A térbeli eligazodások feltételei

A SZIMMETRIA EGYENLŐ KETTŐ?
A térbeli eligazodások feltételei

Testrészeinkből, szerveinkből általában kettő van. Némelyikből azonban csak egy? Van-e ennek okos, logikus magyarázata? Lássuk a „kettőket”: szem, fül, kéz, láb stb. Ha kéz akkor már könyök, ujjak, tenyér, csukló, kézfej, váll, hónalj, ha láb, akkor boka, lábujj, talp, lábszár, lábfej, térd, comb, de lehet még csípő, borda, belül tüdőlebeny vagy agyfélteke stb. Már ennyiből is látható, hogy ez tényező a térben való látást, mozgást, mindenféle érzékelést segít. Például a madarak látását a két oldalon lévő szem nehezíti. Sajátosan össze kell hangolni az ő látásukat, tájékozódásukat.
Majd jöhet a többi „kettős”: halánték, pofa, szemöldök, szempilla, vese, (tüdő?) és így tovább. Hova akarunk eljutni? Talán oda, hogy e „kettősök”-nek van-e közük a szimmetriához? Illetve mindezeknek együtt a kettes számrendszernek nevezett kényszerű számítási módokhoz? Ahogy az „együttes” lehet többtagú és ketten is lehetnek együtt, vagyis a számítás értelmezése több elágazás szerint is működik. Igazában mit tekintetünk kettőnek? Például az egybenőtt tüdőt is?
Amikor a számok a nyelvet vezérlik, akkor válik a logika az élet részévé, illetve annak vezérlőjévé. Így aztán rajtakapható, akár az ingerlés fizikai vagy biológia tevékenysége, közreműködése. A kettes számrendszer nem igazán számításra, hanem értelmezésre való. Noha ez kevesebbet mutat a lényegéből, mint a magyarázat. Mert ezek és az ehhez hasonló, sajátosan a magyar nyelvre jellemző tényezők, bár magukba foglalják az „értelmezés” fogalmát, igazában magyarázatok.
Azaz csak a magyar nyelv működését, belső logikai és számtani rendszerét nevezik meg és mutatják föl, tárják elénk a nyelv élő, de logikus szervezetéből. Például azt, ahogy az elvont „fogalom” szavunk ősi valóságához logikusan visszakanyarodunk. A fogalom „fog” valamit, valamilyen jelentést zár be. „Foghat” akár fölfogást, fogadást, elfogadást, megfogadást, de jelölhet fogsort is. S ráadásul, „fog” szánkban lévő fogsor neve és azzal „fog” is az ember. Tehát a fog-alom akármennyire is elvont megjelölés, az ősi tapintható, valóban megfogható valósághoz tartozik.
Tehát még ez a szavunk is, hogy fogadás, megfogadtuk, fölfogtuk és így tovább. Ez a ragozó nyelv csodája.
Fog, azaz fogda, fogoly, fogság, stb. tartozik ide és kevesen gondolják, hogy a fogadalom, elfog, megfog, kifog, befog, (befogja a száját), fogad, fogadás, megfogad, kifogás, foglal, és így tovább, ugyancsak ide sorolható. A „fog” eleve kétjelentésű, ősi szó és szógyök egyszerre. És nem lehet tovább menni anélkül, hogy ne jeleznénk, amit egyébként a Kedves Olvasó is észrevesz. Ez pedig nem más, mint a „fogadás” és a „megfog” közötti különbség. A fogadás valójában elvont fogalom, ahogy a „fogalom” is általánosan az. Ugyanakkor a „megfog” valóságos cselekvés, hiszen valami tárgyat fognak meg vagy embert, állatot. Az a lényeg, hogy tényleg valóságról lehet szó. Aztán lehetséges a kettő között például ilyesmi: megfogta a festék. Ez többszörösen képszerű, hiszen valóság, noha látvány. Valami befestődött, foltos lett és így tovább. Ez jelképes, hiszen nem a kezével „fogta meg” a festék, például a ruhát.
De nem is egészen elvont fogalom ez a nyelvi együttes. És van ilyen is „fogta magát” és elkezdte építeni a házat, rakni a falat. Ez a „fogta magát” nagyon ügyes lehetőség. Mert azt is mondhatjuk, hogy fogta magát és befogta a lovakat, majd elindult a fogattal. Azaz a lovas kocsival. Ezek a szavak mind azonos szóhoz kapcsolódnak, de mást és mást jelentenek. Ez a mondat szándékosan e lehetőségek kis „foglalata”.
És korántsem soroltuk föl mind a változatokat. Ha úgy tetszik, ezeket akár nyelvi aszimmetriáknak is nevezhetjük. Remekül jellemzi ez is nyelvünk csodálatos lehetőségeit. Hiszen sok ilyen szavunk van, amelyek megnevezése – a nyelv megnevezés, írtuk másutt – egybeesik, magyarán a neve, valamilyen cselekvés megnevezésével. A szánkban lévő testrész neve is „fog”, de annak neve is, hogy azzal az ember valamit fog, tart. Mivel ragozó nyelvről van szó, nem szükséges a semmiből szavakat alkotni, a „fog”-hoz rakosgatunk – ragozgatva! – ragokat és képzőket és több tucat szavunk lesz máris, a fogságtól a fogamzásig. De gondoljuk csak meg alaposan, a „fogamzás” is sajátos „fogság”, mert a petesejt foglyul ejti a spermákat!
Talán meg is kell ismételnünk, amiről más könyvünkben szóltunk. A magyar, amit nagyon akar magának, ahhoz „foggal-körömmel” ragaszkodik. És lám, a nyelv újra zseniálisan mutatja meg magát. A rag-aszkodik szavunkban a „rag” szó vagy szótag, elöl található. Szógyökként szerepel! Ez is a magyar nyelv sajátos „kettőse”. Mert ragok, képzők ott lehetnek a szavak elején is, nemcsak a végén. Íme: ban-dá-ban, ben-dő-ben, in-nen, on-nan, től-em, tol-ja, tal-iga, neki-fog, neki-lát, neki-megy, stb. Nem nagyon kell magyarázni, hogy a „ban-ben”, az „on-en-ön”, a „tól-től”, a „nak-nek” és így tovább, ragozott ragok. Hasonlóan sorolhatnánk a többi ragot is, amelyek mind tovább ragozhatók, képezhetők, tehát új szavak gyökereivé válnak.
A lényeg az, hogy sokféle használatra, ha úgy tetszik „szószülésre”, „szóvá tevésre” alkalmasak, és mi használjuk, alkalmazzuk is őket. Csak még egy példával erősítjük az eddigieket. Legyen ez az „ér” szavunk. Ér: kanyargó, pici patak. Kanyarog a vér csatornája a testünkben, az „ér”. Ugye „érdekes”? De lehet: elér, fölér, odaér, érték, érdek, érvel, érint stb. és még sok tucat. Mindezek nem csak érdekesek, hanem értékesek a nyelvi kifejezéseket gazdagítják. A magyar szinte ragokkal és képzőkkel beszél. Ragozott ragok, képzett képzők, képzett ragok, ragozott képzők, e sokféle lehetőség teszi gazdaggá és egyúttal tömörré például a magyar költészetet, de a prózát is. Már ennyiből is érzékelhető, hogy érvelésünk értékes és érvényes az egész nyelvre. Érdemes tehát ezzel a jelenséggel alaposabban foglalkozni. (Fog!) Azt is láthatjuk, hogy mintha szimmetria valósulna meg nem kevés esetben? Ha nem is mindig tükör szimmetria, mint a faleveleken, vagy éppen az emberi testen. Ám mindkét oldala azonos, ha egymásra helyezzük őket. Nem kell sok utalás ahhoz, hogy lássuk, az imára összetett tenyér a tükör-szimmetriát valósítja meg.
Alighanem ezek a „kettősök” valamilyen fontos egyensúlyhoz szükségesek. Hajoljunk csak közelebb: kett-ős egyen-súly. A kettő és az egy örök viszonya mutatkozik meg minden alkalommal. Az „egyenlő” szavunk bizony a két „egy” egymással „átelleni”, biztonságot nyújtó szerepére utal. Az emlegetett egyensúly lényeges tulajdonsága az emberi testnek is!
Az egyensúly esetében sokszor méretekről van szó. A szógyök: mér. Ebből lesz, lehet, a mérés, méret, méretes, megmér, lemér, fölmér, bemér, rámér és így tovább. Vagy maga a mérték is innen való. Azt láthatjuk, hogy az ember vonatkozásában az „egyensúly”, az nem más, mint az azonos „méret”, egyúttal maga a szimmetria. De ebben az esetben, a „keresztben” ható vezérlések, egyszerűsítve, hogy a bal félteke irányítja a jobb oldalt, a jobb a baloldal szerveit, azaz ez a sajátos aszimmetria is az egyensúlyt szolgálja. Így talán még feszítettebb az átellenes egyensúly? (Hámori József: Az emberi agy aszimmetriái című munkája is ösztönzött e dolgozat megírására. )
Összevethetők talán a szimmetria, az egyensúly és az u.n. kettes számrendszer lényegi jelentései, mint olyan tényezők, amelyek a nyelv működésének hátterében meghatározzák annak lényegét és szükségessé teszik a magyarázat ki nem zárható szerepét. Ez a fogalom tehát nem nyelvtani helyzetre utal, hanem logikai megoldásokra. Nem értelmezés csupán, hanem a nyelvi rendszer szerepét mutató számtani, mértani, sőt biológiai kapcsolatokra. Most jól látható, hogy valóban nem elemzésről, értelmezésről van szó, hanem eredeti, semmi másra nem hasonlító szervezet működéséről, értelmezési módról. Illetve valóban értelmezés is, elemzés is, módszer is, ám önmagában mindegyiknél sokkal több! Amit igazában csak a magyarul beszélők értenek gyerekkoruktól, de alapos odafigyeléssel meg is tanulható.
Ez a „magyarázat” nem olyan, mint a német „bedauten”. Mert nem „magyaros” kifejezésekre vonatkozik csupán, hanem a szavaink ősi jelentéseihez is visszavezet bennünket, ezáltal a mondatok első jelentései mögött felfedi a gyökér-jelentéseket. Nézzünk csak egy példát: Itt vannak a tönkre ment, tönkre tették stb. kifejezések. Amikor ezt emlegetjük, akkor nem gondolunk arra, hogy eredetileg, aki igazán és végleg „tönkre ment”, annak fatönkre tették a fejét és levágták. Ez az eredeti, valódi ősjelentés. Vagyis minden valódi volt, a tönk, a fejvesztés, a teljes vagyon elveszése az illetőnek, és az életét is elvették. Akik ma tönkre mennek, azok pénzüket, üzletüket, vagyonukat stb. vesztik el. A magyarázat messzi múltba mutat, a valósághoz ágazik és történettel, megfogható tárgyakkal is igazolja a jelentést. Például ilyen a „szedi a sátorfáját”, vagy a „fölkerekedik,” mert kerekes járműre rakta a dolgait, mai szavakkal, a cuccait. Nem beszélve a becézés többször kifejtett, az emberré válás, hatalmas időbeli távolságokba nyomon követhető jelentéséről! Miért cirógató, puha és meleg érzést keltő ez a szavunk? Benne van az anyaemlővel való, érintkezés, az édes anyatej szopásának gyönyörűsége, amit a cuppanások, cuppogások ősemléke idéz meg. Tehát ez a csodálatos „cé” kerül be a magyar szavakba! Ezt MAGYARÁZZUK, amikor a be-CÉ-zésről szólunk.
A magyarázat tehát egyfajta logikai út bejárása. Ezért több ez a szavunk, mint az értelmezés vagy elemzés. A magyarázat a nyelvünknek olyan szava, amely tanít bennünket! Ugyanis általa nagyon sokat tudunk meg a nyelvünkről. Nemcsak egy szó a többi között, hanem kódolás az értéshez. Az agy, az értelem, az ész is bizonyos fokig rokon értelmű szavak. Az agy olyan szervünk, amely a gondolkodás eszköze és helye. Az értelem arra utal, hogy eszünk a logika vezérlésével működik. Hiszen az ebből a szóból alakuló „értelmezés” változat már csaknem azt jelenti, mint az „elemzés”. Ez az elme működése.
De újra mondjuk, mindezek fölött ott ragyog a „magyaráz”, „magyarázat” szavunk, mint égen a nap és mindent bevilágít.
A szimmetria értelmezése csakis abból indulhat ki, hogy akár a tükörkép, két azonos dolgot rögzít, mutat be. Vezérlő jelenléte nem más, mint a felezés. De éppen ezért a lényege az eggyel függ össze. Nem közvetlenül ennek az egyetemes jelentésű számnak az igazolása, hanem látványos és bizonyító eszméje.
Válaszként a címben megfogalmazott kérdésre, a következőt mondhatjuk. A szimmetria lényege nem csupán az, hogy kettő, tehát nem csak a szám jelentése, hanem a megjelenése. A magyarázat eszmei többlete. Másként szólva, azt is mondhatjuk, hogy a szükséges rendre utal a megtévesztő zűrzavarral szemben. Ám ha még jobban körül akarjuk járni ezt a szót, illetve a jelentést, akkor a szimmetrikus dolgok, például a jobb kéz és a bal kéz, fölfoghatók úgy is, mint kérdés és válasz. Vagyis arra is figyelmeztet, hogy ezeket a külön kezelt dolgokat mindig együtt kell kezelni! Nincs kérdés csupán a semmiből, ahogy válasz sincs. Sokkal korábban, tán évtizede is lehet, hogy leírtuk: minden válasz megszüli a maga kérdéseit. Mert mára jól tudjuk: szétszedhetjük a világot, az minden porcikájában egésznek mutatkozik.

