Színét se lássam!

Színét se lássam!

A „szín” szavunkkal kapcsolatban több érdekes mondást ismerünk, használunk. A címben látotton kívül, itt van még a „se színe, se hamva”, „színe és visszája” kifejezés, és így tovább. Mielőtt másokat is találnánk, érdemes közelebbről megnézni a jelentéseket. Mert, noha azonos szóról beszélünk, a többi szó mintha árnyalná, sőt, meg is változtatná a „szín” jelentését? Egyúttal azt is vizsgáljuk meg, hogy nyelvünk belső rendszere miképpen tárja elénk, miféle sajátos logikával a színeket jelentő szavakat. Nézzük először is, hogy amikor színeket kell felsorolni, nagyjából melyeket említjük?
Íme: piros, vörös, veres, kék, zöld, barna, sárga, stb., de tartoznak még, főképpen a piroshoz, a vörösön, veresen kívül, persze közeli árnyalatban, a rózsaszín, – rőzseszín, rozsdaszín, réz, stb. – például érdekes módon a magyar rendszerbe beleillik a francia „rouge” azaz a rúzs is. Már itt jegyezzük meg, hogy a festők ennél sokkal több színt ismernek és használnak. De ideje azt megnézni, hogy a felsorolt kifejezések valójában mit is jelentenek?
Mit ne lássak, ha azt mondom „színét se lássam”? Igazában azt jelenti, hogy az illetőt egyáltalán ne lássam, ne jöjjön a közelembe se. Miért mondom így? Mert bármiről is van szó, először a külsejét látom meg. Azaz a színét. Persze, a valódi színét, a barnát, sárgát és így tovább. A bőre, az arca színét. Ez ismertet meg bennünket mindennel, emberrel, fűvel, fával, virággal, azaz a világgal. S általában a világ nem színlel, de az ember, mivel lehet színész, színművész, különböző színhelyeken, helyszíneken, akár felszínesen színlelhet, akárcsak a színművekben a színpadon, de akármilyen színhelyen. Tehát nyomatékos kívánság, ha valakivel nem akarok találkozni, arra vagy annak azt mondom, hogy a színét se lássam.
Mit jelent a se színe, se hamva? Azt, hogy nem látom azt, akiről, vagy amiről szó van. A hamvasság gyümölcsök külső, finom „leple”. Egyfajta védelme is. De átengedi a színt. Csak egy kissé „ködösíti”. Mielőtt a további elemzéseket látnánk, részletezzük, hogy a „fő” színekhez (főszínek) milyen további „mellék” színek (mellékszínek) csatlakoznak vagy talán pontosabb a kifejezés, ha a kapcsolódnak szót használjuk.
Aligha kétséges, hogy a „vér”, vörös, veres szavunk logikus rokonságban áll, mégpedig közeliben. Ami véres, az bizony vörös, aztán inkább piros, mint veres.
Általában kialakul a p-b-v változás. Vagyis a piros-vörös-veres-bordó váltási lehetőség. A bordó, a bíbor, a bor, sőt a berzseny forgács, a tojás pirosító, ami talán inkább lilás színt ad a húsvéti tojásnak, de a parázs, pirkad, virrad, aztán újra forduljunk a pörköl, pörzsöl-perzsel sajátos pirosa, vöröse, verese is előjön. Így aztán, aki pöröl-perel az belepirul az erős, gyors, indulatos beszédbe. A hajnali pirkadás, virradás, derengés jól mutatja, hogy a piros, vörös, veres, vér, parázs stb., szavainkban megtalálható „r” hangzó, a rőtig, rézig, rőzséig, rozsdáig, rúzsig. Azonban a p+r mássalhangzó képlet általában jellemző. Íme, a píros, pír, pirkad, parázs, stb,. illetve a v+r képlet vér, vörös, veres, vörheny, var, stb., de lehetséges a b+r képlet az említett p-b-v mássalhangzó változások következtében. Vagyis vörös-piros árnyalatok, színek találhatók a bor, bőr, bordó, ber-zseny – pirosító berzseny forgács – barka, ami barna, barnás, de pirosas barna. És így tovább. A p-b így változik még: búb-púp, stb.
Az tény azonnal a szemünkbe ötlik-tűnik, hogy a piros, parázs, és a pörzsöl, perzsel, pörköl, sőt a pirkad – ahogy már sokkal korábban erről írtunk – azonos vagy közeli színeket jelent. Érdemes azonban megnézni, hogy maga a „szín” szavunk hányféleképpen fordul elő?
Lássuk: színhely, helyszín, kocsiszín, színes, színezék, színmű, színdarab, színművész, színész, színpad, színarany, színtiszta és így tovább. Például ilyen formákra gondolunk: felszín, felszínes, stb. Ebben az esetben a felszín éppen úgy vonatkozhat a víz felszínére, mint a buta ember felszínességére. Külön érdemes megvizsgálni a „szinte” szavunkat is. Kérdezhetjük bátran, hogy van-e köze a „szín” jelentéséhez?
Láthattuk, hogy a szín hányféle-fajta jelentésben található meg. Teljes joggal kérdezhetjük tehát az előbbit. Mert mi is a „szinte” jelentése? Talán leginkább a „majdnem”, „csaknem” szavaink jelentéstartalma áll hozzá a legközelebb. Például ezt a mondatot, „Szinte teljesen egyformák.”, így is mondhatjuk: „csaknem egyformák” vagy „majdnem egyformák”. És így tovább.
Ugye, hogy szinte azonos a jelentésük? Legalábbis nagyon közeli. De ez a kifejezés sincs nagyon messze: „mintha már ott volnánk” így: „szinte már ott is vagyunk” stb. Amennyire különböznek egymástól e mondatok, annyira egyeznek is. Ezek a magyar nyelvben oly gazdagon előforduló „színező” elemek, amelyekkel finomíthatjuk a mondanivalónkat. Persze ezt nem biztos, hogy ilyen aprólékosan átgondoljuk.
Úgy látszik, illetve sok minden arra utal, hogy tudatunktól csaknem teljesen független működése is létezik az agyunknak, s a legfőbb eleme ennek a nyelv. Mert ki mondta a nyelvnek vagy az agynak, hogy sokkos állapotban, amikor valóban méreg válik ki a szervezetünkben és elkeseredünk, sírunk, akkor ezt a kifejezést használjuk: mérges vagyok! Aztán az óriási lehetőségekkel rendelkező nyelvünk ebből többféle szót is képez. Például „mérgelődök” vagy ez a dolog „elmérgesedett”. Úgy történhet ez, mintha az agy tudná, hogy a méregről van szó, igen, valóságos méregről, ami hat a szervezetben. Tehát nem jelkép ez a szó sem, hanem a valóság pontos, ha úgy tetszik – szinte! – orvosi megjelölése.
Mit is jelent tehát a „szín” szavunk? Egyrészt minden befedő, mindenen kívül levő külsőséget. Annak a fényben megjelenő elektromágneses rezgését, ami a dolgot pirosnak, kéknek, zöldnek, sárgának stb., láttatja. (De mi a helyzet a színvakokkal? Illetve a színek és árnyalataik sokszorosát érzékelő festőkkel?)
Amikor Kovács Attila festő barátom arra ösztökélt, hogy vizsgáljam meg a színeket aszerint, hogy miképpen mutatkoznak a magyar nyelvben, magam sem gondoltam, hogy meddig jutok el. Noha, ahogy említettem, korábban is foglalkoztam velük, főképpen a v+r, p+r és a b+r mássalhangzó képletek szerepével. Tehát a „vér”, „var”, „pír”, „pör”, „bordó”, „bőr” stb., szavainkkal, amelyeknek bizony logikus közük van egymáshoz. Természetesen azért, mert mindegyikük a piros színt, illetve annak egy-egy árnyalatát jelenti.
Aztán a „rózsa” szavunk is elsősorban a piros színre utal (bor – rosé), ahogy a rőzse is. Mivel a rozsda is hasonló árnyalat, mint például a var, a vér vara, sőt az avar is sötét barna, az is ide csatlakoztatható, a „ress”, pirított, vagy sült hússal egyetemben. Leírhatjuk, hogy az r+s képlet, illetve az r+zs vagy az r+z szintén itt említhető. Tehát ress, rozs, réz szintén árnyalatokként is fölfoghatók. Nem szólva arról, hogy a réz színe eredendően nem sár-ga, hanem vörös, a rőzse, rozs, rozsda, rózsa stb. szavaink mutatják, hogy még most sem törekedhettünk a teljességre, előkerülhetnek ezekből a mássalhangzókból alakult képletek, más szavakban is. Emiatt soroltuk ide bátran a franciának vélt „rouge”, azaz rúzs szót is. Érdekes „mellék” jelentés, hogy a parázs szavunk kétszeresen igazolja a feltételezést, hiszen a megvan benne a „p+r” par-ázs, de az r”+zs” is pa-rázs.
Jól látható, hogy többféle megközelítéssel érhetjük el a színek megnevezésének sajátos, magyar nyelvi titkait. Mert az irul-pirul, aki perel-pöröl, a szóváltástól lesz vörös-veres az arca, attól vörösödik ki. A varázslás pedig gyakran összefügg a parázslással, a tűzzel. És innen gyökereztethető a „parázs vita” kifejezés. Azt is megfigyelhetjük, hogy a valós logika miképpen érvényesül a nyelvünkben a színekkel kapcsolatban is. Nem árt megemlíteni, hogy ezekből a mássalhangzókból, fordított sorrendben is, például zs+r alakult tűzre, piros színre utaló szó, a zsarát. Ámbár a zsarát önmagában nem tekinthető színnek, mégis a tűz színéhez közeli színre gondolunk mindannyian, ha ezt a szót halljuk vagy használjuk. Parázslás és lángolás villanásai idéződnek föl. Nem szólva arról, hogy a „perben-haragban” kifejezés mélyén is a szín, a haragjában kiabáló, a veszekedésben belevörösödő arcpírja áll.
Az sem haszontalan, ha ilyen szó-párosokat, színidézőket, figyelünk meg, mint az égkék, barna alkony, vérpiros, narancssárga, fényeskedés, villámlás, virrad, pirkad, alkonyodik, és így tovább. Azt gyaníthatjuk, hogy a világosabb színeket magas magánhangzókkal fejezzük ki többnyire, még a sárga színnek is magas hangzó jut, ha nem is olyan élesen magas, mint a kéknek. A piros, villám, fénylés, kékség, stb., különösen magas magánhangzókat tartalmaznak. De már az alkony barna, a bordó is mély hangzókat kíván. Vagyis a hangzók „színe” is beleszól a jelentéstartalom kialakulásába.
A kökény kék. Benne van a mongol kök, kék szó. Közeli színek érintenek meg bennünket, a lángos, pörzsöl, pörköl, stb. szavakból, azt is mondhatnánk, hogy középmagas hangzók ezek. A pörkölt-étel is lehet vöröses, akárcsak a lángos, vagy a pörc. Ami másként tö-pör-tyü!
De eszünkbe juthat a vörheny, a vércse. Az előbbi betegség, az utóbbi ragadozó madár. Miként az ölyv valójában ölü, ölő, tehát a vér színe átüt a jelentésen. A véreb is jellegzetes állat, éppen a benne lévő „vér” szó miatt. A bor szavunkon is „átűt” gyakran a „bíbor” színe, árnyalata, különösen a rosé fajtákon. Még akkor is, ha nem kifejezetten vörös borról van szó. A bíborban találhatunk barnát, aztán bordót, sötét sárgát és így tovább. S mindezek lehetnek bársonyosak. A festők nyilván tudják, hogy milyen színekre van szükség az árnyalatokhoz. Például a szürkéhez vagy a füvek, fák zöld színeihez. A virradat, pirkadat, alkonyat stb., megjelenítéseihez.
A felsorolásból kimaradt több szín is, rögtön kínálkozik a lila. Aztán az arany vagy az ezüst színe. És hova tegyük a fehéret vagy a feketét? Színek ezek egyáltalán? Vagy inkább gyűjtő szavak? Olyasmik, mint maga a fény? Amiben benne található valamennyi szín. Sőt, minden árnyék. Nem először írom le, ha valamit tökéletesen körbevilágítunk, az eltűnik, az attól a pillanattól nem látható.
Mi ez a jelenség? A szín eltüntetése a köznapi világban is megvalósítható?
A nyomozás végéhez közeledve, meg kellene mondani, hogy az emlegetett mássalhangzó képletek – p+r, v+r, b+r, r+zs, r+z – miért utalnak a vér, a tűz, a parázs színére. Mert ezek után nem kell azt bizonyítani, hogy utalnak. Jól látható, hogy mindegyik képletben ott van az „r”, a másik hangzó változik. A vöröshöz-vereshez-piroshoz elég közeli sárgában is ott van az „r”, valamint az árnyalataiban közeli arany szavunkban is. Ezeknek a szavaknak a „titka” tehát főként az „r” hangzó.
De ez a megoldás a magyarázat is? Ezt a legközelebbi nyomozás alkalmával kell kideríteni. Minden esetre a „korom” szavunkban is megtalálható. Ezen a nyomon indulunk el a „vér” után. Mert úgy látszik „vérszagot” kaptunk. Hihetjük, hogy a vér és a tűz parázs-pirosa alapvetően beleszólt már réges-régen e szín nyelvi megjelenésébe.
Alighanem kimaradt néhány ide sorolható szavunk, mert nemcsak a kökény, de a kikerics is többnyire kék. Érdemes lenne a növények, virágok színét is ilyen szempontból megvizsgálni vagy azt elemezni, kutatni, hogy miért bizonyos színek keverékéből lesz egy bizonyos szín? Ennek a „rezgésnek” van valami törvényes erejű meghatározója? Aztán azt is, hogy az agyunk miként hozza létre vagy őrzi a színeket? Kimutatható ez a sejtekben? Aztán az árny, árnyék, árnyalat, stb., mennyire vonatkozik a színekre? Tehát kérdésünk van elég, és mivel válaszoló nyelv a magyar, reménykedhetünk.

