélő rendőrön kívül nincs senki, szóval a szóvivő állításával ellentétben nem vizsgálják a területet.
14:54: A Kossuth téren és a jobboldalon leszerepelt személyek fullasztják érdektelenségbe dalolászással, prózával és versmondással a Corvin közi demonstrációt, ahol éppen Beregszászi Olga, ex-Bencsikné nyekereg. A fiatalok folyamatosan távoznak a helyszínről. Információnk szerint rövidesen Toroczkai László érkezik majd több tucat vármegyéssel Pongrátz Gergelyék valamikori támaszpontjához.
15.17: A diktatúra minden jel szerint retteg megemlékezésekre gyűlő tömegtől, és a tömegközlekedés befolyásolásának elkeseredett eszközéhez nyúlt. Az Index infomációi szerint nem áll meg a 2-es metró az Astoriánál, pedig a szerelvényeken sok zászlós ember van, akik épp az Astoriánál hamarosan kezdődő Fidesz-gyűlésre mennek. A metró a Kossuth téren már kora reggel óta nem áll meg.
15:43: A Kuruc.info információi szerint a Kossuth tér közelében lévő Alkotmány utcában a Gyurcsány-pribékek könnygázt is bevetettek már. A Fidesz polgári „demonstrálói” szokás szerint figyelembe sem veszik a környező atrocitásokat, lehorgasztott farokkal várják az orbáni megváltást. Műveleti területté nyilvánította a Kossuth teret a BRFK – írja az l88. Erőszakkal előállították a Gyorskocsi utcába, a kiürített és kordonnal körbezárt Kossuth térről a haldokló beteget a két orvos mellől, miután a BRFK orvosa is megvizsgálta és válságosnak minősítette állapotát. Jelenleg a szétdúlt táborban csak a tüntetők cuccai, hivatalos papírjai, szétdobált holmijai között sétálgatnak a rohamrendőrök, vigyázva a Gyurcsány hatalmára.
15.50: Közel kétszázezer ember gyűlt össze a FIDESZ nagygyűlésére az MVSZ székháza előtt, a Kossuth Lajos utcában felállított pódium és a Blaha Lujza tér között. Patrubány Miklós, mint az MVSZ elnöke, hivatalos minőségében keresi Orbán Viktort, aki még ekkor nincs jelen. Távollétében tudatja Schmitt Pállal és Németh Zsolttal, hogy a rendezvénytől alig kétszáz méterre, a Deák téren a rendőrség brutálisan veri a tüntetőket és, hogy az MVSZ székházába lőtt sebből vérző tüntetők érkeztek. A két politikus szörnyülködve, de hálásan köszöni a tájékoztatást.
16:00: Az Arany János utcánál mintegy 500 rendőrterrorista vízágyúkkal és könnygázgránátokkal támadt a tüntető tömegre. Körülbelül ezer tüntetőt kezdett el oszlatni a rendőrség a Parlamenthez vezető Alkotmány utca és az azt keresztező Hold, illetve Vadász utca sarkán, mivel a tüntetők feldöntötték a rendőrség által az Alkotmány utcában felállított kordont. A Kossuth teret már nem lehet megközelíteni, mert hajnal óta kordonnal lezárták a környező utcákat. A tüntetők több száz fős csoportja menekülni kezdett, amikor könnygázgránátot vetett be a rendőrség. A könnygáz már az új típusú, paprikaalapú szer lehet, mert többen hányni kezdtek, amikor belélegezték a füstöt, erre korábban nem volt példa. Az Alkotmány utcai könnygáz támadás hírére több ezren tartanak a Corvin közből az Alkotmány utcában harcoló felkelők erősítésére.
16.03: A felkelők elfoglaltak, és keresztbe állítottak egy buszt a Bajcsy-Zsilinszky úton! Az Astoriánál gyakorlatilag senki sem várja már Orbán beszédét, a tömeg egy része eloszlott, sokan a felkelőkhöz csatlakoztak.
16.35: Szemetes edényekből, vastáblákból és kordonokból emelnek barikádokat a tüntetők Budapesten, az Arany János utcánál. A rendőrök könnygázzal lövik őket. A zsaruk a Bazilika előtti egyházi területre sincsenek tekintettel. Mikor egy ember erre figyelmeztette őket, durva, trágár szavakkal elhajtották. A rendőrök már három vízágyút sorakoztattak fel a Bajcsy és az Andrássy út kereszteződésében. A zsaruk valószínűleg meg akarják osztani a tömeget, mert mintegy kétszázan benyomultak a Paulay Ede utcába.