ARANY ARÁNY - A pohár félig van

ARANY ARÁNY
A pohár félig van

Mondhatjuk, ha a pohár félig van, hogy a pohár félig tele van, illetve félig üres. Ha valaki tele pohár bort megiszik, az egész pohárral hajt föl. Tehát az egész pohár, tele pohár. Így aztán a tele és a teljesen megtelt, egészen tele van stb., sajátos azonosságot jelentenek. Az egész és a teljesség szintén hasonló jelentés, szinte azonos. De valójában miről is beszélünk? Az arányról. Arányosságról, arányokról az arányok jelentőségéről. Számtanról, illetőleg mértanról. A kettő nem választható el.
Menjünk vissza néhány mondat erejéig az egész és tele viszonyhoz, a teljességhez, másként az egészhez. Vegyük sorba a következő fogalmakat: egy – egész(ség-es), egészen, teljes, teljesen teli van, másként – más árnyalatú jelentéssel – betelt a pohár vagy a sors, végzet beteljesedett. Ki-egész-ült valami, aki – nem a legszebb kifejezéssel – nem éppen be, hanem kiteljesedett. Csaknem teljesen más, mégis ide tartozónak látszik. Ahogy az egészen leégett, egészen elsüllyedt, azt jelenti, hogy teljesen megsemmisült a ház, az elsüllyedt hajóból semmi se látszik. Eltűnt a tengerben. Ebben az esetben egy-ál-talán nem látszik. Nincs látványa a dolognak, tehát nincs színe, (ezáltal visszája sem!), máris érthető, hogy olyan az eltűnése, mintha megszűnt volna.
A magyar nyelvben a logika finom láncolatokat – ezerszám! – alkot. A már többször emlegetett megállapításunkat ezúttal is meg kell ismételni, hogy az olvasónak sejtése legyen arról, hogy mire gondolunk: Ahhoz, hogy egy szavunkat pontosan értsük, fölfogjunk, érezzük, arra van szükség, hogy hasonló legyen a kapcsolatunk a nyelvünk valamennyi szavával. Ráadásul egyidejűleg és folytonosan. Jól tudjuk, ilyen tökéletes teljesség nem lehetséges, nincsen, de mégis a figyelmükbe ajánljuk ezt a gondolatot. Mert így vagyunk a szavainkkal. A sok kis logikai rövidre zárás ténylegesen „zárlatokat” is okozhat, okoz is. Szóltunk másutt a „tikász”, „tyukász” szavunkról. Ez ugyanúgy azonos szó, mint a „tik” és a „tyúk”. Igaz, a tik közelebbi kapcsolatban van például a tojással, ami megtojás előtt szabályos gömb alakú, azaz TEKE. De ez csak ejtés kérdése. Finnül a tojás muna, magyarul tikmony volt. Nagyanyám gyerekkoromban még „megmonyozta” minden reggel a tyúkokat, mielőtt kiengedte volna őket a katrocból, hogy az a tyúk, amelyik bizonyosan tojik aznap, nem mászkáljon el. Ne adj Isten, a szomszédba vigye a tojást!
Vannak azonban még ennél is egyszerűbb – vagy éppen bonyolultabb „zárlatok”, amelyeket mind-mind azonnal érzékelnünk kellene. Itt van a nektek szavunk. Valójában azt jelenti, hogy tinektek. Nektek adom, tinektek adom. Nektek vettem, tinektek vettem és így tovább. De hát kérem, a nektek szavunk valójában összetett szó! Nek+tek. A „nek” rag, -nak-nek. A „tek” pedig nem más, mint a tik. Azaz ez így alakult: mink, tik, ők. Elég ha a „nek”-hez ragasztjuk az „nk” hangzókat a mink-ből, íme: nekünk – természetesen egy magas magánhangzó kötéssel és itt van megint egy találó példa a sok közül.
Nos, amikor beszélünk, mindezt nem gondoljuk végig, de a nyelvi logika kapcsolat tudja ezt, így világosan értjük, hogy a nektek pontosan ugyanazt jelenti, mint a tinektek. (Talán arra is van magyarázat ezúttal, hogy a tik többes számánál miért nincs magánhangzó illeszkedés. Miért nem azt mondjuk, hogy tikek, hanem azt, hogy tikok? Alighanem rejtetten, de határozottan a mély hangú „tyúk” szavunk is belejátszik az illeszkedésbe és el is dönti szabályosan a dolgot.
Ez a nyelv rejtett és finom jelzése azzal kapcsolatban, hogy valójába előzményes jelentésről van szó, hogy ez a megnevezés már másodlagos logikus következmény. A nyelv „tudja”, hogy miért, minek mi az oka, mi pedig „tudatlanul” is értjük. Éppen ez a magyar nyelv egyik csodája. Mert amikor azt mondjuk, hogy valaki „feleségül vette” a lányt, akkor nem gondolunk arra, ami valaha a valóság volt. Azaz feleségül „vásárolta”. Valóságosan „megvette” a „vevő”, – aki nem más, mint a vő – az eladó leányt. Fizetett érte. Hát ilyesmi az ősi gyakorlatról való, ősi tudás, ami nyelvünkben rejlik, amit sokszor emlegetünk. (Ne feledjük, hogy az „emleget” szavunkban szinte teljes egészében benne van az „emlék” szó. Az emleg-ben a „gé” a „k” lágy párja található. Tehát csaknem emlek, azaz emlék. Az emlegetés éppen a múltból, a régebben megtörténtből való előemelése az emlékeknek. De ezt bontsuk tovább.
A legvégső szótő az „em”, ehhez jön a „leg”, mint végső erő, kiemelő, és máris e-leg-et tettünk a logikai kapcsolatnak, azaz a nyelvünk tett neki eleget.) Nagyon sok szavunkban ott található az elsődleges, azaz eredeti jelentés. Azonnal és könnyen feltűnik ez például a fazék szavunkban. Nem kell sokat töprengeni az eredeti jelentésen, maga a teljes valóság. Hiszen a fazék nem más, mint fából készült edény. Ebben az edényben főzni is lehetett és lehet ma is. Leírtuk ennek nagyon egyszerű módját. Alább újra el is mondjuk röviden. De előbb említsük meg a lábas szavunkat. Ennek is pontos jelentése van. Olyan edény, aminek lába volt. Ilyen is található még ma is és talán használják is. Nem kellett neki különleges tűzet rakni. Mivel lába volt, csak a parázs vagy tűz fölé kellett tenni, máris lehetett benne főzni. Mégpedig úgy – ha másutt elkerülte volna a figyelmüket –, hogy a faedénybe, a fazékba vizet tettek, közben tűzben követ izzítottak, majd az izzó követ a fazékba lévő vízbe tették és abba a főznivalót, például húst. Ezzel a módszerrel a tűzet az izzó kő vitte át az edénybe. Ezt a főzési módszert „kövesztésnek” nevezte a nagyanyám. Megint kitűnő bizonyíték ez is arra, hogy a szavakba nem véletlenül kerülnek ilyen-olyan, látszólag oda nem is illő dolgok megnevezései. Ide például a kő. Aztán kis türelem – ami gyakran több esztendő is lehet, mint történt a „kövesztés” vagy annak idején a „karó” esetében, amikor csaknem két évtized után világosodott meg a dolog – és minden más alkalommal is bizonyossá vált, hogy bízhatunk a nyelvünkben. Minden „furcsaság” előbb-utóbb a magyar nyelv rendszerébe illeszthető lett.
Reméljük, hogy nem hiába lábatlankodtunk újra e téma környékén, olykor botoran botorkálva bot nélkül is. De ez mégsem lesz botrányos.
E kis eszmefuttatásnak Arany arány címet adtuk. Ugyanis az a véleményünk, hogy ez a két szavunk nem véletlenül ennyire közeli a hangzókat tekintve. Végső soron mindössze egyetlen ékezet jelenléte vagy éppen hiánya különbözteti meg őket. Most azonban azt is el kell mondanunk, hogy más, valójában lényegi összefüggést is jelent az arany vonatkozásában ez a szó.
Tudott, hogy az arany pénzek vagy tárgyak értékét az is befolyásolja, hogy milyen arányú bennük az arany. Mert ritkán használnak tiszta aranyat, mindig ötvözik valami más fémmel, például rézzel, ezüsttel. Mintegy hatvan féle ötvözési, feldolgozási változatot ismernek az arannyal foglalkozók. Ötvös közlése az előbbi. Így lehet arany pénzt „hamisítani”, azaz valódi értékét rontani.
Mondjuk, valahány kiló aranypénzt beolvasztanak, amelyben 5-6 százalék réz volt vagy más olcsóbb fém. Aztán mielőtt újra pénzt vernének belőle, ennél több, talán 8-10 százaléknyi olcsóbb fémet olvasztanak még bele, vagy többet, ezáltal több lesz az az „arany” alapanyag, amiből „arany” pénzt vernek. Tehát ha valaki ügyes és joga van – volt – a pénzveréshez, az időkint ezt megtette és máris vagyonhoz jutott ezzel a trükkel. (Károly Róbert királyunk is kiadta „bérletben” a pénzverést. Az ő uralkodása alatt Magyarországon bányászták a legtöbb aranyat a világon! Ennek ellenére elképzelhetjük, hogy a jogosult végrehajtotta az arany-„szaporítást”. Nagyon sokat lehetett keresni!)
Az átlagember nem tudta pontosan ellenőrizni, hogy milyen az arany érmékben az arany arány? Azaz ténylegesen aránytalan-e – aranytalan-e? – vagy nem?
Gondolható, hogy a filmeken sokszor látott pénz ellenőrzés a fogakkal, harapással, néhány százalék eltérést nem tudott kimutatni. Az arany különben is puha fém. Könnyen kopik. Tanácsos valami más fémmel ötvözve keményíteni, még akkor is, ha ez viszont gátolja a megmunkálást, illetve csökkenti az értékét. Mert a „higított” arany pénz vagy bármi, eleve kevesebbet ért. De természetesen a korábban megállapított értékben használták azután is. Nemcsak a pénzt találták ki régen, hanem a pénzromlást is, vagyis az inflációt. És ez akkor is nagy hasznot jelentett az ügyeskedők számára. Így a pénzt alkotó fémek – arany, réz stb., – „arányának” jelentősége a pénz értékével kapcsolatban nagy volt. Nem kell sokat tűnődnünk azon, hogy végső soron a pénz hitele és értéke függött az aránytól. Mert alighanem a múltban is voltak hamisítók, akik nem bírtak magukkal, akiknek egyre több pénz és hatalom kellett, és mohóságukban oly mértékben csökkentették az aranypénzben az arany mennyiségét, hogy azt már észre lehetett venni. Ez volt az ősi infláció. És az arány mindenütt jelen van. Arányosan szabad csak korholni barátokat, ha dühösek vagyunk rájuk, arányosan lehet korholni a gyerekeket, ha azt akarjuk, hogy nevelő hatása legyen a mondatoknak. Mert ha nem így cselekszünk, ártunk mindannak, aminek használni szeretnénk. Vagyis magyarán, e vonatkozásban nem más az arány, mint amit különben bölcsességnek gondolunk. Íme, a magyar nyelvnek igazában külön szava van a pénzromlásra.
Láthatjuk, hogy sokféle a logikai visszacsatolás a nyelvünkben és egyik sem ok nélküli, egyik sem véletlen! Mindegyik a nyelvünk törvényeit és rendkívüliségét ékesen bizonyítja. Ismerős a képek vonatkozásában használt aranymetszés, amelynek a lényege szintén az arányosságot jelenti festményeken, rajzokon. Ebben a szóban valójában két számtani, illetve mértani jelentés is található. Az arany, mint láttuk, önmagában arányosságot rejt. A metszés pedig valamit több részre, darabra oszt. S ha újra elolvassuk az előző mondatot, akkor azt látjuk, hogy abban nem is kevés számtanra, mértanra utaló jelentést is találunk. Íme: metszés, (darabolás), több, rész, darab, oszt. Ezek mind arra hívják föl a figyelmünket, hogy nyelvünk nemcsak sokféle szóval, hanem sok vonatkozásban kapcsolódik a logikához és a számtanhoz.
És az is igaz, hogy az a pohár, amelyik félig van, az egyszerre félig üres, illetve ugyanakkor van félig tele is. Ez a kétfajta közelítési lehetőség is figyelemre méltó tulajdonsága nyelvünknek. A gondolkodás lehetőségét finomítja és gyarapítja.
Ezt nevezhetjük jövő-menő gondolkodásnak is. Emlékezzünk a „köz” szavunkat tárgyaltuk hasonló vonatkozásban. Mert amikor valami közeledik hozzánk, ugyanakkor, valami csökken majd meg is szűnik. Ha közöttünk „köz” van, az csökken, ha hozzánk közelebb jön. S ha egészen közelre ér az a valami, akkor el is tűnik közülünk a köz. Ez a „köz” kettős, ellentétes „mozgása”. Ha teljesen közel jön a „köz” akkor közülünk eltűnik a köz. Ez kétirányú gondolkodás, az állítást kioltja. Egyébként ezzel függ össze az a fogalmazás is, ami így hangzik. Közöttünk nincs semmi, azaz közöttünk a semmi van.