A legfontosabb a felismerés

MINDEN FELTÉTELEZÉS OKOZAT
A legfontosabb a felismerés

Ismerjük Leonardo da Vinci bölcs megállapítását, amit még kamasz koromban, de már a felnőttségre való készülődésre való ocsúdáskor olvastam. Meglepődve és kissé értetlenkedve. Aztán szép lassan mind többet fogtam föl a nagy művész – aki egyébként etruszk származásúnak tartotta magát – gondolatából: „A legfontosabb a szemlélődés.” Amire igazán fölfogjuk a lényegét, már magunk is szemlélődők leszünk. És a szemlélődő ember egyre inkább okokat fürkész a dolgok láttán. Amit szemlél, az egyre jobban beleilleszkedik az egyetemesen titokzatos, talán soha föl nem fogható világba. Ez pedig már az általam szűkített mondást látszik igazolni. Tehát átalakul természetes igazsággá. Mintha csak közelednénk ezzel a végtelen megismerhetetlenhez? Valamint ahhoz, amit e kis bevezető címében is közlünk. A felismerés fontos okozati fokozat. Út előzi meg, hiszen az ok és okozat nem más, mint működő logika.
A tudás nem „álló” anyag az agy sejtjeiben, amelyekről szólva milliárdnyiról beszélhetünk, hanem növekvő, csökkenő lényege sajátos képességnek. Ez az emberi képesség az, aminek segítségével ismereteket sajátítunk el, illetve emlékezünk. Persze, hogy ezek után elég hamar megkérdezzük, hogyan tanul az ember? Valamint hogyan emlékezik? Mi az a folyamat – gondolhatóan vegyi folyamat –, ami őrzi a tudást? Noha talán közben maga is változik, lebomlik, kicserélődik. És amikor emlékezünk, mondhatjuk, hogy „előhívjuk” a tudást, talán a sejtekben, hús-vér-ideg anyagban „felépül” a látvány rettentő kicsi modellje? Ház, hegy, út, arc, templom stb.? Mert ha képzelet valósítja meg az emlékezést, akkor is kell mögéje valamilyen valóság. Úgy gondoljuk, hogy a semmi nem képzelhető el. Ahogy, a magyar nyelvet ismerve, azt sem hisszük, hogy a nyelvtanban általában is a képet növelő képző megnevezése véletlen volna.
A csaknem fél évszázados közeli együttlét a magyar nyelvvel, ösztökélt bennünket az utóbbi években arra, hogy az agy működéséről valamilyen elképzelésünk legyen. Annyit általában a szemlélődő ember elég hamar felismer, hogy az agy tele lehet idegszálakkal, idegközpontokkal, de mégis megdöbben, hogy ezek számát tíz, sőt, százmilliós nagysággal jelezik. Persze, ha belegondolunk, nem is lehetséges másként. Mert, amikor valami fogalom megvillan a gondolatban és szóvá alakul, (szóvá tesszük! – mondja a magyar), akkor egyidejűleg sok-sok gondolattársítás valósul meg. Ha azt mondom „anya”, akkor máris látom az arcát, a jellegzetesen megkötött kendőjét, ősz haját, feje tartását, hallom a hangját és így tovább. Sőt, elég hasonló kendőt látni, máris eszembe jut (bele ér, oda ér az eszembe – mondja a magyar, no meg „észreveszem”), mondhatom, Juhász Gyulával szólva, hogy érzem őt. Tehát alak, hang, szín, mozdulat stb. idézi föl. Belül az agyban. Mindezek tehát kapcsolatban állnak egymással az emlékezésben.
Ezért érthető, hogy ennyi szál tölti meg keresztül kasul az agyvelőt. Még akkor is így kell lennie, ha nemcsak vegyi folyamatok alakítják, őrzik, továbbítják a gondolatokat, képeket, hanem sajátos rádióhullámok is besegítenek. Talán nagy csacsiság, de arra is gondoltam, hogy miként hullámok továbbítják a hangot, no meg képet is – de mindig valóságból valóságba – noha nincs mozgó, rezgő dolog a rádiókban, a kicsi készülékek is nagy zenekarok hangszereinek zengését idézik föl! Ilyesfajta lehet az agy működése. Igen ám! De hogyan őrzi agyunk, mint emléket, a hangokat, dallamokat? Gondolat alakul muzsikává a zeneszerzőknél? Sok hasonló kérdésünk lehet még, de egyre jobban bízunk abban, hogy a működő agy majd válaszol. Hiszen a nyelv maga is bonyolult válasz, bár a csupa-logika, csupa-matematika magyar nyelv felel nekünk, s csupán értenünk kell ezt a csodanyelvet.
Ezért is legfontosabb a felismerés!
Kissé hajoljunk azért közelebb ehhez a fogalomhoz. Mit jelent ez a szó ismer? Aztán megismer, felismer, beismer, ráismer, ismeret, ismeretség és így tovább? Azt látjuk, hogy a jelentések nagyon közeliek, de mégsem teljesen azonosak. Az ismeret: tudás? Nem. De az, ami tudássá lesz. Tartós tudásnak mondhatjuk. Ám előbb valamit fölfogunk, valamivel kapcsolatunk támad.