16.43: A Deák tér környékén patthelyzet alakult ki, kb. 500 rendőr áll szemben több ezer emberrel, akik az Astoriág állnak, összeérve a Fidesz-majális tömegével. A Nyugatinál könnygázzal és vízágyúval oszlatnak.
16.48: A rendőrök tüzet nyitottak a Bajcsyn! A zsaruk figyelmeztető lövéseket adtak le az Andrássy út és a Bajzsy-Zsilinszky út sarkán összegyűlt tüntetők felé, jelentette az MTI tudósítója a helyszínről. Az MTI munkatársa kétféle hüvelyt talált: az egyik géppisztolyból (!!!) származó vaktöltényé, a másik sörétes puskába való 12-es riasztó lövedéké.
16.50: Miután a FIDESZ tüntetésen senki sem figyelmezteti a tüntetőket, a közeledő rendőrrohamra, az MVSZ elnöke a székház Kossuth Lajos utcai erkélyére szerelt hangosító segítségével tesz eleget lelkiismereti kötelességének. Az utcán álló tüntetők arcán félelem és hitetlenkedés. Patrubány Miklós a nagyobb nyomaték kedvéért kiviszi az erkélyre az egyik, több lőtt sebből vérző tüntetőt. A tüntetők arcára döbbenet ül, a FIDESZ pódiumon pedig felbömböl Ákos legújabb dala és elnyomja az MVSZ elnökének hangját.
16.55: A hazugság újabb szimbólumát rombolták le a felkelők: a Városháza téren álló BUDAPEST A SZABADSÁG FŐVÁROSA feliratot a demonstrálók szétszedték, kivették belőle a nyilvánvalóan, és arcátlanul hazug SZABADSÁG kifejezést, és az útra cipelték, majd keresztbe tették a könnygázgránátokat lövöldöző zsaruk előtt. Közben a Deák térnél vízágyúkból kék és zöld színű folyadékot locsolnak a tüntetőkre, megkönnyítendő, hogy később megtalálják, és lefoghassák őket. A tömeget az Astoria felé szorítják, így előbb-utóbb összeérhetnek a felkelők, és a fideszes tüntetők. A fideszes tömegben röplapokat osztogatnak, melyen felhívják a figyelmet arra, hogy alig 200 méterrel arrébb brutálisan oszlatják a tömeget.
17.10: Gyurcsány gyáva pribékjei szeptember 19-éhez hasonlóan ismét maszkban oszlatnak, hogy arcukat ne lehessen felismerni. Orbán megkezdte beszédét, melyben egy szóval sem említi a tőle alig párszáz méterre zajló eseményeket.
17.15: A felkelők barikádot emeltek a Bajcsy-Zsilinszky úton a Paulay Ede utca és az Anker köz között. A rendőrök egyelőre erőt gyűjtenek, mozdulatlanul állnak. A tömeg a zsaruk felé tolja a barikádot. A nemzetközi sajtó, köztük a BBC, és a CNN is vezető hírekben hozzák a budapesti eseményeket. Úgy látszik Londonba, vagy New Yorkba hamarabb eljutott a brutális rendőrattak híre, mint az Astoriához...
17.33: A rendőrök elérték a rendőrségi kordonokból emelt barikádot, és szétbontják. A tömeg a Deák téri evangélikus templom sarkáig vonult vissza. A pribékek egyik könnygáz gránátja a Deák téri templom ormát találta el, ami füstöl. A Deák térhez egy rendőrségi páncélautót vezényeltek.
17.50: A felkelők a közterületen álló ’56-os kiállítás díszletéül szolgáló két páncélost beindították és a rendőrök felé indultak vele. A zsaruk végül egy vízágyús kocsival állították meg a tankot. A felkelők néhány korabeli Csepel teherautót is keresztbe állítottak.
18.02: A Deák téren a rendőrök lovasrohamot indítottak, és kiszorították a tömeget a térről. A Gyurcsány-pribékek vaktában lövöldöznek a könnygázgránátokkal, sok lövedék erkélyekre, és háztetőkre esik.