Az emlékező magyar nyelv

Az emlékező magyar nyelv

Sokszor állítottam, hogy nyelvünk csodálatos emlékezettel rendelkezik és ez az emlékezet működik! Mégpedig alighanem hasonló módon, mint maga az emberi emlékezet. Vagyis minden emlékezet alapja a logika, de teljes joggal beszélhetünk gondolattársításról is. Mert lássuk csak, hogyan működhet az emberi agy, amikor emlékezünk? Megfogalmazódik bennünk valamilyen szó, kép, érzés stb. Például nevet olvasunk könyvben, újságban vagy valaki említi, s ha ahhoz a névhez olyan személy kapcsolódik, aki valaha fontos, kedves volt számunkra vagy most is az, máris elkezdi keresni az összefüggéseket az agyunk 20 milliárd neuronja. (Talán közérthetőbb, ha idegmagot, ideggyököt, idegcsírát stb. írok.) No, nem mondom, hogy valamennyi, de sokkal több, mint amit gondolnánk. Ezek számát nem hiszem, hogy százakban nevezhetnénk meg, sokkal inkább ezrekben! Miért is gondolom ezt? Mert az a logikus, hogy fogalmak, szavak több neuronhoz kötődnek. Ha csak a fogalom szavunkat vizsgáljuk, arra a következtetésre jutunk, hogy valamennyi, e szót alkotó hangzó külön-külön is kötődik idegrendszeri ponthoz, központhoz. De minden bizonnyal külön kötődik a „fog” s valószínű, hogy az „alom” is. Sőt, mivel a logikus nyelv önmagában is játékos, a „lom” szintén fő helyen üldögél valahol. Ám azt tudjuk, hogy a „fog”, „foga” szintén külön fő kötődéssel rendelkezhet. És akkor a „fogam”, „fogunk”, „foghúzás”, „fogfájás” és így tovább szintén fő elemként tárolódik. Sőt, elágazóként – fogadni mernék –, hogy ott van a „fogadás”, „fogás”, „fogoly”, „fogda”, „fogság” stb. sajátos, nem is rövid sorozat is. Vagyis ez a felsorolás nagyon hosszan folytatható lenne.
Változatlanul germanizmusnak tartjuk az „el fog menni”, „föl fogja tenni”, „be fogja kötni”, „meg fogjuk találni”, stb. féle nyelvi alakításokat. Ezek sutasága ilyen esetekben látszik jól: „fogadjunk, hogy el fogjuk fogni”. Noha olykor a határesetek alig, nagyon finoman különböznek. Mert a megfogom vagy mondjuk a megfogadtam, nemcsak a kézzel foghatóság, hanem a fogadalomhoz köthető „fogva tartáshoz” kötődhet elvont formában is. Talán az egyik első az ősi „foggal-körömmel” való kifejezés, ami megjeleníti e fogalom fölfogható, akár megfogható lényegét. (A fog és köröm valódi tárgy.) Csak a „meg fogom fogni” nem fogadható el szép magyar beszédnek vagy írásnak!
De induljunk el más szavak nyomában is, hogy még többet érzékeltessünk az emlékezés rendszeréből, módjából. Keressünk „látható” szavakat. Itt van például a lábadozik, lábadozás szavunk. Mit jelent? Például azt, hogy valaki a betegségből gyógyulóban már nem ágyban fekszik, hanem szép lassan járkál. Vagy éppen botorkál. Különösen akkor, ha bottal jár. Tehát már nem elgyengülve fekszik, hanem mendegél, sétál, a lábát is tudja használni, ha még nem is a régi tempóban, de már jár-kel, megy. A lábadozik a gyógyulást jelzi, mondhatjuk, hogy állapotjelző szó. Méghozzá valóban látványos, ahogy a beteg lassan, de mutatósan járkál a kórház folyosóján vagy a kertben. És a bot pedig csak erősíti, hogy betegségből gyógyul, mert bottal jár, arra támaszkodik, holott azelőtt nem járt bottal. Különösen így áll a dolog, ha valaki eltörte a lábát, a bokáját, térdét vagy műtötték a combját, lábszárát stb. A bot segédeszköz a biztonságosabb járáshoz. Az ember pedig tíz meg tízezer évek óta használt, ha szükséges volt, botot, letör ágat a járáshoz, ha például fájt a lába és nem tudott rendesen ránehezedni. Később már – és ez jól mutatja a nyelv képességeiből fakadó késztetést is – tovább fejlődött, finomodott ugyancsak logikai szálon a szó jelentése. Ilyen például a kéz, a fül, a fej, a szem és sok-sok más szavunk.
A „kéz” ahogy másutt megállapítottuk, kéz közeli eszköz. Kéz, kezd, küzd, stb., szavaink jelzik a lehetőségeket. A kéz, azaz a kezünk közel van hozzánk. Használjuk is, mint kézzel fogható távolságot, illetve közelséget. A kis, szűk utcát, gyakran köz-nek nevezzük. (A „szűk” másirányban olvasva küsz, csaknem kis, de keskeny küszöb.) A kéz lényegéhez tartozik az is, hogy azzal készítünk valamit. (Kézzel kézült, azaz készült, ami legrégebben is kézi munka által jött létre!) A kéz tevékenységéhez hozzá tartozott az ügyesség. Ha tehát ügyesen bánunk valamivel, s tesszük azt akár a lábunkkal, akkor is a jó labdajátékos kitűnően kezeli a labdát. Ám, maga a sajátos „kezelés”, például orvosi kezelés őse, a kézrátétellel való gyógyítás volt. S ha már gyógyítás, gyógymód, akkor, amit az orvos végez, akkor az orvosi kezelés. A nyelv logikusan használja föl a jelentéseket. Ekkor már lehet „kezelésre járni”, valakit „elkezelni”, stb. Tehát már nem a „kéz” szó alakítja a jelentéstartalmat, hanem az, amit kézzel csinálunk. A valódi fogalom elvont fogalommá lesz, és a következmény jelenik meg új szóként. És nem árt erről többször szólni.
Hasonló, de mégis más fejlemény a fej. Fejtsük ki ezt is a következő kis fejezetben.
Eleve rejtvényt fejtünk. Aztán kifejezzük érzésünket, ezzel megváltozik, még mielőtt bármit is mondanánk a fejünk, pontosabban kifejezve az arcunk, az arckifejezésünk. Tehát valami fontos történt, amit ki kell „fejeznünk”, amit közölnünk kell a megfelelő kifejezésekkel, azaz szavakkal. Ám azelőtt az arcunkon már megjelenik, látható az arckifejezés, amiből már a szólás előtt látható, hogy öröm, düh, bánat, fájdalom stb., amiről szólni kívánunk. Íme, a kifejezés miért jelenti a közlést, a dolog elmondását, azaz a szót! De vannak más „fejlemények” is, attól eltekintve, hogy a testen a fej van a legfölül, miként a társadalomban a fejedelem. Fölül van a fölség, felség, illetve a fönség, fenség vagy a főnők a fő. Ő a fontos, hiszen azt mondjuk: „az a fő”, hogy stb. És azt értjük, hogy a fontos, lényeges. De hát a rejtvényt fejtő is a fejét használja, akár jó a megfejtés, akár nem. Lehetséges a „fejes”, a szép „fejes gól”, de eljöhet hozzánk valamilyen „fejes”, aki nem is olyan jó „fej” és így tovább.
Ennyi egyező példa után, szinte lehetetlen, hogy van kivétel. Mégis, mintha lenne? Az a cselekedett, amikor valaki nemcsak jó „fej”, hanem éppen tehenet vagy kecskét fej és az edénybe csorog a fehér tej. Mert az állat nőnemű, ahogy a fehérnép is nő. Tehát pillanatnyilag nincs válasz. Ha a pej ló is fehéres, akkor újabb titok vár ránk, no meg a logikára, hogy magyarázatot adjunk erre a kivételre. Lesz olyan fejezet, ahol megfejtődik ez a titok is. De hogy addig is hasznos legyen időtöltésünk, mert az idő drága és akár tönkre is mehetünk, lássuk ez utóbbi mondás példa megfejtését.