Kéz köz kézközeli eszköz

KÉZ KÖZ KÉZKÖZELI ESZKÖZ

Aligha véletlen, hogy a „köz” szavunkkal már többször is foglalkoztunk az elmúlt évtizedekben, mint ahogy az sem, hogy újra szemügyre vesszük. A gazdag példatárat létre hozó mássalhangzó képlet a k+z.
Rögtön néhány azonnal adódó példa: köz, kéz, eszköz, közel, közös, közösség, kezd, kezdet, küzd, közben, között, közelség, közeli, stb. Tovább képezve és ragozva ezeket a szavakat, azonnal a háromszorosát vagy még többszörösét kaphatjuk. Íme: közti, közötti, közlekedés, kézelő, kezel, kezdetben, küzdés, küzdelem, közelében, közösködik, közösül, közvetlen, és így tovább. Eközben megakadt a tekintetünk néhány érdekes szavunkon, amely a maguk módján igazi nyelvi remeklések. Lássuk például a közlekedés szavunkat, amely így tagolható köz-le-ked-és. Persze a hivatalos elválasztása nem ez, hanem a köz-le-ke-dés. De így nem illik bele a magyar nyelv ősi törvényeibe. Rögtön látjuk, hogy amikor ezt mondjuk, mire gondolunk. Hiszen köztünk akkor lesz a legkisebb a „köz”, ha közülünk a köz elmegy. Akkor leszünk egymáshoz igazán „közel”. Ha teljesen elmegy, akkor szorosan egymás mellett vagyunk. És nincs közöttünk „köz”. Bár amikor még közünk volt egymáshoz, akkor nem voltunk ilyen közel!
Érdekes logikai játékot lehet kitalálni, ha még tovább folytatjuk a k+z képletű szavakkal a változatokat. S egyúttal ez is bizonyítja, hogy nyelvünk valójában nemcsak a logika, hanem a filozófia nyelve. Minden ízében erre kínálja magát, valamint a képek megjelenítésére. Ezek okán a költészet nyelve is.
Mi is maga a „köz”? Szűk térség, a szűk mássalhangzó képlete sz+k, csaknem a k+z ellenkezője. Sőt, mondhatjuk, az is. Aki küzd például, az küszködik is. A küzdelem olykor szükséges, említhetjük az önvédelem esetét. A közlekedés arra jó, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, család, rokonság, barátok. A közösség minél inkább teljes legyen. És amikor azt kérdezzük, hogy „mi közöd hozzá”? Akkor valójában mit kérdezünk? Mivel nem mondhatjuk, hogy nincs közünk hozzá, mármint a nyelvünkhöz, bizony szükséges ezúttal is némi magyarázat. Úgy véljük, ahhoz szükséges olyan szavakat is megvizsgálni, mint a közvetlen, közvetett, közvetítés, nem szólva az olyan nem nagyon szép szavakról, mint az eszközöl, de már az eszköz szép szónak vehető. Vagy a megközelítés, megközelítőleg, közeli, közelség, stb.
Az sem utolsó kérdés, hogy a „köz” szótőből miért lehetséges a „közösség”, valamint a község, ami maga is kis közösség, stb. szavainkat képezni? Mi az az ősi és közös csíra, amelyből ezek a jelentéstartalmak következnek?
Látványként a térben, a köz olyan, mint a szeglet, zug, zeg-zug, sarok, tehát valami szűkebb hely. Alapjában a közeliséget, falakét, kerítésekét, szurdokokét, stb., ahol a dolgok közötti tér keskeny, kicsi, szűk és így tovább. Mi-köz-ben erről tárgyalunk, látjuk, hogy a „köz” elrejtőzik a szavakban a szótagok között. (Eközben, aközben, időközben, stb.)
Az is érdekes, hogy a már ugyancsak emlegetett hez-höz-hoz képlete, a h+z valójában igen közeli a k+z képlethez, a „h” a „k”-nak rokoni párja! De a ragok értelme is ezt bizonyítja, mert valakihez, valamihez lesz közelebb valaki vagy valami. Hazához, házhoz, ehhez, ahhoz, hozzám, hozzád hoz valamit, amivel például „előhozakodik”, s abból lehet huza-vona is. Kérdés a haz-ug-ság eredendő szerepe ebben az esetben?!
Köznek szokták nevezni a szűk utcákat, ilyen köz, olyan köz, mert közel vannak egymáshoz a házak. Ezekben nehéz közlekedni. A közösség pedig az a csoport, amely valamilyen közeli kapcsolatban van egymással. Kis faluban él, kisebb-nagyobb család, miközben beszélhetünk magyar nemzeti közösségről is vagy közösségi akaratról és így tovább. Vannak közeli rokonok, közeli barátok. A dolgok valamilyen okú-célú közelsége alakít közösséget.
Aztán a magyar szavak jelentései többféle ok miatt elágaznak. Lássuk egymás mellett az érintett szavak egyikét-másikát:
Köz, közel, közelség, közvetlen, közeledik, kéz, kezd, kezdődik…És itt álljunk meg! Mert a kéz, kezd, küzd stb. nagyon sokszor így függ össze: a kezünkkel kezdjük a küzdelmet. Ekkor a küzdelem módját, formáját is közöljük, közlendőnkben. Azonban még sok mást is. Például a küzdelem a közelünkben kezdődött és így tovább. Tehát a cselekvést, a helyet, a módot, sőt, az időt is közöljük, mert az mondjuk vagy írjuk, hogy kezdetben, kezdetkor, amikor elkezdődött stb. Vagy például a segítséget: kezére játszott, kézre kerítette, jól kezelte nemcsak a játékos a lábával a labdát, hanem valaki valamilyen ügyet. Tehát nem ügyetlenkedett, hanem kéz-ségesen (készségesen) közben járt.
Mindenki – a közösség – véleményét fejezi ki a közvélemény, mégpedig nemcsak közbejárással, de közzé tett közleményben is. Különösen fontos ez, ha közérdekű közügyekről van szó. Mert egyébként is sok ilyen és hasonló szó, mint például a közigazgatás, közmunka, községháza, közérdek, közmű, közért, közlekedés, közread, köztársaság, közönség, közadakozás, közbiztonság és így tovább bizonyítja, hogy a KÖZ szavunk közvetlenül együttlétet, sokaságot, emberi közösséget fejez ki. Vagyis nemcsak egymástól való távolságot: közel – távol, hanem valamilyen okból megvalósult egymáshoz való tartozást, például rokoni, lakóhelyi, szülőföldi közösségi azonosságot. És azt is, hogy valaki közülünk való, illetve nekünk közünk valakihez, valakikhez. Azaz a köz, fontos alapszavunk! Mert azt jelzi, hogy valakikhez közvetlen közünk van – ez a szavunk: közvetlen, szintén azt jelenti, hogy közeli rokon vagy másként szólva, barátságos, barátkozó közvetlen ember az, akiről szó van.
De lehet valakit közre keríteni, s lehet valaki „közönséges”, a beszéde, tettei miatt. Lehet közösség tagja, van közösség elleni vétek, s akad olyan, aki bár közülünk való, mégse közénk tartozik. Ám olyan közülünk való is lehet, akihez nincs semmi közünk, nem közösködünk vele semmiben és semmivel. Mindezek csak példák arra nézve, hogy a KÖZ használati lehetősége a nyelvünkben sokféle. Egyszerre lehet egyetértő és akár ellenséges, ellentétes jelentésű is ugyanaz a szó. Hiszen a sajátos „közvetlenség” is lehet sértő és bántó, valamint barátságos is. A fenti példák csupán utalások a használati lehetőségekre, de korántsem a teljességet mutatjuk be. A valóságban ennek a többszöröse található nyelvünkben.
Érdemes megnézni, hogy a k+z mássalhangzó még milyen magánhangzókkal alkot szavakat. Íme: „kaz”, talán csak a „kazal” szavunkban található, ami sok-sok viszonylag rendezett szalmaszálból áll. Ezek persze nagyon közel is vannak egymáshoz, hiszen egymáson találhatók. A „káz”-ra nem találtunk szót. A „kez” valójában „kéz”, mert azzal kezdünk, kezelünk, ahogy sokszor emlegettük, a kéz kézközeli eszköz! Benne van a még a küzd, küzdelem, küzdés, stb. szavakban. A „kiz” „koz”, „kuz” szótövekkel nem alkotott szavakat a nyelvünk. Legalábbis nem jellemző, mert akkor legalább egy eszünkbe jutna. Igaz, a „z” hangzó finomult, amikor esz-köz-zel vagy anélkül készítünk, „kézítünk” valamit. Mert, ahogy másutt írtuk, minden bizonnyal a készítés elődje a kézzel való tevékenység megnevezésének. A munka is küz-delem. A kez-dés kézzel történik. Tehát alapvető köze van egymáshoz a két szónak. És alighanem az sem lehet véletlen, amikor valamit készítünk a kezünkkel az egyszer csak kész lesz, elkészül.
Terjesszük ki a k-h változatra egy kissé a vizsgálatot, illetve a h+z képletre. Íme: hez-höz-hoz.
Tehát van „híz” is, de van haza, ház, hoz, húz, stb. S ne feledjük, hiszen számokkal foglalkozunk elsősorban, azaz mennyiséggel, a közvélemény, közösség és így tovább sokra, netán sokaságra, közönségre is vonatkozhat. Ilyesmire utal a közveszély, bizonyos fokig a köztisztviselő is.
Noha ahogy említettük, ezzel a szóval és mássalhangzó képlettel már foglalkoztunk. Mégis tudunk még újat mondani. De előbb lássuk a nagyon közeli k+s, illetve s+k képletet.
Miközben nyomozunk elénk áll egy érdekes szó: „megszámolhatóságunk”, illetve ennek lehetséges több változata. Azaz nem rejthetjük el adott esetben, hogy hányan vagyunk. Például csatatéren látszódnak az erőviszonyok. Maga a viszony, viszonyítás, viszonylag stb., is számtani, mértani vagyis arány kifejezés. Mielőtt tovább haladnánk a mintegy száz „szám”-ot tartalmazó szavunk közelebbi szemlélésével, nézzük, hogy a k+z, k+s, k+sz képletekből milyen jelentések következnek, illetve ezekhez tartoznak az ellenkező irányúak is, például a s+k, (sok), sz+k, stb. Az utóbbi is inkább viszonylatot, mondhatjuk, hogy mértani állapotot fejez ki. Szűk, szükség, szikes, szikár, szikra, az ellenkezői például küszöb, keshedt, keskeny, és így tovább.
De sorolhatnánk még példákat: „elszámoltathatóságaink”, másfajta is akad persze. Lám: a „legeslegbetetéztethetetlenebbeknek” szavunkat, ha „földaraboljuk” ahogy mi a magyar nyelv törvényét ismerjük, ezt kapjuk: leg-es-leg-be-tet-éz-tet-he-tet-len-ebb-ek-nek. Azonnal látjuk, hogy ismétlődő azonos szótagokat találunk. Elképzelhetjük, hogy ezek is, mint fontos „segédeszközök” ott vannak készenlétben az agymezők dombjaiban, készen a sokféle használatra. De a „leg”, ami szerepelhet például a mérleg, fölösleg stb., szavak végén, vagy a „len”, amely ott van a „len-ne” elején éppen úgy, mint „tét-len” stb. végén, ott sorakoznak.
Ugyanakkor a „tet” szinte önálló szó, különösen a „tét” formájában. Ha bizonyos tettünket betetőzzük, egyúttal betetézzük. Mondhatom, hogy a hasonló érdekes és magyaros példák sora be-tet-éz-tet-he-tet-len! Na, ez az, amit úgy mondunk MAGYARÁZAT vagy MAGYARÁN szólva. Ezek azok a „magyarázatok”, amelyek önmagukban is okos, elemző értelmezések is egyszerre, nemcsak szavak.
Teljes joggal állíthatjuk, hogy ezek a magyar nyelv rendkívüli jellegzetességei. Hozzájuk hasonló sincs a nyelvekben. Egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy a vándorló szavak ezernyi útiránya, közül az idők folyamán legfeljebb egy volt olyan, ami az időközben kialakult „más” nyelvekből vezetett a magyarba. Ám a kezdetektől a magyar volt a „csillagközi ősnyelv”. Minden más felfogás már nem sokáig tartható. És ezt elsősorban nem a nyelvek, hanem a számtan, mértan, logika bizonyítja. Meg az az atomfinomságig ható rend, ami a magyar nyelvet, ezt azt élő szervezetet, szerteágazó rendszerekkel áthatja.
Alább, a teljesség igénye nélkül eljátszunk kicsit azokkal a magyar szavakkal, amelyeket már emlegettünk korábban s amelyekből – bennük a „szám” kifejezéssel – mintegy száz található dolgozatunkban és nemcsak számomra, számodra, számára, számunkra, számotokra, számukra, hanem mindenki számára meggyőző bizonyíték arra nézve, hogy nyelvünk ráadásul rendkívüli képességekkel is rendelkezik még, amiket valamennyiünknek meg kell ismerni. Mert az egyúttal önismeret is lesz, valamint tudásunk páratlan jelentőségű gyarapítása. Nem is vitatható, hogy a nyelv valóságosan kéz közeli eszköz. Méghozzá az emberiség közös alkotása. Olyan, amihez fogható nincs más. És ne legyünk olyan kicsik, amilyennek szeretnének tudni bennünket azok, akik arra pályáznak, hogy uralkodjanak rajtunk. Legyen olyanok, amilyenek természetünktől adódóan még ma is vagyunk: méltóságosak és nagyok a tisztességben, az emberségben, a méltóságban, és a határozott emberi tartásban.
A magyar nyelvnek nincs ellenfele a világon! Ezt jó volna egyszer és mindenkorra megjegyeznünk! Jegyezzük is meg, hogy igaztalan önmagunk jelentéktelen voltát, például „kis nép”, stb. kifejezéseket, szavakat használni, elfogadni! Ezeket a szavakat nem cél nélkül használják. Azok kezdeményezik, akiknek ezzel célja van!