18.15: A rohamrendőrök könnyfakasztó gránátokat lőnek az Astoria útkereszteződésében álló tízezres tömegbe. A FIDESZ-pódiumon már senki politikus. Tüntetőiket a megawattos hangszórókon arra bíztatják, hogy a Kossuth Lajos utcán, az Erzsébet híd felé haladva menjenek haza. Ezután klasszikus zenét játszanak, mindent elnyomó hangerővel.
18.34: Sebesültekre lőnek a rendőrhuligánok! A zsinagógánál egy mentőbe éppen négyen hoztak egy láthatóan eszméletlen sérültet, amikor a rendőrök a mentő mellé is odalőttek egy könnygázgránátot. A pribékek nem engedik a sérültek közelébe a mentőket. Jelenleg az Astoriánál folynak a harcok, 7-8 ezer ember áll szemben az ország minden tájáról felhozott rendőrökkel. A felkelők barikádokat emelnek. A megvadult fakabátok derékmagasságban (!!!) lövöldözik a könnygázgránátokat.
19.18: A Szalay utca és a Kossuth tér sarkánál orosz rohamsisakot viselő rendőrök támadtak az ott álldogáló 100-150 emberre.
19.45: A felkelők a Síp utcánál barikádokat emeltek, a rendőrök könnygázzal, és gumilövedékekkel lövik őket. A pribékek beszorultak a Síp utcába, egy vízágyú segítségével azonban kitörtek onnan.
19.50: A hatalom most már a parlamenti ellenzéket sem kíméli: Révész Máriusz fideszes képviselő is a sérültek között van. Révész elmondta, elvesztette az eszméletét a Rákóczi úton, nem emlékszik semmire. Révész Máriusz megkérdezte a rendőröket, hogy miért erőszakoskodnak a Fidesz-rendezvényén, mire fejbe lőtték gumilövedékkel, állította egy szemtanú az Indexnek. A fideszes politikust a Honvéd Kórházba vitték.
19.53: Információink szerint van olyan tüntető, akinek szétlőtték az arcát, és épp most kell műteni az egyik Budapest környéki kórházban. Az MVSZ székházába százával menekülnek az emberek a gázkamrává tett Gerlóczi utcából. Az MVSZ elnökének titkárságáról folyamatosan hívják a köztársasági elnök hivatalát, de ott senki nem veszi fel a kagylót, üzenetrögzítők jelentkeznek.
20.02: A megvadult pribékek gázkamrává alakítottak egy kocsmát. A Dohány utcai zsinagógával szemben lévő Katapult nevű kocsmába körülbelül 100 öreget, fiatalt menekítettek, de a rendőrök nem engedik ki őket. Körülbelül egy órája a rendőrök feltépték a rolókat, és valamilyen gázspray-t fújtak a helyiségbe.
20.16: Elképesztő arcátlanságról tanúbizonyságot téve Gyurcsány mégis megjelent a Felvonulási téren az emlékmű felavatásán. A téren több száz tüntető, és motoros zajong, járatják a motorokat, nem akarják engedni, hogy a hazudozó szóhoz jusson. A Dózsa György utat több száz méter hosszan lezárták.
20.31: A rendőrök megrohamozták az Astoriánál álló, teljesen békés tömeget. A könnygázgránátokat életveszélyes módon fej-és derékmagasságban lövik ki. A zsaruk gumilövedékkel sorozzák a tömeget.
20.37: Az MVSZ székházába újból és újból érkező tüntetők kérik az MVSZ elnökét, hogy hívja oda a köztársasági elnököt. A meghiúsult telefonálási kísérletek után Patrubány Miklós a Kossuth utcában levő MTV közvetítő kocsihoz megy, és élő közvetítésben hívja fel a köztársasági elnököt, hogy vesse latba tekintélyét a rendőragresszió megfékezésére. Eredménytelenül. Közben újabb súlyos lőtt sebből vérző fiatallal találkozik, akinek felkarját a kabátján keresztül teljesen átlőtték. A FIDESZ tüntetés résztvevője volt, és teljesen békésen álldogált.
20.50: A Nagydiófa utca és a Rákóczi út sarkán a felkelők barikádot emeltek, előtte máglya ég, farkasszemet néznek a karhatalommal.
21.00: Megbízható forrásunk szerint a rendőrök néhány órával ezelőtt halántékon lőttek egy 30 év körüli fiatalembert, akiről az utcán többen azt terjesztik, hogy a mentőben életét vesztette.