A „tönk” fatönk. Olyan, amire rátették valakinek a fejét és lecsapta a hóhér. Így aztán szegény valóban és tökéletesen tönkre ment, mert a fejét tönkre tették és levágták. Íme, a könyörtelen logika rendszere, mindössze néhány példával. Egyik dolog a másikhoz kapcsolódik, akár a való életben is. A nyelv a valóságot hűen utánozza. Ha majd fejlődünk és fejlettebb lesz a módszerünk a tej – fej érdekes kettősét is megfejtjük fejedelmi fejleményként. Mert ez a fajta jelentéstartalom, mint a „babrál”, „babrálgat”, „babra munka”, rögtön logikusan magyarázza önmagát. A tiszta logika szüleménye. A bab apró, a vele való foglalatosság aprólékos. A képszerű jelentés tartalom így megy át egyik szóból a másikba, ám az eredeti szóban nem véletlenül jön létre. És ez az egész magyar nyelvi szórendszerre vonatkozik, sőt, látszik rajta világosan. Most nézzük találomra az utolsó három szót, illetve azok gyökét: lát, ra-re, vil(?). A logika segítségével építsük föl e szavakat. (A Kedves Olvasónak el kell hinnie, hogy magunk is találomra, hirtelen ötlet nyomán, választottuk ki e szavakat. Ez azzal is bizonyítható, hogy választhattunk volna könnyebben és látványosabban elemezhető szavakat.) És most következzen olyan vizsgálat, amit életünkben először próbálunk ki.
Tehát ez a mondatrész lesz a vizsgálatunk tárgya: látszik rajta világosan. Nem is a szavak együttesét nézzük, hanem az egyes szavakat, azok gyökét. Persze a dolgok nem végtelenül bizonyosak. Nem állandók semmilyen vonatkozásban sem. A „látszik” szavunk gyöke nagy valószínűséggel a „lát” és ebből lesz a láthat, látó, látvány, látszólag, de a belátás is. A logika törvénye értelmében – mert tényleg valóban így értelmes! – erre a „lát” alapra épül minden rag, képző stb., változtató hatása. Az alapjelentés nem sérül! Még a „belátja” szavunk is a látás, látvány lényegét tartalmazza. Azaz, az ember áttekinti, átlátja az összefüggéseket, okokat stb., és ezáltal alkot véleményt. Logika, logika! Mint ahogy az ok-okozat is kemény és következetes logika jelenlétét mutatja, igényli, követeli. Semmiféle nyelvi építkezés nem nélkülözheti a logikát, mert a logika jelenléte egyetemes törvényből fakad. De lássuk a két másik példát.
Úgy vélhetjük, hogy a „rajta” azt jelenti, hogy „valamin”, ezen, azon, amazon, stb. A rajta tehát nem más, mint a ra-re (rá, rája együttese) jelenléte a szóban, annak elején. Rajta van a ruha. Rajta látható a legjobban. Azaz őrajta, hogy beteg, béna és így tovább. Persze, mint annyiszor, ez a szavunk más is jelent.
Egyrészt, a verseny indulásának helye, pontja a rajt. Aztán felszólítás valaminek a kezdésére: rajt! Vagy rajta! Hol található a logika, hol mutatható ki a jelenléte? A nyelvi működésben! A ra-re még csak lehetőség, az erre-arra már működés, ahogy a rá, rája és a rajta is. Valamin valami megjelenik és ezt a külszín is mutatja. A külszín a felszín. Például a rajta lévő ruházat. Ez változhat, hiszen „nem a ruha teszi az embert”, ahogy a „rajtoláskor, amikor elrajtol a mezőny” jelentős változás történik, amit látunk, érzékelünk, fölfogunk. A képen, ami változik, rajta van a változás, illetve éppen az látható. Az maga a kép. Tehát rajta kell lennie a történésnek. A rajta a történés változása, ha úgy tetszik elindítója annak. Ha így van, akkor helye is van a változás kezdetének, ez pedig a rajtkő, rajthely, rajtvonal és így tovább. És ilyen logikával már ugyancsak fontos és erőteljes mozgást jelöl a rajtaütés szavunk. Tehát mindenütt logika! A rajtaütés jelentéstartalma valamilyen katonai vagy más csoportos és erőteljes moccanás, mozgás. Finomabb valamivel a rajtakapta kifejezés, ám azért drámai és erőteljes. S ne feledjük az „azon vagyunk”, „azon leszünk” azt jelenti, hogy mindent megteszünk azért, hogy valamit elősegítsünk. Ezt néha így is mondják „rajta leszünk”. Ezek és az ehhez hasonló leágazások bizonyítják a logika szüntelen jelenlétét.
Maradt a „világosan” szavunk. Nagy valószínűséggel a szó jelentésének alapja a „világos”, a tovább ragozható, képezhető szótő pedig a „vil”. Mert a villám villanás, azaz világos jelenség.
S ha azt mondom, világosan beszéltem, azt értem alatta, hogy átlátható a dolog értelme, semmit se sötétítettem. Ahogy a világ is világos általában, – bár sötét is lehet! –, de a sötétben is lehet világosan beszélni. A „világos” szavunk gyöke a „vil”. Miként a világosságé, a villámé. Székely nyelvjárásban a hajnalodik, azaz virrad, így hangzik villámodik. Ha pedig megnézzük a lehető p-b-v hangzóváltásokat, akkor ilyen szavakat kapunk, mint a pilla, pillanat, illetve pirkad, pirul, piros, aztán bor, bordó, berzseny-börzsöny forgács valamint vér, veres, és így tovább. A világosságra, éppen a virradatra, pirkadatra vonatkozó „színszavak” mutatják a rokoni és logikus összetartozást. De ahogy a „közbe lépő” villámban nemcsak a fénylés, villanás van jelen, hanem a rövid idő, ahogy mondjuk villámgyorsan, úgy a pilla – p-b-v – szavunkban is ott bujkál a gyorsaság, hiszen azt mondjuk: pillanat és jövök stb. A logika az az ősi késztetés és a rend alakítója, ami nélkül bábeli zűrzavar alakulna ki a nyelvben. Láthatjuk, hogy a nyelvekben már ki is alakult! Csupán azt kell magyaráznunk helyesen, hogy „Isten megzavarta az emberek nyelvét.” Ez így igaz, ahogy több helyen utaltunk rá. Csakhogy nem a szakallás Öreg Úr valahol ”fönt”, hanem az Isten fogalmának értelmezése, magyarázata ITT LENT! Azaz az emberi ér-telmezés általában ér-dek szerint történik! Nemde?! De mégsem a bankok adják a világ emberi lényegét! Már pedig sokan ezt akarnák.
Vannak, akik szerint ők kiválasztottak, úgy értik különbek a többieknél, gondoljuk csak meg mennyire kicsinyes, gyarló emberi fogalmazás ez. Tökéletes Istenről ilyen tökéletlenségest tételeznek föl. A magyar nyelv ezt sem fogadja el. Itt is fogalmazzuk meg, hogy a világban a tökéletest, a tökéletlen, tökéletesen elfedi. Így működik az emberi társadalom. Szomorú!
Nem tudom eldönteni, mire jó az, hogy mindenkivel a tudás is meghal, elpusztul. Minden egyednek újra elölről kell kezdeni mindenféle tudás megszerzését. Az állatokban, a madarakban, sőt a rovarokban is, kódolódott az, amit ösztönnek nevezünk. Ki tanította meg a madarat arra, hogy kővel föl lehet törni a tojást? Ezt a madár tevékenységet magam is láttam Ausztráliában. Ki volt az első? A gének „tudása” szerint él és szaporodik a rovar is, lepke, kukac, termesz, méh és a tiszavirág is. Az is kérdés, mindez mind szükséges ehhez a világhoz? E világ finom és aprólékos működéséhez? Ha ezeket kivonjuk, mondjuk a hangyákat, egyszer csak „leáll”, elromlik a világ szerkezete? Csak a bolygóé vagy a teljes egész – világ-EGYETEM világ-MINDENSÉG – izgése-mozgása, forgása-keringése, hősége, hidege és így tovább, átalakul?
Csaknem teljes nyugalommal válaszolhatom, sőt, felelhetem, hogy alighanem, ha lassan is, az egész világmindenség megérzi egyetlen porszem elmozdulását a sivatagban. És hogy így van, arra sok-sok tapasztalat utalt az elmúlt időkben, a nyelv is érzékelte ezt a használói közvetítésével és már be is épült emlékező és működő rendszerében. A magyar nyelvbe világosan és érzékelhető a figyelők számára az, hogy a rombolás eszközei szaporodnak, és ahogy több helyen utaltunk: Az ember javíthatatlan, de legalább rontható. Csak nem ezt az egyetlen lehetőséget kódolta belénk a teremtés, teremtődés!?