Agyserkentés

AGYSERKENTÉS
A legfontosabb a felismerés késztető ereje

Nem váltottunk más műfajra, változatlanul legfőbb segítőnk a magyar nyelv. Ám ez a nyelv, amellyel eljutunk az olvasókhoz, már áttetszőbb, jobban észlelhető a szerkezete, ha úgy tetszik a váza, mint amennyit eddig érzékeltünk belőle. Röviden szólva, ez már mintha más nyelv volna. Vagyis sok más eddig nem tudott dolog áll elénk. Nem mintha mindez régtől nem volna benne a nyelvben, vagy nem használnánk, de nem törődtünk vele. Pedig most már elértünk ahhoz a ponthoz, amikor a mintegy ötvenévnyi figyelemnek és kutakodásnak köszönhetően jobban kell észlelnünk és hasznosítanunk mindazt, amit a nyelvünk megmutatott nekünk. Például nem is gondolunk arra, hogy amit ki is mondunk, azt pontosan úgy értsük. Ha összetett szó, érzékeljük azt és képesek legyünk rögtön szétválasztani. Alább példát említünk és vizsgálunk. Ez a kifejezés, ez az összetett szó az észlel, azaz így „ész+lel”.
Sokféleképpen előfordulhat ez is a beszédben, írásban. Meglel, rálel, megtalál – lál = lel – észrevesz, észrevétel, lelet, ta-lál-at, de ide tartozik például a lel-kesedés, aztán kér-lel, ér-lel és így tovább. De jegyezzük meg, hogy érdekes ellentétet játszhatunk e szóval is. Mutassuk meg, íme: lelkeseredés. Nagy lelkeseredéssel fogtunk hozzá a tenger kimeréséhez. Nem kell hozzá tenni, hogy a lehetetlen kísértéséről van szó. Tehát „észlel”. Ha meggondoljuk, hogy az „ész” fogalma nem mást takar, mint az agy működését. Aki valamilyen tárgyban vagy témában sokat fog-lal-koz-tat-ja az agyát, használja az eszét, esetleg erőszakosan, rámenősen, gyom-lál, stb. arra azt mondjuk: „eszelős” vagy „eszelősen” ragaszkodik valamihez, esetleg a véleményéhez. Van még persze ide tartozó szavunk, például a kérlel, kémlel, föllel, lelet, stb.
Régebbi elgondolásunk, hogy a magyar nyelv szavaiból olyan szótárat sem volna hiábavalóság készíteni, amelyikben a végződések kerülnének előre. Tehát a lal, lel, lál, és így tovább. Ez a szótár elsősorban nem a ragok, képzők és toldalékok szótára volna, hanem olyan számbavétele a szavaknak amilyent semmilyen más nyelvnél nem lehetne készíteni. Például: tol-dalék-tól, tol-igá-tól, tol-vaj-tól, stb. Úgy gondolom tanulságos volna annak áttekintése, kiegészítve más szókezdő szavakkal. Például a „lan”, „len”, „gat”, „get” és így tovább. Addig is adhatnánk nevet ezeknek a sajátos szavaknak. Mert előfordulhatnak a szavak elején, például a lel-kes, lél-ek (tájnyelvben: ides löl-köm ), igaz a hangzók szóhoz való csatlakozása eltérhet. Íme: el-al-él, aki elalél, ha nem vigyázunk, összecsuklik. Az is érdekes, hogy ez a szavunk három önálló szóból áll össze. De gondoljuk ezt meg alaposabban. Hiszen a ragok és képzők elkülönítése a mi munkánkban is többször megtörtént, lehetséges, hogy semmi újat nem jelentene ez a „fordított” számbavétel? Illetve talán azt megtudnánk, hogy az egyes helyzetekben a szó elején, a szó közepén és a szó végén – található toldalékok milyen sajátos „magyarázatot” adnának önnön jelentéstartalmukkal kapcsolatban? Mint például ban-da, ben-dő esetében, amikor a szavak látható, sőt látványos módon tudatják, hogy a „ban-ben” ragokról van szó itt, de például a „ben(n)-fentes” vagy a „ben-sőséges” stb. szavak vonatkozásában is érdekes és látványos következtetéseket lehet levonni.
Legelőször is azt, hogy miből áll össze ez a szavunk? Először is, a „ben” helyhatározó ragból, aztán a „fenn” mutató szóból s végül az „es” képzőből. Mindezt aztán logikus sorrendben összerakva, kapjuk meg a szó jelentését. Mert végül azt jelenti ez a különleges, de a nyelvünkben egyáltalán nem páratlan összetétel, hogy olyan emberről beszélünk, aki bennfentes, tehát olyanok közé tartozik, akiknek a „fentiekkel” van kapcsolata. A „fentiek” összefoglaló szavunk ebben az esetben. Hiszen valamilyen „fenti” társadalmi réteget, valamilyen vezetőket jelent, de jelentheti az „égi” fensőbbséget is.
Másutt már tárgyaltuk a „ban-dá-ban” és a „ben-dő-ben” szavak „titkait” és elemeztünk több csakis a magyar nyelvre jellemző nyelvi jelenséget, amelyek meglehetősen egyedien, de közösen is nagyon jól jellemzik nyelvünket, annak működését.
Persze a sokféle nyelvi mutatványból, amelyeknek töredékét sem tartjuk számon úgy, mint élő használható szót, ezúttal sem írunk ide sokat, de legalább egyet. Ez pedig a már versben is használt senkisedés. Ez ragozható, például senkisedés után senkisedésünk, senkisedéstek, senkisedésük és így tovább. Sőt, így is használható: senkisedéseitek. Ez olyasmi, mint a silányodásaitok.
Bizony, csoda nyelv ez! De magam sokszor szomorún látom, hogy magukra sokat adó diplomások, ráadásul humán emberek, szinte rémülten tiltakoznak nyelvünk valóságos, zseniális képességei ellen. Leélik az életüket és nem jönnek rá, nem veszik észre, hogy nemcsak egy ilyen-olyan nyelv az övék, hanem rendkívüli képességekkel rendelkező, ősi közösségi alkotás, valahonnét a világűrből.

Terelgető tér

TERELGETŐ TÉR

Ez nem szójáték kíván lenni, hanem a valóság igazi megmutatása a magyar nyelv segítségével. Úgy gondolhattuk eddig, hogy ennek a mondanak nincs semmi különös értelme. Ám a magyar mondatokkal a valóságot kívántuk mindig bemutatni, mind prózában, illetve a költészet segítségével. Most majd meglátjuk, hogy ebből a törekvésből mennyi és miért sikerült vagy nem sikerült. Ugyanis alighanem meglehetősen sok esetben a szándékunk ellenére nem sikerült. Mégpedig úgy, hogy másik ember nem vette ezt észre, sőt, mi magunk sem, mert nem a valóság szerint közlünk dolgokat. Már a szavaink sem a valóságot közvetítik. Elég egyetlen mondatot leírni, hogy lássuk, abból a teljes valóságban semmi sem igaz. FELETTÜNK KÉK AZ ÉG. Lássuk közelebbről ennek az egyszerű mondatnak az igazát, valódiságát. Aztán majd rátérünk a címben található „tér” szavunk vizsgálatára is. Valamint arra, hogy a „tér”, „terel”, „betér”, „kitér”, „eltér” és így tovább szavainknak mi közük van egymáshoz: ne feledjük „közük”. Mert ezúttal a térgondolkodásról kívánunk közzé tenni néhány „térgondolatot”, miután már a gömbgondolkodásról korábban röviden értekeztünk. Ami önmagában is elég pontos összegző szava a térgondolkodásnak