21.09: Felkelők egy 1000-1500 fős csoportja lezárta a Margit hidat, ahol bejelentették, hogy mintegy tucatnyi helyen holnaptól félpályás útlezárás lesz.
21:18: A pribékek két amerikai magyar kisfiúra is rálőttek könnygázgránáttal.
21:23: A Kossuth Lajos utcánál a felkelők a karhatalomtól zsákmányolt kettős kordonnal erősítették meg barikádjaikat. A zsaruk egyelőre mozdulatlanul állnak.
21:32: Egy-két ezer főnyi tüntető lehet a Kálvin tér és a Nemzeti Múzeum között, a rendőrök könnygázgránáttal tüzelnek rájuk. Közben megérkeztek a Felvonulási térről a nemzeti érzelmű motorosok, és kábé húszan felálltak a rendőrökkel szemben, bőgetik a motort.
21:35: A rendőrök visszavonulnak az Astoriánál! A tömeg hatalmas üdvrivalgással fogadta a pribékek megfutamodását. A visszavonulás azonban csak látszólagos volt, mert a zsaruk pár perccel később megrohanták a tömeget.
21:38: Megtámadták és elfoglalták a tüntetők a belvárosi, Kecskeméti utcai rendőrörsöt, erősítette meg a BRFK szóvivője az Indexnek a Tv2 információját. Jármy Tibor azt is elmondta, a rendőrök már visszafoglalták az irodákat. Elmondta azt is, hétfőn eddig negyven embert állítottak elő.
21:55: A tüntetők a Múzeum körút felől az Erzsébet híd pesti hídfőjéhez vonulnak.
22.01:A Belvárosban négy nagyobb felkelési gócpont alakult ki: a legtöbben, több ezer tüntető áll a Blaha Lujza téren, és több ezren vannak az Erzsébet híd pesti hídfőjénél is. Néhány száz fős tüntető tömeg van a Kossuth Lajos utcában, és körülbelül ezren indultak el korábban a Felvonulási térhez.
22.23: Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél a felkelők egy építési területen talált gerendákat, téglákat, betonkeverőket építenek be a barikádba, amelynek magassága már meghaladja a két métert.
22.27: Súlyos sérültjei is vannak már az összecsapásoknak, a rendőrállatok kilőtték az egyik szemét egy tüntetőnek. Hírügynökségi információk szerint két életveszélyes és egy súlyos állapotban lévő sérültet szállítottak a Honvéd Kórházba. Az egyik sérült szemét lőtték ki gumilövedékkel, – az orvosok tájékoztatása szerint, ő már nem fog látni erre a szemére, s a lövedék jelenleg is az arcüregében van. A másik életveszélyes állapotban lévő sérült mellkasába fúródott a lövedék, a súlyos sérültnek pedig a hóna alatt robbant fel egy gránát.
22.39: A rendőrök megrohamozták a Blaha Lujza téren álló tömeget. A karhatalom megvadult pribékjei fegyverként használják a könnygázlövedéket, fejre, és törzsre adnak le lövéseket. A Hír TV kameráján látható egy sebesült fiatal nő, akit ilyen gránáttal találtak el.
22.47: A világsajtó élőben közvetíti az eseményeket. A CNN honlapján arról tudósítanak, hogy a rendőrség tüzet nyitott a tüntetőkre.
22.57: Feltűnt az Erzsébet hídnál a volt MSZMP-s provokátor, a Kossuth téri demonstrációt hetek óta gyalázó Kőrösi Imre is. Kőrösi arra buzdította az Erzsébet híd pesti hídfőjénél összegyűlt több ezer embert, hogy foglalják el a budapesti hidakat, vonják blokád alá a fővárost. A felizgatott tömeg óriási üdvrivalgással fogadta, amikor a szónok bejelentette, hogy Szombathelyen felgyújtották a szocialista párt irodáját. A tömeg teljesen ellepte a hídra vezető utat.
23.13: Egyelőre tanácskoznak a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) megyei vezetői, hogy Budapestre jöjjenek-e, mindenesetre a szándék megvan, a lehetőséget vizsgálják, közölte Budai Gyula, a MAGOSZ demonstrációs bizottságának vezetője a HírTv-ben.
23:24: A Blaha Lujza térről elüldözött tömeg a mellékutcákon lassan visszaszivárog a térre.