Versek

Versek

ÁTLŐTT SZÍVVEL

A fiúk előttem vonulnak
Mellükön lőtt seb a kokárda
Fiúk ti édes kis suhancok
ezért jöttetek a világra?!

Hosszú hosszú a menetetek!
Vonultok megszentelő őszben
Fiúk ez a ti ünnepetek
Örök fényeskedő s időtlen

Kisöcséim vonuljatok csak
arcotokon sírgyertyák fénye
Legkülönbjei suhancoknak
legenda lesztek ezer évre

A fiúk előttünk vonulnak
Hősei a leggyönyörűbb ősznek
Vérvirágos kokárdát hordnak
és átlőtt szívükkel is győznek!

HAMAR mar ha SEBESEN
ha HAMAR SEBESEN mar
ha SEBESEN HAMAR mar
SEBESEN ha mar HAMAR

Leg és leg

Leg-legénebb
leg-én-kedés
én ki aki
legénykedés

Lesz-e hírük
tény-leg vég-leg
kik leg-inkább
én-kedének

leges-legek
leg-ek én-ek
nagyleg-ények
énekének

Feleim

Az ellenfél fél
A félelem egész
A két fél félelme
félelmetes rész
Vitéz

Innal inal
Ví ha vitéz
Oda odáz
Ide idéz

IGÁZÓ IGÉZŐK

1.
Ige igéz
ha igazság
Gézengúzok
gúzsa gazság

Gazt a gazban
gúzsa tartja
igát igéz
igazadra

2.
-nak –nek
de minek?
Ennek-annak
de kinek?

3.
-nál –nél
volnál
hogyha
lennél

Ennél
innál
Annál
ennél

RÖGÖS KÖRÖK

Rögös körökön körben
körös-körül Körösök
Kanyarok girbe-görbe
rokkant és kurta körök
förgetegén rög pörög

Korok rugója hurok
Karámot rekeszt körém
Guriga karika korona
Garasom királyi rigolya
Regélem régi regém
Rögös körökön körbe
körös körül örökök
Gerincek rokkák görcse
Görnyedt öregek girhe
Ragály rág s rög dübörög

AKI FÁZIK

Aki fázik fát keres
Kereskedő – szekeres
Aki fázik bokázik
Óhajt sóhajt sokáig

Aki fázik – bokázik
Toportyánként portyázik
Portékája fák ága
Ágaskodik utána

Ágrólszakadt ázik-fázik
Fát keresve elportyázik
Hajaszála lesz deres
Hogyha fázik fát keres

SENKISEDÉSEK
(Változatok)