Lássuk a példa mondat első szavát: „felettünk”. A szó töve és alapja a „fel” vagy írhatjuk így is: „föl”. (Ez benne található a „föl”d szavunkban is. Talán érdemes erről külön is elmélkedni?!) Tehát föl, fel, fönt, fent. Először is azt kell kérdeznünk, hogy amikor valahol állunk a földön, onnét nézve meddig tart a fönt? Ez nincs sehol meghatározva. Netán ötven-száz-ezer vagy tízezer kilométerig? A legnagyobb hegyek magasáig mindenképpen. Az éppen alatta lévő ponttól minden a föld körül lévő „hold” vagy űrhajó magasságáig. De már ezer kilométeren túl, de mondhatjuk, hogy a holdnak a földtől való távolságán túli világűr bizony összezavar bennünket, ha a fönt fogalmát értelmezzük. A növekvő távolság a térben megsemmisíti, pontosabban, földhöz kötötté alakítja, változtatja ezt a lent-fönt-fogalmat. Mert hol kezdődik a lent, lenn, alant? Az alsó már viszonylat kifejezése, akárcsak az alul. Jól mutatja jelképesen és valóságosan az „alku” fogalma, hogy a jelentés arról tudósít, hogy az alku célja az ár al-felé, azaz lefelé való csökkentése. De hasonlóan az „al” jelenléte a szavakban: alacsony, alatt, alant, (lent), alagút, alsó, alap, aztán az ebből alakult alapítvány, alapos, azaz jól megalapozott és így tovább, mind egészen az alvó, alszik, alvás, alom, stb. szavakig. Erről másutt írtunk.
Lefele a föld középpontjáig érvényes a „le”, onnét újra a „föl” kezdődik. Ha ott állunk, akkor lentről indul a fölfele. És máris mutathatunk a térbeli pontosabb meghatározáshoz szavakat. Hiszen azt is kérdezhetem, hogy följön valaki a pincéből? Illetőleg feljön valaki velem az emeletre vagy a hegyre, stb. Látható, hogy egészen mást jelent, ha valaki fölmegy a hegyre vagy feljön a hegyre. Ha megy, akkor általában engem ott hagy lent. Ha jön, akkor együtt megyünk. E sajátos mozgás viszonylatokat a magyar nyelv és az ezzel kapcsolatos helyszíni fogalmakat, nagyon nagy finomsággal alkalmazza.
Nézzünk másféle jól érthető példát. Ha valakinek azt mondjuk, „gyere hozzánk holnap biztosan otthon leszek”. Ebből azt is megtudjuk, meglehetősen nagy a valószínűsége annak, hogy nem otthonról hívom. Ám ha így beszélek: „gyere holnap, itthon leszek,” nincs vita, tudható, hogy otthonról telefonálok. Jól érzékelhető, hogy térváltozás „tereli” a szavakat is. Az „itthon” egészen bizonyosan azt jelenti, hogy „itt”, ahol vagyok. Az otthon általában is távolabb van. Vagyis a tér és a viszonylat, valamint a távolság a „gondolatot” és a szavainkat is terelgeti. Mondhatjuk, hogy már a hangzók mélységéből és magasságából érzékeljük a közelséget vagy a távolságot. Bár már évekkel korábban írtunk erről, most e szempontok szerint érdemes újra átnézni őket. Igaz a Doppler-féle elvet is jeleztük, amely szerint a hozzánk közeledő tárgy, dolog a levegőben, ami hangot ad, közeledve magas hangot hallat: iiiiíííí, aztán amikor elsüvít, sivít mellettünk, elmélyül a hang: aaauuu. Láthatjuk, hogy a magyar nyelv ezt is „észrevette” és beépítette önmaga logikus rendszerébe. Mi pedig öntudatlanul is nagy biztonsággal használjuk e fizikai törvény jelzését.
Mielőtt tovább folytatjuk az elemzést, itt is soroljunk föl néhány szót az emlegetettek közül. Ahogy már írtuk, a levegőben mozgó és hangot adó tárgy, ha hozzánk közeledik, vagy már nálunk van, akkor magas hangot hallat: itt, ide, erre, emide, ez, emez, emitt, ezzel, ezek, emezek, eme. A magas hang jelzi a közeliséget, így is mondhatnám, az „ittséget”, „ide-séget” és aligha véletlen, hogy a hozzánk máshonnét jött elnevezésében, „idegen” szavunkban is benne van az ide.
De lássuk a távolodást: ott, oda, amoda, arra, amarra, az, amaz, amott, azzal, azok, amazok, ama stb. Annyit előzetesen is mondhatunk, hogy térben való mozgás kifejezésére a nyelvünk elég következetesen alkalmaz szavakat. Igaz, mindez a földön, a levegőben érvényes. De gyanítjuk, hogy a csillagok távolodása a fényt a sötét felé, a feketedés (vörös) irányába fordítja. Ebben az esetben nem tudunk közeledésről szólni, mert a csillagvilág mozgásának lényege, hogy valamennyi távolodik az ősi központtól és egymástól is. Való s igaz, hogy a mindenségben nincs sehol fő irány, nincs jobboldal, baloldal és ugyancsak nincs előre vagy hátra.
Akkor hogyan valósul meg, amit így fogalmaztunk meg, hogy a tér terel? A viszonylatok is átalakulnak egyetemes törvény szerinti mozgássá, azaz valami sajátos tehetetlenségi erő veszi át az irányítást. A tér másként terel, ami térül-fordul nem valóság, hanem eszme vagy szellemi tartás. Talán így „térül” meg az eszmei befektetés? Amit az elme működése hoz létre és dob a fénybe, mint gondolatot. Amikor kétségbeesve kapunk utána, már nem érhető el. Ugyanakkor végig érezzük, hogy „közünk” van hozzá. Azaz közöttünk igenis van köz, de ez a távolság valójában közelség. És most értünk el oda, hogy kettős, a folyamatos oda-vissza való gondolkodás lehetősége valóság lesz. Ez „játék”, hogy közöttünk köz van, s ha a köz eltűnik, ez a „közel” kifejezés is jól mutatja, akkor olyan közelre kerülünk egymáshoz, hogy nem lesz köztünk köz! Azaz, semmi sem lesz közöttünk. Ilyen titokkal rendelkezik a köz, illetve a közel szavunk. A mindenségben tehát a távolodás és a közeledés egyet jelent. Mindenekelőtt mozgást, ám hogy milyen irányban, azt nehéz megjelölni, csupán valami más mozgó dologhoz lehet viszonyítani. De ezek a viszonyítások szüntelen változnak, folyamatosan mást jelölnek meg. Így érthetjük Bolyai János rendkívüli elgondolását, amivel megelőzte Einsteint. Bolyai igazán „megmagyarázta” a számtant. Igen, a matematikát magyar nyelvre fordította, amikor a semmiből, új, más világot teremtett. Beszéddel közölhető összegzéseket, viszonylatokat, mértani formákat. Mert igaz, hogy a mindenség lényege a számtan, mértan, mégis el tudják mondani a relativitás szépségeit és valóságát, együtt, egyszerre a költők is!
Nem győzzük elégszer ismételni, bemutatni József Attila zseniális megfogalmazását a szupernovák születéséről, létrejöttüknek fokozatairól. A csillagászat világa pedig rendkívüli, nem az, mint a mi „euklideszi” térségünk. A világűrben nincs fő irány, másként határozza meg a mozgást a tehetetlenségi erő, mint itt a gravitáció, ámbár ugyanannak a törvénynek a „leszármazottja” minden más törvény és mozgás.
Az Eszmélet sok más szempont miatt is alapverse József Attilának, de az idézett részben főként a gravitáció „megmagyarázása” áll elénk. Miképpen ez történik egy másik nagy költőnk soraiban is. Az alábbi Berzsenyi-versre gondolunk.

„Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tűnő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés, minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész”.

Berzsenyi Dániel A közelítő tél című versében az elmúlás emberi, lelki, érzelmi és tudati hatásait tárja elénk nagy megjelenítő erővel. Ez a költői alkotás ezért is a magyar irodalom legnagyobbjai, legjelentősebbjei közé tartozik. Amit megjelenít az filozófiai gondolat.

„Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra”.

Ez is nagyszabású filozófiai gondolat. Miközben rendkívüli sűrítés is. E két példa is nagyszerűen igazolj, amit régtől vallunk, hogy a nagy magyar költők egyúttal a legnagyobb magyar filozófusok is!
A legszívesebben hosszan szólnánk e két versről és még sok másikról. Például Babits Mihály Esti kérdés, vagy a bölcsességre igencsak hajlamos Arany János és mások verseiről. Mert a magyar költészet, minden bizonnyal a magyar nyelv rendkívüli voltából következően, a világ legnagyobb ilyen jellegű teljesítménye. Hamarjában is, ha szükséges, több tucat nagy költőt tudok fölsorolni. Jó volna ezt a tényt is beleszámítani nemzetünk kiemelkedő teljesítményei közé és ott számon tartani! Erre nemcsak nekünk van szükségünk, hanem az egész világnak, amelyben nemcsak eltorzultak az értékek, hanem súlyos betegség emészti az embereket. A pénz gyilkos hatalomvágyakat formál. A hatalom pedig tör, zúz, rombol, már el se kívánja leplezni ezeket a törekvéseket. A világ előtt magyar példát kellene mutatni arra nézve, hogy vannak igazi, embert formáló, javító értékek és azokat kell ismerni, becsülni és támogatni.
A bankok gyalázatos működése mindent lerombol, tönkretesz. Sajátos szellemi pestis pusztít bennünket, ami ellen most már majd tűzzel-vassal kell védekeznünk, mert a rombolása könyörtelen. Nekünk tudnunk kell életünk minden pillanatában, hogy kétszázezer népdalunk van, hogy annyi kallódó tehetséges, jó képességű emberünk, tiszta szívű tehetségünk van, akik rendbe tudnák tenni az ország sorsát, ha rájuk is számítanának és nem a gengszterek akarnák intézni a sorsunkat.
A pénz hatására megformált példaképek a silányságot képviselik, az egész emberiség fejlődése eltorzul és a hatalom meg az erőszak lesz a döntő a tovább lépésben. Fontos, hogy felismerjük az agy esztétikai szerepét, és hogy a nagyobb teljesítményekre miképpen ösztökélhetjük? Valamint például azt az egyszerű dolgot, hogy az idegvezetékeken egyszerre hány inger vagy gondolat „közlekedhet” és vajon egyszerre mindkét irányban? A világban a fény terjedésének sincs fő iránya. A fényszórók sávjai is csak azért használhatók, mert tömörített fényt sugároznak kisebb fényű környezetben. Egyébként a fény minden irányban terjedhet, és roppant gömbtérben terjed is.
Az agyunk működése hasonlíthat a világűrben lezajló eseményekhez. Ezt azért kell jól meggondolni, mert a mindenségben nincsen értelme, oka és szerepe az értelmetlenségnek. Ha úgy tetszik, azt is mondhatjuk, hogy nincs szükség az értelmetlenségre. Jól átgondolva, a logika sem indokolja vagy erőlteti az értelmetlent, mert akkor önnön valóságát, megnyilvánulását tenné kétségessé, méghozzá oktalanul, azaz ok nélkül. A logika megnyilvánulásának pedig a legfőbb jellemzője az okiság.
Látható, hogy a nyelv, valamint az agy tanulmányozásának milyen fontos szerepe lehet több vonatkozásban is. A maga módján érinteni kell a filozófiát, a költészetet, a gondolatok, sőt a szavak születését. Ez a tevékenység nem nélkülözhető.