23:35: A rendőrök kétbusznyi erősítést kaptak az Erzsébet hídnál, és a jelek szerint támadásra készülnek.
23.50: A rendőrök most mégis várnak, többen közülük leültek. Egyelőre a jelek szerint nem lesz roham.
0.02: Az ELTE Budaörsi úti Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumánál civil ruhás rendőrök igazoltatják a hazaérkezőket. Ezzel vélhetően az a céljuk, hogy később visszajöhessenek a kollégiumban lakó felkelőkért.
0.13: A felkelők az Erzsébet híd budai hídfőjén is barikádokat emelnek, megakadályozandó, hogy két tűz közé szorítsák őket. A hídon a nemzeti érzelmű motorosok járnak fel-alá, összekötve a híd két oldalát védő felkelőket.
0.20: A Veres Pálné utcában épített barikád védelmében a tüntetők egy része a Curia utca felől hátba támadta a rendőröket, megdobálták őket, mire a rendőrök könnygázt lőttek vissza.
0.37: A zsaruk a Tv2 riportere szerint azért nem rohamoznak, mert az építőanyagokból emelt barikádot a tüntetők benzinnel locsolták le, és egy esetleges támadás esetén felgyújtanák azt. A képek tanúsága szerint a barikád Jégbüféhez közelebbi oldala egyszer már meggyulladt, de végül mégis elaludt.
0.57: A felkelők haditerveket készítenek a rendőrroham esetére. A Ferenciek terén önkéntes vezérek sí-maszkban kisebb csapatokat gyűjtenek maguk köré, és földre rajzolt haditervvel instruálják a tüntetőket. Az egyik mellékutcában három autót borítottak fel, és ezekből építettek barikádot.
1.08: Egyre erősebb a barikád a Curia utcában is. Három autót is felborítottak a tüntetők, és barikádelemként használták fel azokat. Az egyiknek a tetején már tégladarabok is vannak.
1.28: A rendőrök hókotrót hoztak a helyszínre, minden jel szerint ezzel akarják szétszedni a felkelők barikádjait. A tüntetők nagy része már hazament.
1.32: A budai hídfőnél a karhatalom szétverte a kordont, és a rohamrendőrök felmentek a hídra. A pesti hídfőnél is megindult a rendőrroham. A hókotró még viaskodik a pesti barikáddal.
1.37: A hókotró áttörte a pesti barikádot, a felkelők nagy része elmenekült a pesti hídfőtől. Valaki Molotov-koktélt dobott a zsaruk felé. A pribékek vadul könnygázoznak, festékes vízzel töltött vízágyúval oszlatják a tömeget. A felkelők a Váci utca felé hagyják el a teret.
1.57: Gyurcsány csahosai most 8-10 fős csoportokban vadásznak a felkelőkre, az Index tudósítója szerint két embert is félholtra vertek.
2.23: Hajéktalant, turistát vernek az őrjöngő rendőrök. Látszólag ok nélkül fújtak le közelről arcon gázspray-val egy hajléktalant a Vámház körúton a rendőrök, majd jóízűen nevettek a szerencsétlenen, jelentették az Index helyszíni tudósítói. Később egy francia fiatalt is megvertek a Vámház körúton a rendőrök, megbotozták, majd otthagyták.
2.28: A karhatalom vadászik azokra, akiknek ruháját megfestette a vízágyúkból fecskendezett színes folyadék. A rendőrök razziát tartanak a belvárosi szórakozóhelyeken, és akinek vizes a ruhája, azonnal begyűjtik.
2.30: Értesüléseink szerint az egyenruhás söpredék a fogházban brutálisan bántalmazta a Jobbik kora délután letartóztatott volt szóvivőjét, Novák Elődöt.
Október 27. Az MVSZ elnöki titkárságán még mindig nem lehet könnyezés és köhögés nélkül tartózkodni. Az október 23-i könnygázrohamot az MVSZ székházában átélt emberek komoly fejfájásra, hányingerre, szédülésre, súlyos rosszullétre panaszkodnak. Az MVSZ az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálathoz /ÁNTSZ/ fordul… A Kuruc.info alapján
Az MVSZ erkölcsi alapja
A magyar kérdés rendezése
nem tűr halasztást
| Adakozók: | 590 | Fő |
| Országok: | 17 | |
| Települések: | 191 | |
| Alakítók: | 72 | Fő |
| Összesen: (2012.04.26) | 8669908 | Ft |