1.
Hol tart az ország?
Senkisedésben
Csorbulás látszik
rajta mint késen

2.
Semmire szavuk
Mindenre késük
Szánom nyomorult
senkisedésük

3.
Semmi hazában
mind több a senki
Kötelező itt
senkinek lenni
2006

Hadd-el-had

Had hatalma
hadd-el-had
Ha behódol
lelohad

Ötölhet és
hatolhat
mélyére nem
hatolhat

Had hatalma
riaszthat
Határtalan
nem hathat

SZÉLSZELŐ

Szádból szél szól
szél bizony
Szótlanságod
széliszony

Szellemes szél:
szószelés
széllel bélelt
szelelés

Szólalás
szószegés
fele zár
fele rés

Kiabál
bebeszél
Szájába jár
ki-be szél

ÁGASKODÓ

Ágaskodik
ág az ágon
Ágál – ág áll
ágmagában

Ágról-ágra
ágál-bágál
Nincsen bogabb
ágbogánál

Kis ág nagy ág
törött ág
fáj az ágról-
szakadtság

A ragozó nyelv lényege

A RAGOZÓ NYELV LÉNYEGE

A ragozó nyelv lényege: összeadó, számtani nyelv. Az alapjelentéshez – ősgyökhöz – további jelentéseket, képzőket, ragokat és más toldalékokat jelentéseket adunk hozzá és így alakul ki a szavak végső jelentéstartalma. Mindez úgy lehetséges, hogy a magyar ábécé hangzóinak nemcsak alaki, hanem helyi értéke is van és a hangzók írását és ejtését páratlan állandóság jellemzi. A magyar azt ejt, amit ír, azt ír, amit ejt.
A kivétel elenyésző, néhány régi név esetében, bizonyos tájszavakban, ám a mássalhangzókra akkor is megbízhatóan támaszkodhatunk. A jelentés összege pedig maga is logikus. Tehát: a magyar nyelv alapja a logika és a számtan. Az alaptörvénye olyan, mint a számtané. Csupán azt kell elhinni és megjegyezni, hogy egyszer egy az egy. A többi mind ebből következik.
A ragozás maga is hozzáadást jelent. Csakhogy a toldalékokat nemcsak a szavak végén találjuk meg, hanem a szavak elején és a közepén is. Ha ragos a beszéd, akkor ragokat használunk. De hogyha „haragos” valaki, akkor az azt is jelenti, hogy indulatból sokféle formát, változatot használ szitkozódást szítás, azaz szidás alkalmával. Többféle benne a rag, a képző, ezért aztán rendkívülien (ha)ragos beszédről van szó. Mára elterjedt, az egyébként nem szép kiszólás, „nem ragozom” tovább. Egyébként ez sem fordítható le más nyelvre. Ugyanis nincsen értelme.
Mint látható összetett és logikus előzményei, valamint követelményei vannak annak, hogy ragozó nyelvről beszélhessünk. Véleményem szerint, csak egyetlen igazi ragozó nyelv létezik, az a magyar. Más nyelvekben is használnak jeleket, toldalékféléket, ragszerűségeket, de olyan mértékben és finomságban, ahogy mindez a magyar nyelvet áthatja, átjárja működése közben, egyetlen nyelvnél sem tapasztalható! S mindezekhez csatlakozik az a tény, hogy a magyar ember alapjában a kettes számrendszer logikája szerint beszél és gondolkodik, valamint az is, hogy a magyar lehetőleg képekben fejezi ki magát. Rögtön itt van a másutt már többször is emlegetett és magyarázott szavunk. Mert az ember a fején már a megszólalása előtt „kifejezi”, hogy öröm, düh, bánat, indulat stb., jelenik-e meg a szavakban!
Innen a szó rokon értelmű változata, a „kifejezés”. Milyen szépen fejezte ki magát! De szép ez a kifejezés. Egyébként a fej a legfontosabb, legfölül található, ezért a leg-fő-bb testrész is. S ha „fő a feje”, akkor a fejét tényleg főként, fejként kell használnia! Pontosan látható és érzékelhető a kettős értelem nyomatékos jelenléte. Itt talán nem árt megjegyezni, a magyar először „számol” és csak azután olvas. Az írástudók is számoltak előbb. Mert látták, hogy egy vagy több dologról van szó. Ebből indultak ki a beszédben. „Magad jöttél?” „Egyedül vagy?” És így tovább. Általában a mennyiségi jeleket vesszük észre először, aztán a nagyságokat és arányokat, tehát valamilyen, számmal kifejezhető jeleket, értékeket. Ahogy a csecsemő is először az egy karját veszi észre, csak sokkal később az ujjait.
Így azt is mondhatjuk, hogy az értelem, a felismerés, de a jelentés is számok közvetítésével alapozódik meg. Ez egyetemesnek mondható, ám a nyelvek közül, nagy valószínűséggel csak a magyar nyelv tudja és tartja számon. És ezt is a „szám” szavunkkal fejezi ki. Erről még többször szólunk.
A birtoklási törekvések mögé eszmét állítunk. Még a gyilkos is meg akarja magyarázni és jogosnak kívánja elfogadni tettét. A mi nyelvünktől közvetlen és erős, logikai szálak vezetnek el szinte minden nagy ősi műveltséghez. A mi nyelvünknek emlékezete van, élő működése közben úgy viselkedik, mintha egyszerre volna számtani rendszer és szerves, élő halmaz. Sőt, a pontosabb megközelítés, ha azt mondjuk, hogy a magyar nyelv: élő rendszerek logikus halmaza. Nem szólva arról, hogy a magyar nép eszméje benne van a nyelvben, azt is mondhatjuk, hogy a magyar nép eszméje maga a nyelve, minden lényeges, ránk vonatkozó rendszer magyarázata.
Tehát a logika és a számtan átható jelenléte a nyelvben a ragozás lehetőségének és működésének alapja. Sajátos, hálózatszerű kapcsolat rendszer biztosítja már ezer évek óta a teljes ragozás lehetőségét. Mert minden bizonnyal csak a magyar nyelv jellemzője a teljes ragozás. Ezt közli a nyelvünk is a magyarázat szavunkkal, csak meg kell érteni. Ez azt jelenti, hogy a ragok, képzők egyrészt ellenőrizhetően, és bizonyíthatóan önálló szavak voltak és azok ma is.
Például az -on-en-ön helyhatározó ragok benne vannak az innen, onnan, amonnan szavakban. Vagy a –ra-re szintén ott van a rá, rája, erre, arra, amarra, hajrá, ráteszi, ráfogja, ráüt, ráken, szavakban, hordozza a jelentéstartalmat. Noha olykor elrejtőznek, mint a tolmács, tolvaj szavainkban a -tól-től, miközben tolakodóan ott van a „tol”, „eltol”, „taliga” „toliga”, „tolong”, „tülekedik” stb. szavakban. Mivel az írás és ejtés következetes egysége a magyar nyelv egyik erénye, így lényegét tekintve, a magyar ábécé áll a legközelebb a számokhoz. Hiszen a kettő, négy, hét bárhova írjuk mindig ugyanannyi, csak tízes, százas, ezres, vagyis helyi értékekben változik, de az alapjelentése marad. A magyar ábécé hangzóinak is van nemcsak alaki, hanem helyi értéke is. Emiatt a magyar nyelvtan is alapvetően számtani művelet. De az ocsúdó gyermek is először számol, és mindenki más is, amikor mondani akar valamit. Meggyőződünk arról, hogy hányan állnak velünk szemben? Így a látvány és a helyzet nyomán döntjük el, hogy egyes számban vagy többes számban beszélünk. Arra is gondolhatunk, hogy sok tízezer évvel korábban az első jelek számot jelentettek ugyan, de ha számolunk, kimondjuk, hogy „egyetlenem”, számot jelenítünk meg hanggal. Vagy ha azt mondjuk, hogy „összegezzük a mondanivalónkat”, az „össz”, „összes”, „összeg” szót használjuk. Vagy „összejöttünk”, együtt vagyunk. Az összes és az együtt megint találkozott. Nagyon hosszan sorolhatnánk a példákat, mert szinte alig tudunk olyan hosszabb mondatot használni, amiben valami ne utalna a számokra, arányra, mértanra, és így tovább.
A számokra utaló jelentések ott vannak az „alig”, a „leg”, – legnagyobb, legény, azaz: leg-én, stb. szavakban, de például a legalább jelentése a legkevesebb – a „nagy”, „hosszú”, „méret”, „ár”, „érték”, „bér”, „jel”, – lásd, jelentés, jelentős stb. – kivon, levon – akár összeget, akár következtetést – ici-pici, kicsi, apró, parányi, keskeny, vagy az „előbb”, mint valami előtt, megelőzve, előző és így tovább, az emlegetett „legény” szavunk, amely összetétel. Hiszen a „leg”+”én” található a legény szavunkban. És arra se nagyon gondolunk, hogy az „e-lég” szóban is a benne van, ha nem is a leg-es-leg, de ugyanaz, mint az „e-leg-em” van szavunkban lévő „leg”.
Vagy arra se nagyon gondolunk, hogy az „al-ig” magába foglalja az „al”, „alul” „alant”, „alku”, „alant” stb. szavak al-apját. Az „ig” pedig, mint a Halotti Beszéd című nyelvemlékünkből tudjuk, egyet (1) jelent. Így aztán, ahogy másutt is utaltunk erre, a magyar „igen” szó a ragozott „ig”, emiatt jelenti azt, hogy egyezünk, ha „igenlünk”. Tehát ugyanazt mondjuk a „megegyeztünk” (?) kérdésre válaszul, hogy „igen”. Az alig pedig az alsó határa valaminek. Ha alig mentünk, akkor nem nagyon mentünk, illetve, ha függőle-leg-es az irány, akkor az al-já-ig mentünk.
Azt a címet adtuk a kis eszmefuttatásnak, hogy a ragozó nyelv lényege. Ám a „lényeg” szavunk vizsgálatára edd(ig) nem gondoltunk. Holott a „lény” szóhoz az „eg” csatlakozik, azaz nem más, mint az „egy”. Tehát a két külön szó jelentése ezúttal is, logikusan adja ki a szó értelmét, jelentését. Íme, az említett rendszer részei, példái, amelyeket külön könyvben taglalhatnánk. Itt van ez a szó is, lássuk: tag-lal-hat-nánk. Érdemes is közelebb hajolni hozzá.
A „tag” külön szó is. A „lal” ott van a fog-lal, tag-lal, szó-lal, stb. szavainkban. A lal, lel, lél, mind a „rokontársa”! A „lelet”, „lélek”, „lelkes” stb. szavaink töve.
Maga a „rend-szer” szavunk is csupa számtan, mértan, sőt esetleg alak, forma, megjelenés jelentéseit is magába fog-lal-ja. Nos, al-ig-ha leg-én-ked-het-ünk, mert a számos és számtalan vál-toz-at kiválóan mu-tat-ja, hogy akár a számok, összeadva adják ki a „végösszeget”.
E csodálatos nyelvvel és vel-ünk könnyű kiegyezni. Mert a val-vel-ből a „vel” alkotja a „vel-ünk” szavunkat. Tehát rag és a mink, münk szavunkból, mint annyi helyen az „nk” mutatja a többes számhoz való tartozást. Tehát mink, bennünk, velünk, magunk, házunk, kezünk és sorolhatnánk hosszan az ezt igazoló példákat. Az „nk” önmaga meghatározza a jelentés lényegét.
Alább újra látnunk kell néhány példát arra nézve, hogy miféle lehetőségeket is nyújt a ragozás, képzés. Nem elemezzük most a következőket, a Tisztelt Olvasóra bízzuk ennek megkezdését, majdan később visszatérünk erre az érdekes és páratlan nyelvi, gondolkodási adottságra. Mert a nyelvekben találhatók ilyen-olyan toldások, jelek, ragfélék, de azok valóban nem az igaziak!
Ban-da, ban-dá-ban, ben-dő, ben-dő-ben. (A jelentéstartalom a ban-ben ragokban tömörül.) Miként benne, bent, benső, bennfentes, vagy banda, bandérium, bandita, banditizmus, de lehet bensőséges, bennünk, azaz mibennünk. Nekünk, azaz minekünk. Velünk, azaz mivelünk, stb.
Gát, – tág –, gát-ol, gát-ol-gat. (Tág, tág-ít, tág-ít-gat, tág-ít-gat-tat-hat.) Tag-ad, tág-ul-gat.Tag-ad-ha-tat-lan-ul, tag-lal-gat-tat-hat. stb.
Lankadat-lan, len-dület-len, (Lanka, lankad, lankadat, lankadatlan, lankás vidék, ) s ebből lehetséges a lanyha, lanyhul. stb.
Hoz, hoz-om-ány, hoz-om-ány-hoz. Változatok: hoz-hez-höz, ehhez, ahhoz, amahhoz, haza, hazához, házhoz, húz, húz-von, huza-vona, huzal-vonal, huzakodik és így tovább.
Neki, nak-nek, ennek, annak, amannak, neki-megy a fal-nak. De mi-nek? Nekem, neki, nekünk, azaz minekünk. (Itt a „mink”-ből elég, ha az „nk” a szó végére kerül. Ugyan az az „nk”, azaz n+k, amelyik például a nekünk szavunkban n+k-n+k, kétszer található meg.
Rá, erre, arra, emerre, rája, hajrá, hajrája, ró, rónán rója lépteit. Ráró, vadászsólyom, (melyik a hajrá-kiáltásra elröppen és lecsap.) Őrá, énrám, miránk, reá, reám, stb. Rovásait rárója. ( A „ráró” vadászsólyom neve.)
Tol, tól-től, ettől, attól, amattól, eltolja taligán, toligán, tolvajtól tulajdonítja el. S a tolvaj tol-ongásban, tül-ekedésben tul-ajdonít el, még a tol-mácstól is, aki más-tól nem ezt, hanem mást, amazt tol-más-ol. Azaz, et-től at-tól más-t. Tőlem, tőled, tőlünk, stb.
Belül, bévül, a bel-ső-ben van a bél. Valamint a bélés. Az bél-eli a kabátot. Ő a szabó cég-beli mester. Szab-ad szabó, nemcsak szab-dal, de szab-lyá-ja is van.
Kör. (k+r) Korondon körbe forgatták korongon és így kerekedett kerekre a kerámia. (Talán a leggazdagabb mássalhangzó képlet a k+r és a g+r.) Erről több helyen sokat írtunk.
Nála, nálánál, nála nélkül, nélküle, nélkülöz, e nélkül, a nélkül, nálam, nálunk, (nál-nél), ennél, annál, amannál, stb. Itt is elég a nálunk, ugyanazt jelenti, mint a minálunk.