Önépítő magyar nyelv

ÖNÉPÍTŐ MAGYAR NYELV

Nem gondolunk arra, hogy az épít szavunk alapja az „ép”. Lényegi jelentése tehát nem más, mint az, hogy nem készen lévőből éppé formálunk, fölépítünk valamit. De az is fontos ebben az esetben is, hogy aki épít, az éppé tesz, éppé alakít. Tevékenysége, cselekedete nyomán nem épből – egyszerre nem ép képből! – valamilyen épség jön létre, áll elénk, magasodik föl valóságként és látványként egyaránt. Nyelvünk is ennek az éppé tevésnek, építkezésnek az elemeit az elemeit hozza létre, hordozza és maga is szüntelenül alakítja, változtatja, hogy folyton alkalmasak legyenek a további építésekre, a szünet nélküli önépítésre. Nemcsak a hangzók, hanem a szavakból „lebontott” részek, nevezetesen a ragok, képzők, sőt, a jelek is az építkezés logikus „téglái”. Az építkezés másik vele járója, hogy amit építünk terjedésnek indul, megnő majd önmaga is rendszerbe áll, annak része lesz. Aztán fölmagasodik és minden irányban – befelé is! – növekszik.
Persze szó lehet szerves épülésről, például fejlődésről – látszólag erősen, de láttatóan és életszerűen fogalmazva – a nőben nő a gyermek, azaz növekszik a magzat, a növés, növekedés, majd a növelés-nevelés, már sok évezrede közismert és alighanem ennek megnevezése a „fejlődés” azzal az ősi logikával függ össze, hogy előbb a fej látszik, az nő a legfeltűnőbben. Igaz, aztán, amikor már látjuk a gyermekké nőtt magzatot, akkor további épülés-építés következik a növekedésben a „nevekedés” a nevelés növelő szerepe. Ezt akár léleképítésnek is nevezhetjük.
Mert, ahogy annyiszor emlegettük a magyar nyelv szavainak jelentései szoros kapcsolatban vannak az ősi biológiai, egész pontosan mindenféle valósággal. Szavaink e valóság megjelenítései. És azt nem kell magyarázni, hogy nem a nyelv találta ki a valóságot, hanem a valóság előzi meg mindig a nyelvet. Hangsúlyozom az ősnyelvnek nevezhető közlési rendszerről beszélek, ez a megállapítás csak arra igaz. A nyelvünkben élő és ható minden logikai kapcsolat megtalálható és értékelhető, hogy csak az emberi testből és az azzal viszonyban lévő kapcsolatokból induljunk ki. Tehát a fej fejlődik először feltűnően, jól láthatóan, a többi testrészhez képest, az anyaméhben. A megnevezések megint azt mutatják, hogy az emberi test, így a fej is a nyelvi megnevezések tárgya. A fej, másképpen fő található legfelül a testen. Az emberi társadalom csúcsán is a fejedelem, a fönség, fenség vagy akár a főnök található. Ahogy a valóságban fölül van a fő, a fej és fölnézünk rá, a jelentések is ezt tudatosítják! Ha tehát a „fej”, „fejlődés”, „nő” szavakat nézzük, jól mutatkozik nyelvünk különleges tulajdonsága. Aztán növel-nevel szavak rokoni kapcsolata is ide sorolható, tehát az önépítkezésnek sokféle módja lehetséges. Lássunk még példákat.
Az „orr”, kiemelkedik, mint az „orom”. A „fog” megfog, összefog, akár fogságban tart azzal, hogy fogva tart. A „szem” alakja szerint, mint cseresznye vagy a meggy, illetve kisebben a búzaszem, kukoricaszem és így tovább. A legfontosabb érzékszerv, mindenekelőtt való! Ebből alakult a személy, személyiség, személyesen stb., szavunk. A legfontosabbal nevezi meg a nyelvünk, az „ember” szavunk rokon értelmű szavát. Megint logika vezérli tehát a jelentés kialakulását. És ahogy másutt írtuk, a nyelv nem más, mint megnevezés. Ráadásul, mintha az agyban előre „gyártanának” alakzatokat, előre festenének színeket? Képzeletünk sem a semmiből varázsol elő látványokat. Egyetemes törvényszerűség irányít!
A „fül” is hanggyűjtő, hangölelő, célszerű fülke. S ha füllentünk, akkor a fül segítségével csapjuk be a másikat. A homlok alatt található a „homluk”, azaz a szemgödör. A gödör pedig a valóságban is nagyobb luk, lyuk. Az arc, inkább orca szavunkban benne van az „or”, talán az orr? Nem is szólva arról, hogy a képünkön ott látható (!), igen, nemcsak érzékelhető, hanem látható a legrövidebb ősi időmérés. Ugyanis a pilla pillant pillanatot és azt mondjuk, pillanat és jövök. A sokkal korábban emlegetett mássalhangzó képletet elővéve, ami a pilla esetében a p+l, ezzel a képlettel kezdődik a pilla, pillanat, pillant, pillantás, (el)pilled, pillangó, fordított sorrendben l+p, a lepke, (röpke), lepel, lap, (rebben vagy lebben, lebeg stb.) jelentésben közel álló szavak tartoznak még ide. De ha meggondoljuk a lehető mássalhangzó rokonság folytán a „repül”, „röppen”, „röpköd”, aztán „rebben” stb., szavak is ide sorolódnak. Tehát az említett p+l, illetve az l+p képletek kis logikus változással alakulnak át r+p, r+b vagy éppen p+r stb., képletekké. Miközben az így alakult szavak jelentéstartalma azonos, közeli, mindenképpen rokoni az előzőkkel.
Újra arra hívhatjuk föl a figyelmet, hogy a hangzóknak – betűknek – nemcsak alaki, hanem helyi értékük is van. A „p” mindig puha, a „k” mindig kemény és a szavakban e hangzók „puhítják” vagy „keményítik” a jelentéstartalmat is! Az „l” például határozottan lágyít, de nem csak a szavak elején, sőt, a „dal”, „dallam”, „dalol”, „dúdol” stb. szavakban inkább azok végén található. Aki énekelni tanul, az sokat „lalázik”. Nem tekinthető kemény szónak a „lel” „lelemény”, „lehel”, „lélek”, „levegő”, de a „felhő” szavunk sem. Ráadásul az utóbbi szavunk annak fizikai megvalósulását mondja el, ahogy képződik. Íme: fel+hő. Amikor fölfelé száll a meleg levegő, rendszerint párát is tartalmaz. Majd a föntebbi melegebb rétegekben a vízpára felhővé áll össze. Lefelé ereszkedve, a hűvösebb levegőben az kicsapódik és esni kezd, mert vízként megnő a súlya. Így mi lesz a neve annak, ami esik? Eső.
De lehet sokféle, lehet szemerkélő – benne a szem! –, lehet erősen zuhanó, azaz zuhé, zápor, stb. Rengeteg példát sorolhatnánk, mert eszerint működik a nyelvünk! Ám ennyi mutatvány is elég arra vonatkozóan, hogy mindig a legvalósabb valóság alakítja a szavak jelentését. Aztán, ahogy látjuk, a hangzók számolhatók és összeadódnak. Megállapíthatjuk, hogy főképpen kétféle számtani művelet adódik, az összeadás, amikor összetett szavakat alkotunk, illetve a kivonás. Amikor a ragokat – toldalékokat – hozzá adjuk a szavakhoz, akkor jelentéstartalmakat adunk hozzájuk, adunk össze. Íme, ez az egyszerű szó számtan. A szám+tan. Így már se nem szám, miközben az is, se nem csupán tan, miközben az is. Ugyanakkor világosan és egyértelműen mind a kettő: számtan. Együtt összesen ezekben az esetekben háromról van szó! Két szóból lett a harmadik, ám az is önálló szó már, tehát összesen három szóról beszélhetünk. Vagyis a magyar nyelvtan számtani műveletekből áll. A sokasítás vagy másként a szorzás – szer, ször, szor – valójában egyszerűsített és gyorsított összeadás. Ezt a műveletet a nyelvünk egyszerűbben oldja meg, mint a számtan.
Nem szükséges semmiféle külön műveletet elvégezni, csupán jelezzük, hogy elvégeztük a sokasítás, vagy ha úgy tetszik a „szorzás” műveletét. Mégpedig ahhoz is összeadásra van szükség, pontosan ezúttal is hozzá adásra. A többes szám jelével közöljük – jelezzük –, hogy a többes alakról van szó. Fa – fák, ember – emberek, fű – füvek (fűjek), tó – tavak és így tovább. Nem is kell „magyarázni”, hátul a tudatban vagy a tudat alatt ott van az a tudás, hogy a sok szavunkban ott van a „k”. Ezúttal sem az egész szót használtuk, hanem annak lényegét. S ha összeadást végeztünk, láttuk a próbáját, a kivonást. Kivontuk a „k” hangzót szóból és hozzá tettük a szóhoz, ami mint minden szó, alapjában egyet jelent! Ez változott meg a hozzáadás által, mert megszorzódott. Hogy mennyire logikusan működik az egész, az is mutatja, hogy azok a dolgok, szavak, amelyek eleve sokat – mert aprót! – jelentenek, tartalmazzák a „k” hangzót. Azoknak „nincs is” többes számuk!