Nál-Nél

…-nál-nél
volnál
hogyha
lennél

Ennél
innál
Annál
ennél

Vele-val-vel, velem, veled, vele, valaki, valami, valahol, valahova, valamivel, illetve mivelünk helyett velünk. Hasonul: evvel-avval lesz ezzel-azzal. (Mivé lesz? Ezzé, azzá, amazzá. Nem „kezem-vel”, hanem kezemmel, lábammal, stb. Ezek a nyelvi egyszerűsítések és egyúttal a beszéd színesítései, gazdagítása.)
Szín, nemcsak helyszín, hanem valaminek a színe, valójában a felszíne, ami legelőször tűnik, villan a szemünkbe. Másként szólva, a dolgok felszíne, külső része. A színpad, színház, színmű a látással van elsősorban kapcsolatban. „Se színe, se hamva.” Így mondjuk, ha valaki eltűnt. Vagy régen láttuk.
Nagyon érdekes, ahogy a nyelvünk a „negatív” jelentést, mintha mozgás volna, kifejezi: színe és visszája. Ráadásul a „szün-tűn” összefügg. Az ellenkezőjét jelenti, ha feltűnik, vagy ha eltűnik. Sok hasonló és feltűnő jelenség van a nyelvünkben! Vagyis, ahogy látjuk a „fel” és az „el” igazában ellentétek. Mert ebben az esetben is az „el” ugyannyi, mint a „le”. A letűnő már közelebb van az eltűnéshez. Ide csatlakozhat mértani kifejezésképpen a „lejtő”. (A „le” a számtanban a kivonás, a „mínusz”. Például leértékelés. Az „al” hasonló, mint a „le”, ezért van benne az „alku” szavunkban. Ugyanis ebben az esetben is, lefelé akarja a vevő vinni az árat!
Talán csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az „ellen” szavunkban azért jelentkezik az „ellenkező”, az „ellentét”, mert az „el” a „le” formájában egyértelműen, „leértékelődik”, számtani kifejezéssel mínusszá változik. Azaz valami „le-vonódik”? De az említett „lejtő”, a dolgok „alja” stb., is ide tartozhat. A „felvonás” kezdetet, folytatást jelent, míg a levonás, elvonás csökkentést. Megint úgy működik a magyar nyelvtan, mintha számtani művelet volna! )
Azt is figyeljük meg, hogy az „al”, tehát: alul, alsó, alagút, alagsor, alacsony, alatt, alattvaló, alatti, sőt, alantas, alant – lent – stb., még a „landol” szavunk is a leérést jelenti, azaz a földet érést. Mert magyar szónak tartom. Hiszen a korábban említett „lanka” szavunkban is ott van a lent, – „A-lan-t repül a nap, mint a fáradt madár” Miként Petőfi írja – Jól látjuk, hogy az „al” és a „la” is tartalmazza ezt az ellentétet. De csökkenést jelez a „lankad”, „lankadat” szavunk is, azaz „al”-acsonyabb, kisebb hatású a len-dület.
Szer, a nyelvi szervezetben, mintha a szor-zás, több-ször-ö-zés, szer-zés gazdagon használható szava, ragja, képzője, önálló szava volna? – Az ezer szavunkra gondoljunk! Másutt erről elemzően írtunk. Különben ennek is hármas hangmagasságú változata van, mint a hoz-hez-hoz, vagy az on-en-ön helyhatározó-ragnak. De akkor is ezekre a szótövekre épülnek, – de szép kifejezés az „épül”, „épülnek”, hiszen mintha azt is mondanánk, hogy épebbek lesznek. Mint a jobbul. A betegnek „jobbulást” kívánunk.
A szer önálló szó is, jelzi, hogy minden rag és képző önálló szóból való, annak a jelentését képviseli. Kérhetünk valamilyen „szert” a betegségre. Göcsejben megvannak a „szeres” települések nyomai. A szeri szerződés aláírásának szervezetten, szertartás szerint ejtették szerét. Az ezzel kapcsolatos, nagyszabású szervezéséről nem is szólva. Mert az nem szertelenkedést jelent, ellenkezőleg. Szervezettséget!
Mindezzel, ahogy fönt jeleztük, arra kívántuk fölhívni a figyelmet, hogy tényleg, bizonyíthatóan rendszerhalmazok találhatók a nyelvünkben és azok élő állapotban működnek és használhatók a nyelvünkben. Ezek „nyelvtani” mozgatója a logika és a számtan. Tehát csakis akkor beszélhetünk ragozó nyelvről, ha ilyen közel áll a logika lényegéhez és ennyire idézi a számtan lehetőségeit.
Azt leírtuk, hogy valószínűleg az agysejtek húsz milliárdja is hasonló módszerrel, illetve rendszerrel „foglalkozik” a tudással. Tárolja és továbbítja több ágon a fogalmak vegyi vagy elektromos kódjait. Illetve alighanem a vegyi folyamatok és az elektromosság – mi más még? – együtt munkálkodnak, amikor tanulunk, gondolkodunk, vagy ki akarjuk fejezni magunkat.
Úgy vélem a gondolkodás egyik legfontosabb képessége a gondolattársítás! Ez alkotja az összefüggések gyors felismerésének módját. Így épül föl maga a gondolat is. És maga az agy nemcsak megőrzi ezt a folyamatot, hanem megjegyzi minden egyes alkalommal a történteket. Nem kell mindent minden alkalommal elölről kezdenünk. A költészetben például a verseknek jellemző, kódszavai vannak. Mire gondolunk? Például, elég annyit mondani „mit nekem te” és az átlagosan művelt magyar – ma még! – „asszociál” Petőfi Sándor Az Alföld című versére. Ez csak egyszerű példa, de minden bizonnyal érti a Kedves Olvasó, hogy a rendszer a nyelvi halmazban is rugalmas hálóként, egymással kapcsolatokat építve és tartva él. Képes önmaga szakadásait is újra kötni. A lazának látszó és látszólag egymástól független szókincs a valójában folytonos kapcsolatban áll egymással.
Arról is ejtsünk szót, hogy a képzők zömében összekötő szótagok, mint a da-de, ta-te, ad-ed, at-et, va-ve, és így tovább. Ezáltal is nagyon sok a lehetőség a szóalkotásra, a jelentések összeadására, a szókincstárban ennek következtében is szaporodik a mindennapi kincs. De ezzel sincs vége a lehetőségeknek. Noha csak példákat említünk, és nem törekedünk a teljességre. (A pohár, ha teljesen tele van, akkor teli pohár. Ha félig van tele, akkor félig üres is. ) A beteljesülés vagy teljesült kívánság is olyan, mint a kiegyezés, megegyezés, bejött számítás. A meg-egyezés-ben az „egy”, (1), a lehető legtöbbet jelenti! Annál megfelelőbbet, jobbat, többet nem lehetett volna elérni. Hasonló a jelentés ahhoz, amit így fejezünk ki, valami kiegészült. S mivel az „egész” eredete az „egy”, a mindenkori kiegészülés, egésszé, azaz eggyé válást jelent. Tehát megint itt van az EGY.
A sok-sok fontos tényező között akad még olyan, amivel nem lehet elég-szer, magyarán e-lég sokszor foglalkozni. E szóban, „sokszor”, kettős többesség található. Az egyik maga a sok – ebből szóból használjuk a „k”-t, a többes szám jelét! –, a másik pedig a „szor”, tehát a szorzás, több-ször-ö-zés szava. Lám e mondatokban már törvény-szer-űen ott vannak a számtannal szoros kapcsolatban lévő jelentések. De térjünk e kis eszmefuttatás témájára, ami nem más, mint a ság-ség képző eredete és használata.
Ezúttal is a mássalhangzó képlet segít. Ez pedig az s+g. S ha így van, akkor lássuk milyen jelentést ad a szavakhoz? Hegy – hegység, sík – síkság, katona – katonaság, sok – sokaság. Nincs kétség afelől – ahogy több évtizede már megállapítottuk –, hogy ez a képző képnövelő.
Tehát nagyobb, több lesz a jelentés, ha használjuk ezt a képzőt. És mi az, ami általánosan sokat, nagyságot segít kifejezni? Minden bizonnyal a „sok” szavunk. A dolgok megnőnek, ha úgy tetszik sokasodnak általa. A hegyből vonulat, hegység lesz. A katonából szinte sereg. Van Ság-hegy, dimbes-dombos tájon Rétság nevű helyiség. Igazában nem is illeszkedik a magánhangzó! Az rétség volna. Megfelel az is a nyelvi szabálynak, hogy a képlet egyik tagja a „g” kemény párja a „k” hangzó. Tehát a „sok” s+k = s+g-vel. Vagyis a sok szavunk teljes joggal, törvényszerűen alakulhatott át a szavak végén, sajátos kopással és lágyulással ság-ség-gé. Így is formálódhat képző, méghozzá anélkül, hogy elveszítené az eredeti jelentését.
Ez az átalakulás ismét csak a magyar nyelv különleges voltát igazolja. Ugyanis minden ilyen és hasonló átváltozás logikus és törvényszerű!

A nyelvtan számtani műveletei

A NYELVTAN SZÁMTANI MŰVELETEI

A nyelvtani „szabályok”, sőt maguk a nyelvtani alakulatok is számtani logika szerint rendeződnek. Az „alapösszeg”, „alapszám” a szótő, illetve a gyök, ami a legtöbbször azonos. Aztán sajátos erénye a magyar nyelvnek, hogy egyetlen hangzója is lehet többféle tisztségviselő. Például „kéz” – keze, kézé, vagy „agy” – agya, agy-e, agy-é és így tovább. Persze, a birtokos vonatkozást különben is gazdagon ki tudjuk fejezni. Sőt, aki nem ismerné ezt a lehetőséget, itt is bemutatjuk. Csak nevükön kell nevezni a hangzókat, íme: éé ee éé e, kimondva: ékek éke. Láthatjuk, nincs is szükség a többes szám jelét leírni, a nélkül mondjuk, mert látjuk, hogy több „e” vagy „é” van jelen. Akaratlanul is összeadjuk a hangzókat. Tehát különleges szóképzést is könnyedén gyakorolhat a nyelvünk. Ráadásul ilyenkor az elfogadott jelek, képzők átadhatják szerepüket.
Ilyen példa lehet a „jós” szavunk. Hiszen azt jelenti ez a szó ebben a formában, hogy sok „jója” van.
Tovább haladva e logikai úton, azt is jelenti, hogy sok benne a jóság. Így is kifejezhetjük, a jóság – jó sok! A legtömörebb szóalak azonban kétségtelenül a „jós”. Így alakított a nyelvünk a maga logikai idegösvényein új szavakat, közöttük talán a „józan”, „jogar”, „jóslás”, „jósnő” „jóslat”, azután valaminek a „jója”, „java” és társai további szavakat alkottak. Ennek következtében jött létre a szó rokonságot idéző jója, java, jós, javas, és így tovább, következő szavak egész sora. Vagyis aki „javasol” valamit, az a javunkat akarja, az eredetileg jót akar. A tanács is javaslat, bár nem jóslat. A jóslás, jóslat leginkább következtetés, tehát a jövőre – ami „jön” felénk, felénk jövő dolog esemény – tényezőire vonatkozik. Jól érzékelhetjük, hogy amikor e nyelvtani eseményeket bemutatjuk, valójában összeadásokat és kivonásukat hajtunk végre. Mint ahogy az ételben, ha sok a só, az sós. Az ilyen és az ehhez hasonló adottságok azt is lehetővé teszik, hogy magyarul az átlagosnál gyorsabban lehessen gondolatokat megfogalmazni, azaz ezt nem más jelent, mint a sebesebb gondolkodást. A gyors, tömör, képszerű eszmeképzés nagyon fontos képességünk lehet, hogyha ismerjük a magyar nyelv rejtelmeit és tudatosan is alkalmazzuk, használjuk őket!
A „jós” szavunkat teljesen véletlenül választottuk. Alapja a „jó”. De rögtön jegyezzük meg, hogy magyar nyelven a jobb oldal is a jó oldalt jelenti. Lássuk csak ennek lényegét. A jobb kezesek vagy kilencven százalékos fölényben voltak és vannak a bal kezekkel szemben. Tehát a jobb kéz azért volt a valóságban is jobb, mert azzal végeztük a lényeges tevékenységeket. Azzal írtunk, matattunk, fogtuk a szerszámokat, de a kardot, a lándzsát is. Azzal védtük magukat. A kisgyereket így is bíztatták, „a szép kezeddel”, a jobb kéz használatára. Ugyanakkor az a véleményem, hogy a bal kezeseket nem szabad a jobb kezük használatára kényszeríteni! A nyelvünk azonban észlelte a jobb kezesek túlsúlyát, számbeli fölényét és ezt is figyelembe vette. Így jött létre minden bizonnyal a „baljós” szavunk. Bár ebben az esetben egyenlően kellene hatni a két szóból alakult új szóban, mégis, akárcsak a számtanban a helyi érték erősebb. Természetesnek vesszük, hogy a „bal” határozza meg a szó, a baljós jelentését. A jó maga is átalakul, annyira erős a „bal” jelentése ebben a formában. Mert akárcsak a számtanban, ebben az esetben az u.n. „alaki” érték a háttérbe szorul a „helyi” értékkel szemben. Lássunk számot: 1999. Hiába a legkisebb szám az „1”-es, ilyen helyi érték szerint, az a legnagyobb e számon belül. Elől van, és ez meghatározza nagyságának rangját, azaz a minőségét. A magyar nyelvben a „jelző” részek pontosan mutatják ezt. Így lesz uralkodó ebben a szóösszetételben a „bal” szavunk. Lásd, balsors, balfék, és így tovább.
Különben pedig, ha vizsgáljuk az általános jelentést, a „jós” vagy „jósnő” neve abból a logikából alakult, hogy aki „jósol” nekünk, az jókat mond, többnyire a dolgok javát emlegeti. Ha nem így volna, nem járnának a más néven „javas asszonynak” nevezett illetőhöz. Mert a dolgok „java”, a dolgok „jója”. Minden bizonnyal agyunk e dolgok valós és elvi összefüggéseit fölismerte mindenféle más kapcsolatokkal és viszonyokkal, vélhetően azonos körben őrzi és nemcsak munkálja, hanem használja is őket. Ez az egyik nagy agytitok. Amit ki is használunk a javából! Ez is a józan tennivaló, jobbítsunk, javítsunk, javasolva is jót akarjunk, hiszen ez válik javunkra.
Ne is hagyjuk abba e szó körbe járását, úgy véljük tanulságos lesz a további vizsgálódás vagy akár csak a fürkészés is. De nem árt, ha előbb leírjuk azoknak a szavaknak a többségét, illetve amennyit össze tudunk szedni, hogy rendesen megvizsgálhassunk minden lehető szót, szóösszefüggést, szószármazást, persze azt már véglegesen elfogadjuk, hogy valamennyi jelentés ősi töve a „jó” szavunk. Így aztán a „leszármazottak” vagy „kiágazások” jelentései is ennek a jelentéstartalomnak az élő fejleményei. A tehetség, képesség talán legfontosabb része a gondolattársítás. Annak gyorsasága valójában a gondolkodás mélységét, alaposságát, átfogó voltát is meghatározza. Minden esetre, legyen a mi „jó voltunkból” közkincs ez a nyelvi lehetőség, amely csak egy a sok közül, amivel nyelvünk rendelkezik és áll a mi rendelkezésünkre is, ha mindezt igazán, a maga súlya szerint fölismertük. Ahogy emlegettük másutt a „jósnő” stb. szavainkat, szóltunk már arról, hogy Leonardo da Vinci szerint a legfontosabb a szemlélődés, mi már látjuk, hogy az a legfontosabb út ahhoz, amit aztán valóban a legfontosabbnak tarthatunk. E pedig nem más, mint a felismerés! Mert az már „tudja”, azaz tartalmazza a logikus előzményeket, az ide-oda vezető utat. Innen van az a szavunk is, hogy „után”. Mert azt jelenti, hogy valamiféle előzményei vannak – akárcsak okai! – amelyek következtében eljutottunk valahova. Majd utána, szoktuk mondani. Azaz először valami más, talán éppen maga az oda vezető út következik, majd csak „utána” következhet, amiről beszélünk, vagy amit akarunk.