Például bármennyi homokról beszélünk, csak homokot használunk, akármennyi vagonnal is hozunk, nem homokokat hozunk. Hasonlóan mákot és nem mákokat szedünk vagy eszünk. Ezeket a belső és őstapasztalati nyelvi állapotokat nevezhetnénk akár integrál és differenciálszámításoknak is. A ragozás lényege valóban alapvetően az összeadás és a sajátos kivonás meg a szorzás. Mindezt nem vesszük azonnal észre, ha a magyar nyelvvel foglalkozunk, de óhatatlanul elénk állnak olyan jelenségek, amelyekkel más nyelvekben nem találkozhatunk. Amikor dicső nyelvészeink azt látták, hogy kincses gazdagsággal állnak szemben, nem is merték elhinni, hogy mindez egy nyelv, éppen a magyar sajátja. Mert sem tudásban, sem hitben, sem az őstörténet ismeretében nem jártak élen. Sőt! Mint a tűztől úgy féltek tőle. Miért tették félre a Szent Korona tant? Alighanem a válasz közelében járunk, ha azt gondoljuk, hogy finnugrizmus politikai nyomatékkal terjedt el és lett belőle inkvizíciós eszme, tehát kemény politikai függést jelentett. A Habsburg-féle „eredet” meghatározta szűkös határait.
Másutt foglalkozunk a sok, kicsi, kevés, nagy, tág, széles vagy éppenséggel a bő jelentésekkel. Azt látjuk, amire már sokkal korábban a fokozással kapcsolatban utaltunk. Ugyanis a nagy, nagyobb, legnagyobb vagy tág, tágabb, legtágabb, messze, messzebb, legmesszebb esetében – persze mindenütt van még legeslegebb is! – a nagyobbodást a „b” hangzó jelzi. Nézzük meg kissé közelebb ezt a hangzót újra.
A „b” hangzó így ejtjük bé vagy béé. Az arcunk maga is bévül bővül. És azt se felejtsük, hogy a bővült szájüreg képes erős, mély bőgő hangot kiadni. A bőgő is, mint a legmélyebb húros zengés méhe, a legnagyobb hangszer! Tehát ha valaki elbődül nagyobb és dudorosabb szájjal kell, hogy tegye. Másképpen nem lesz elég bő, elég nagy, elég hangos a bőgés. De azt se feledjük, hogy őseink középvezetőit bőknek, bűknek hívták.
Persze a legizgalmasabb, hogy a „b” hangzó lett a nagyo-bb-odás nyelvtani jele. Nem a „t” vagy a „z” stb. Igen finom és ősi logika működésére vall ez is. Mert a „b” hangzóval ráadásul ilyen szavak kezdődnek: bő, bugyogó, bődül, bődületes, bőgés, buborék, búb, és így tovább. Amire rámondjuk ezeket jelzőnek vagy meghatározónak, azok mind kidudorodnak. Mert a duda, dudor, dundi is ide tartozik, a „d” hangzónak is hasonló, de inkább a „ded”-ségre, azaz kerekdedségre utaló jelentése van. Édesded, kisded, kerekded, tojásdad, dadus, dundi, stb., más irányból, de hasonlóan látható nyelvtani szerepet vállal. A „b” szerepe azonban finomabb és bőségesebb, bővebb, mint a bödön is – bödönhajó! – egyéb edényeknél. Azaz az egyEBB, amiből a köznapi egyéb lett, szintén arra figyelmeztet, hogy nem tudjuk elhagyni a mindenütt jelen lévő számokat! Érdekes, hogy nem „bőbb” valami, hanem bővebb! Persze van példa még bőven, bővelkedik ebben is nyelvünk. Az is tudjuk, hogy például a „sokabb” kifejezést nem „illik” használni. De hát ez logikus is! Vagy a tömegebb, rengetegebb, ezerebb, millióbb és így tovább, nem használatosak. Ezt is logikusnak érezzük. Mert ugyanakkor, ha tréfásan is, de azt mondhatjuk, hogy az én házam az házabb ház, mint a tiéd. Azaz, nagyobb, szebb, stb. Ezt aligha lehet bármelyik nyelven is mondani s különösen nem a „bubos” „b” logikus szereplésével, hasonlóan értelmezni. Itt mondjuk el, hogy egyre érthetőbbé válik a MAGYARÁZ szavunk használata és jelentése.
Mindezek külön álló és egységesen ható lényegét sejtette meg az Egyesült Államokban élő és tanító tudós, Balázs Nándor is, de hasonlóra jöttek rá mindazok a világhírűvé vált, hazánkból elszármazott tudósok, Bay Zoltántól Teller Edéig, akik számára – részére – a számtan alapvetően és elsődlegesen fontos lehetőség volt a kérdéseik megválaszolására. Ők ráéreztek a magyar nyelv rendkívüli voltára. Vagyis, hogy egyszerűen nem egy nyelv a sok közül, hanem lényeges tulajdonságait tekintve, eltér a világ nyelveitől. Maga a folytonos összeadás, a ragozás, az összegzés meghökkentően egyszerű és logikus, noha a más anyanyelvűek éppen az egyszerűségét tartják nehéznek. Ma már láthatjuk, hogy mássalhangzós rendszerekből és élő, változó, indázó szervezetből áll. Teremt magának önépítésre nemcsak téglákat az építményhez, hanem tervet is. Hisz magában az ezer évek alatt építményt is tervezett. (Az e könyvben is közzé tett kettős piramisra gondolunk.)
Ráadásul az észlelt dolgokat elraktározza, beépíti rendszerébe és ősi emlékeket is őriz. Halmazának zöme ősi tudás, amit csak kis részben elemeztünk és ismerünk. Ennek hozzá féréséhez is külön módszerre van szükség és mi nem nagyon ismerjük ezt a módszert. Annyi azonban egyre bizonyosabbnak látszik, hogy nagy és sok ezer éves múlttal rendelkezik. A múltjában zenei törvénnyel, roppant népzenei adottsággal, természetéből fakad a képszerű közlés, a filozófia is, tehát páratlan lehetőséget kínál a költészethez. Szókincstár, s egyébként olyan teremtés, olyan alkotás, mintha gyermekek, muzsikusok, költők és mérnökök együtt találták volna ki valahol a csillagokban, legalábbis nem is ezen a bolygón. Már régtől tudja például, szavaink tanúsága szerint, hogy a föld gömbölyű. Mint egyik munkánkban foglalkoztunk vele, erre is szolgáltat bizonyítékot. Az egyenlítő megnevezései ugyanis egyetlen más nyelvből nem vezethetők le, csak a magyarból. Illetőleg miért csak a magyar használja ehhez a fontos számtani, mértani szóhoz a saját „egy” kifejezését, míg más nyelvek nem a saját egy – ein, agyin, van, yksi, une, stb. – szavukat használják, hanem átvételeket. De ezek mind a magyar „ek”, „eg”, „egy” szavunkra hasonlítanak. Erre mondjuk, hogy a magyar nyelvben ősi tudás rejtőzik. Egyedien mondjuk: magyarán, magyarul, magyarázva, amikor ok és okozat párosai is észlelhetők!
A válasz arra kérdésre, hogy az egyenlítő fogalom kifejezésére a nyelvek miért nem a saját „egy” szavukat használják, nyilván ok-okozati viszonyban rejlik. Azaz alapos magyarázatra van szükség. Méghozzá teljesen hihetőre. Arról már írtunk, hogy az 1192 körüli Halotti Beszéd és Könyörgés szövegében kétszer fordul elő az „ig” szó. Azaz egy „ig”, majd „igg” alakban. De olvasva a szöveget, alig vitatható, hogy a jelentése mindkét esetben „egy”. Íme, a szövegrészek: „tilutoa wt ig fa gimilce tvl.” „igg ember”. Tegyük mindehhez hozzá, hogy az „egész”, „egészség” stb. szavainkban, miként az igaz, igen stb. szavakban az „egy” található. Az együtt, egy-vel-eg(y), egyebb stb. vonatkozásokról másutt szóltunk. Azaz a magyar nyelvben egész számtani rendszer, a logika és az ok okozat törvénye együtt szerepel e vonatkozásban is meghatározó módon! Nyelvünk törvényét alkotják. Zárásként, ezúttal még annyit, hogy a földgömbön körben mérhető egyenlítő, két egyenlő részre osztja a bolygót. Ahogy minden más egyenlítés esetében is két egyenlő dologról van szó. Akár egyenlő összegekről vagy egyenlítő gólról beszéljünk. Ha tovább vizsgáljuk a dolgot, akkor azt látjuk, hogy sok eggyel kezdődő szavunk jelentése is legkevesebb kettő.
Ha elgondolkodunk e pároson, akkor először az tűnik a szemünkbe, hogy a világon sehol semmi nem történhet ok nélkül. Azonban nagyon ritkán, szinte soha nem gondolunk az „ok” okára. Noha világos, hogy minden lehet valaminek az oka, de nem minden válik azzá! Miért válik valami okká? Mert kapcsolatba kerül valamivel, ami maga is lehetne ok. A kötél elszakad, mert elkopott, vagy, mert eleve a teherbírásához képest nagy súlyt helyeztek rá.
Ilyen és hasonló példák változatait százával vagy ezrével sorolhatnánk. Egyszerűsíteni kell a dolgot ahhoz, hogy a lényeget illetően előbbre jussunk. Úgy látszik, az álló dolgoknak mozgássá, folyamattá kell válniuk ahhoz, hogy okká legyenek. Az okozat ugyanis valamilyen következmény. Az okozat pedig mind valamilyen mozgás, alakulás, változás és így tovább. Az agyunk működése hasonló elven történhet. A nyelvünk is okosíthat bennünket, ha akarjuk. Noha van még átgondolni való, eddig is meglehetősen látványosan kötődnek össze a szálak a logika szerint, de az agyban is.